A BBC jidén januárban számolt be róla, hogy  a környezetvédelemért felelős uniós miniszterek egy csoportja olyan előterjesztés előkészítésébe kezdett, amely könnyebben szétszerelhető és javítható termékek fejlezstésére kényszerítené a fogyasztási cikkek gyártóit, meghosszabbítva ezzel a termékek életciklusát is. A legelső körben a világítástechnikai eszközökről, a televíziókról és a háztartási nagygépekről volt szó – a mobiltelefonok, táblagépek vagy laptopok akkor még nem voltak a listán, de azt rögtön elismerték, hogy a felhasználók részéről ezek bevonására is mindenképpen mutatkozna igény.

Nem meglepő, hogy a fogyasztói érdekképviseletek bátortalannak minősítették a kezdeményezést, miközben a gyártói oldal túlzásokról beszélt a jogszabálytervezet kapcsán, ami a megszokott panel szerint veszélybe sodorja az innovációt. Ez utóbbihoz persze érdemes hozzátenni, hogy az állítólagos fejlődés eredményeként 2004 és 2012 között az 5 éven belül elromló nagy háztatási eszközök aránya 3,5-ről 8,3 százalékra emelkedett, miközben például az újrahasznosító központokba szállított mosógépek több mint 10 százaléka volt 5 évesnél fiatalabb.

Az egyes hulladékfajták tömegével számolva is a háztartási nagygépek képviselik a legjelentősebb kategóriát Európában évi 2,5 millió tonnával, ami 2016-ban az összegyűjtött elektronikai hulladék több mint 55 százalékát adta. Ezt akkor az informatikai és távközlési termékek, illetve a konzumer cikkek és a fotovoltaikus panelek követték. Bár az Eurostat szerint az e-hulladék begyűjtésében a tagállamok nagyobbik része elérte vagy túl is teljesítette a 2016-os célkitűzéseket, az uniós gazdaságokban az évtized elején tapasztalt átmeneti visszaesés után ismét növekszik (sőt összességében már a 10 millió tonnát is meghaladta) az eladott elektromos vagy elektronikai eszközök mennyisége.

Itt a szigorúbb szabályok első hulláma

Az Európai Bizottság október első napján jelentette be, hogy új szabályokat fogadott el a hűtőgépek, mosogatógépek, mosógépek, televíziók és szerverek környezettudatos tervezésére. A BBC tudósítása alapján 2021-től alkalmazott direktíva mások mellett arra kényszerítené a gyártókat, hogy az egyes termékekhez típustól függően 7-10 éven keresztül biztosítsák a megfelelő cserealkaltrészeket. Ez utóbbiról szólva érdemes megjegyezni, hogy a szóban forgó gépek teljes élettartamra vetített karbonlábnyomát fele részben maga a gyártás adja. Az EB várakozása szerint az új keretek között 2030-ra már éves szinten 167 terawattórányi villamos fogyasztást spórolhatnak meg, ami nagyjából megfelel Dánia éves felhasználásának.

A vásárlók szempontjából a Bizottság 150 eurós átlagos éves megtakarításra számít, bár a professzionális szervizszolgáltatásokat ezután is ki kell majd fizetni, hiszen az uniós szabályok csak a cserealkatrészek és a hozzájuk tartozó dokumentáció biztosítására kötelezi a gyártókat. Ugyanakkor azt is előírja nekik, hogy ezeket igény szerint 15 munkanapon belül bocsássák rendelkezésre, a cserealkatrészeknek pedig alkalmasnak kell lenniük arra, hogy általánosan használt szerszámokkal, a készülékek bármiylen károsítása nélkül beszerelhessék azokat. A szerverek esetében a szabályozás arra is kitér, hogy a gyártástól számított 8 évig kell gondoskodni a firmware-frissítésekről vagy az adattörléshez szükséges eszközökről.

Az új szabályokról az iFixit oldalán található részletes beszámoló, kitérve a lehetséges további lépésekre is. A BBC mostani tudósítása megemlíti, hogy több tucat amerikai államban már bevezettek saját rendelkezéseket a javításhoz való jogok különböző szintű védelmére, de a gyártóvállalatok lobbitevékenysége jelentősen lassítja a szabályok érdemi szigorítását. A fogyasztói érdekeket a lap szerint a nagy techcégek feldarabolásáért is kampányoló Elizabeth Warren szenátor képviseli a leghatározottabban: a 2020-as elnökjelölt-aspiráns többek között szövetségi szintű szabályozást tervez a gazdasági gépek szervizelhetőségének szavatolására.