A WEEE Forum nemrég közzétett előrejelzése szerint ebben az évben már 57,4 millió tonna e-hulladékot termel az emberiség, ami nem csak új csúcsot jelentene, de valószínűleg a következő években is újra meg újra sikerül majd megdöntenünk az előző éves rekordokat. A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy az új elektronikai eszközök mennyisége 3 százalékkal, a korábbi termékekből származó elektronikai szemét tömege pedig 4 százalékkal növekszik évente, így 2030-ra már 74 millió tonnával számolnak, ami majdnem másfélszerese lenne a 2019-es értéknek.

A 2021-re prognosztizált nagyágrendet jól érzékelteti, hogy ez már meghaladja a legnehezebb, ember alkotta objektum, a kínai nagy fal teljes becsült tömegét is. Az elektronikai hulladékot számos eszközkategória táplálja a háztartási nagygépektől egészen a mobil eszközökig, de az utóbbiak különösen jól szemléltetik a fogyasztás módját. Az átlag felhasználó 3 évente vásárol magának újabb készülékeket, amelyekből éves szinten már több mint 1 milliárd darabot szállítanak le a gyártóvállalatok, és csak az okostelefonokból is több mint 150 millió darab végzi a kukában.

Az átlagos európai háztartások a WEEE Forum adatai alapján 11 olyan elektronikai eszközt tárolnak, amelyet már nem használnak, ez pedig azt jelenti, hogy 0-99 éves korig mindenki 5 kilogramm elektromos vagy elektronikai hulladékot őrizget folyamatosan. Bár az emberek általában azt saccolják, hogy a kidobott gépek nagyjából felét hasznosítjuk újra, ez az arány globális szinten csak 17 százalék. A statisztikát amúgy is érdemes összefüggéseiben kezelni: a norvégok például hiába dicsekedhetnek a legmagasabb újrahasznosítási aránnyal Európában, ha a legtöbb e-hulladékot is éppen ők termelik.

Elméletben jók vagyunk, gyakorlatban kevésbé

Az újrahasznosítás jelentőségét persze így sem lehet eléggé hangsúlyozni, már csak azért sem, mert annak gazdasági előnyei is lehetnének a környezetvédelmi szempontok mellett. A Nemzetközi Távközlési Egyesület már 2016-ban azt saccolta, hogy az elektronikai szemétből összesen 55 milliárd euró értékben lehetett volna visszanyerni aranyat, ezüstöt, palládiumot, rezet és más értékes anyagokat. Érdekesség, hogy a WEEE Forum által idézett becslés szerint adott tömegű kihajított okostelefon bőben több aranyat tartalmaz, mint ugyanannyi aranyérc a természetes lelőhelyeken.

Ahogy a mostani anyag is kiemeli, az újrahasznosítás felpörgetéséhez nem csak a fogyasztókat kell tájékoztatni és ösztönözni, de fejleszteni kellene azt a megfelelő és kényelmes infrastruktúrát is, amely megkönnyítené számukra az újrahasznosításban való aktív részvételt. Ez nem kis részben az elektronikai gyártók felelőssége lenne, akik egyébként nem teljesen passzívak ebben a tekintetben. Az Apple vagy a Samsung például már elindított olyan recycling programokat, amelyek a leselejtezésre váró hardverek begyűjtését vagy új szerepkörökben való további alkalmazását célozzák, de az iparág egészére nézve ettől még az a jellemző, hogy a hardverek várható élettartama sokszor épp csak eléri a két évet, egyes szoftververziókhoz pedig jó, ha egyéves támogatás jár.

Bár arra is vannak kísérletek, akár az okostelefonos piacon, hogy bizonyos gyártók moduláris termékeket hozzanak forgalomba, duplájára növelve azok használati idejét, az eszközök külső szervizekben vagy otthon történő javítását általában nem hogy nem segítik, de még el is lehetetlentik. A "javításhoz való jog" ezzel összefüggésben már a politikai és szabályozói oldalon is téma (az új európai uniós szabályok éppenséggel évtizedes távlatban írnák elő a könnyen beszerelhető cserealkatrészek biztosítását a háztartási gépekhez, televíziókhoz vagy szerverekhez), a jelek szerint egy jó darabig inkább növekedni, mint csökkenni fog az elektronikai hulladék mennyisége.