Összefogott tizenhárom uniós tagállam, hogy közösen lendítsék fel az Unió félvezetőiparát. Jelenleg Európa az 530 milliárd dolláros globális félvezető piac 10 százalékát fedi le, és nagyon sok kulcsfontosságú területen importra szorul. Németország és Franciaország vezetésével 13 uniós tagállam (a további csatlakozott országok: Belgium, Észtország, Finnország, Görögország, Horvátország, Hollandia, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia) most arról döntött, hogy közösen fektetnek félvezető-technológiák fejlesztésébe és gyártásába, számolt be a napokban a Reuters.

Az összefogás illeszkedik ahhoz az EU-s tervhez, amely szerint a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek kezelésére és a gazdaság helyreállítására szánt 145 milliárd eurós alap ötödét digitális projektekre fordítják.

Régi terv felmelegítve?

A koronavírus-járvány irányította a figyelmet arra, hogy milyen gondokat okozhat az Unió iparának az erős importfüggősége a félvezetők terén. A kínai állam évekkel ezelőtt felismerte, hogy önálló félvezetőipar nélkül nem tud megerősödni a technológiai ágazat. Ráadásul nem csak technológiai kérdések merülnek fel: a gépjárművekben, a mobilokban, az orvosi műszerekben vagy épp a mobilhálózatokban használt félvezető-technológiákra épülő alkatrészek, berendezések gyakran (nemzet)biztonsági kockázatokat is felvetnek (lásd a Huawei körüli huzavonát).

A felismerés az uniós szereplőknél is megvolt. 2014-ben a vezető európai félvezetőgyártókat tömörítő ELG (Electronics Leaders Group) az Európai Bizottság akkor regnáló alelnöke, Neelie Kroes kérésére tett le egy tervet az iparág pozíciójának erősítéséről. A gyártók ambiciózusak voltak: 2024-ig megduplázzák a félvezető-komponensek európai gyártását, és az újonnan létrejövő elektronikai piacok 60 százalékát megszerezik.

Ebből egyelőre nem sok minden valósult meg annak ellenére, hogy félvezetőipar több fontos szereplője kötődik Európához (például az olasz STMI, a német Infineon és Globalfoundries, a brit ARM vagy a holland NXP). Az iparág azonban teljes mértékben globálissá vált – mint azt az amerikai-kínai kereskedelmi háború is bizonyította: a Huaweinek, amely a Trump-kormányzat első számú célpontja volt, komoly nehézséget okoz, hogy nem jutott hozzá amerikai félvezető-technológiákhoz, de az embargót az amerikai gyártók is megérezték. Másrészt az iparág konszolidációja is abszolút globális szinten történik.

Támogatási források is lesznek

A tizenhárom tagállam mostani bejelentése szerint közös erővel dolgoznak az európai elektronikai és beágyazott rendszerek értékláncának megerősítésében. Ez részben az egyes országok beruházásainak, részben az állami és az üzleti szféra szándékainak az összehangolását jelenti. A terv szerint létrehoznak egy egész Európára kiterjedő rendszert, amely összehangolja az európai érdekek szempontjából kiemeltnek minősített projekteket, és azok állami támogatására lazább szabályozást engedne meg. Emellett közös szabványosítási és tanúsítási rendszer felállítását is tervezik.

Az utca embere viszont kételkedik. Az Y Combinator hírmegosztó fórumán kialakult érdekes vitában a hozzászólók többsége egyetért a kezdeményezések céljával. A világgazdaság stabilitásának jót tenne, írja az egyik hozzászóló, ha nem egy régióban gyártanák a világ összes fejlett félvezetőjét, de ezen változtatni hamvában holt ötlet. Az ilyen összefogások jók, ám minél több fél vesz részt egy ilyen együttműködésben, annál nehézkesebbé válik, különösen ha valami nagyon innovatív területen kell együttműködni.

Egy másik hozzászóló arra hívja fel a figyelmet, hogy az Unió csak együttesen képvisel nagy erőt a világgazdaságban, önmagában már egyik tagállam sincs versenyben az olyan államokkal, mint az USA vagy Kína. Az országok közötti kulturális és nyelvi különbségek pedig még mindig olyan nagyok, hogy még a technológiai szektorban is akadályozzák az országok fölötti együttműködést.