Amennyire vonzó az önvezető autózás a kényelme és biztonsága miatt, annyira félelmetesnek tűnik a szenzorokkal teletömött járművek meghibásodása. Ha nincsenek kezelőszervek – kormány, pedálok –, amivel beavatkozhatnának az utasok, akkor gyorsan védtelen érzés kerítheti hatalmába őket. Az autonóm közlekedő személygépkocsik elfogadtatásához elengedhetetlenül szükséges tehát megerősíteni a beléjük vetett bizalmat.

Levegőből érkező autómentő

Ezen a téren lépet egyet előre a Ford. Az amerikai gépjárműgyártó legfrissebb szabadalma (a PDF itt megtekinthető) egy, mai szemmel (még?) meglehetősen futurisztikus helyzetet ír le, pontosabban próbál levédetni. A fent vázolt szituáció kialakulásának elhárítása egy szintén vezető nélküli repülő eszközzel történne.

A Ford szabadalma szerint egy drón száll le az érzékelésben korlátozottá váló autó tetejére, ezt követően pedig saját szenzoraival biztosítja a navigációs szükséges információkat a jármű számára. Ezzel a hibrid vezérlési rendszerrel az autó tulajdonképpen kiegészítő "szemeket" kap, melyek segítségével eljuthat a legközelebbi szerelőműhelybe.

A cég ötlete szerint az érzékelők meghibásodása esetén az érintett autó jelzéseket ad le a járműveket összekötő (vehicle-to-vehicle) hálózaton. Ezen keresztül kommunikál a készenlétben álló drónok egyikével, mely aztán elnavigál a hibás közlekedési eszközig.

Amint odaért, leszáll rá, és ezt követően a beépített szenzoraival kvázi helyettesíti az autó meghibásodott érzékelőit. Kamerák, radarok, lidar – ezekkel mind a pórul járt jármű továbbhaladását segíti. Ilyen esetben egyébként a "megszállt" autó nem folytatja eredeti útját, hanem a legközelebbí javítóközpontba navigál, ahol helyreállítják a működéséhez nélkülözhetetlen szenzoros funkcionalitást.

Azért nem magától értetődő a technika használata

Eddig tart a jól hangzó elmélet, de a gyakorlatban már nem olyan könnyen megvalósítható az elképzelés. Nézzük sorban, milyen problémákat kell megoldania a Fordnak ahhoz, hogy koncepciójából valóság lehessen!

Először is, maguk a drónok egyáltalán nem olcsók. És itt most nem a szórakozásra szánt pár (tíz)ezer forintos kínai parányokra kell gondolni, hanem az alaposan felszerelt, menetstabilizációval és más, csúcskategóriás fejlesztéssel megtömött példányokra. Az érzékelőkkel alaposan teleaggatott, emiatt relatíve nagy méretet, ebből következően pedig bőséges akkumulátorkapacitást igénylő repülő szerkezet beszerzési költsége akár - forintban számolva - a milliós nagyságrendet is elérheti.

Másodszor, a mentődrónok nem repülhetnek akárhová. Nem is elsősorban a repülő autók vagy a repterek jelentik a fő problémát – bár kétségtelen, hogy a repüléstilalmi zónákat még ezeknek az eszközöknek is be kell tartania. Gondoljunk inkább az olyan zsúfolt légterekre, mint például a budapesti kiskörút – belógó vezetékek, faágak teszik nehézzé vagy akár teljesen lehetetlenné a felülről érkező segítség dokkolását.

Végül pedig meg kell oldani a rögzítés kérdését is. Ahhoz, hogy a drón stabilan a jármű tetején maradjon, mechanikus, vákuumos vagy mágneses kapcsolat szükséges. Ennek megfelelően kell kialakítani a drónokat. És nem csak azokat, hanem a menteni tervezett autók tetejének is képesnek kell lennie arra, hogy fogadhassa a mentésére érkező autonóm légi eszközt.

Számos kérdés akad tehát, amit meg kell válaszolnia a Fordnak. Egyáltalán nem biztos, hogy a bejegyzett szabadalom a közeljövőben kézzelfogható megoldásként fel is bukkan az utakon.