Amikor Carl Icahn bejelentette, hogy beszáll a Dellért folyatott licitbe, egyben jelezte is, hogy természetesen győzelme esetén nem számítana a továbbiakban a cégalapító Michael Dell közreműködésére a cég vezetésében. Icahn kijelentése mögött persze sokféle okot lehet tudni-sejteni, de a konkrét helyzeten túl rávilágít egy nagyon fontos vitára, amely különösen az IT cégeket érinti: ki tud egy technológiai céget jobban irányítani, az alapító, aki az ötlet szellemi atyja, és látja az ötlete kibontakozási lehetőségeit, azokat a pontokat, melyek mentén a termék kiteljesedhet, avagy egy professzionális menedzser?

Technológiában és vagy üzletben gondolkodni

Az IT-ban különösen élesen jelentkezik ez a probléma – írja egy blogbejegyzésében Adrian Wooldridge, az Economist szerkesztője. Naponta nőnek ki a semmiből startupok, melyeket olyan, nem ritkán tizenéves fiatalok alapítanak, akik sokkal jobban értik az IT világ rezdüléseit, mint a beérett negyvenes-ötvenes menedzserek és befektetők.

_{Carl Icahn: befektetőként a menedzserekre esküszik}

A válasz – ha csak a múltbeli példákat is nézzük – közel sem egyértelmű. Az erre szakosodott tanácsadók többsége úgy vélte – és ez is lett aztán a közvélekedés –, hogy az alapítóknak egy idő után át kell adniuk a vezetést tapasztalt menedzsereknek, az üzleti élet dörzsölt veteránjainak. Ám ha végignézzük a sikeres IT cégeket, meglehet, újra kell gondolni ezt az elvet.

Sikeres és bukott alapító atyák

A legnagyobb cégek egy jelentős részét ugyanis az alapítója vezeti – mégpedig kétségtelen sikerrel. Az Oracle-ben az történik, amit Larry Ellison kitalál, az Amazon élén még mindig Jeff Bezos áll, pedig a cég története alatt megélt egy-két hullámvölgyet, mielőtt az IT új korszakának egyik legsikeresebbje lett. Az újabbak közül aztán itt van a Facebook, élén Mark Zuckerberggel. De még a hardvergyártók közül is lehet példát hozni: az Nvidiát szintén alapítója, Jen-Hsun Huang vezeti. Európában ilyen a francia telekommunikációs cég, az Iliad, melyet a mai napig az alapító Xavier Niel vezet, vagy a Távol-Keleten a Morris Chang vezette TMSC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company). Nekik eddig bejött.

_{Steve Jobs, az alapító-cégvezető archetípusa: átfogó ismeretek, tekintély, hosszú távú elkötelezettség}

Az ő útjuk helyességét erősíti azok a történetek is, amikor az alapító távozásával a cég szekere rossz irányba fordult. Itt van például az Apple: Tim Cook alatt mintha már nem ragyogna a Steve Jobs által igencsak kifényesítette alma. Legalábbis a nyereség alakulása erre enged következtetni. De a Microsoft sem muzsikál úgy Steve Ballmer alatt, mint Bill Gates idejében. Legutóbb épp a Surface miatt kényszerült a cég mintegy 900 millió dolláros korrekcióra, és a Windows 8 sem úgy produkál, ahogy a piac várta.

Van azonban ellenpélda is szép számmal. Idén tavasszal penderítették ki a cégtől a Groupon alapító-vezérét, Andrew Masont a cég katasztrofális pénzügyi helyzete miatt, ráadásul egy olyan negyedév után, amikor végül is a cég eredményei alig maradtak el az előzetes várakozásoktól. Hasonló folyamat zajlott le a nyár folyamán a Zyngánál is. Miután a cég június elején kénytelen volt elküldeni dolgozói ötödét, egy hónappal később az alapító Mark Pincus át is adta a vezérigazgatói széket a Microsoft interaktív szórakoztatási részlegének éléről érkező Don Mattricknek. Az ok itt is az, hogy Pincus nem tudta megfelelően kezelni cége problémáit.

Menedzserek beágyazódása

Ha a kívülről érkezett menedzserek esélyeit nézzük, arra is vannak sikeres példák. Eric Schmidt például 2011-ben vette át a Google vezetését, ám előtte tíz éven át dolgozott együtt at alapítókkal, Larry Page-dzsel és Sergey Brinnel. Többek között ő felügyelte a cég 2004-es elsődleges részvénykibocsátását is. Tehát amikor átvette a céget, akkor azt úgy tette, hogy átélhette, milyen nehézségeken kellett átmennie a cégnek, hogy egy 200 fős startupból óriásvállalat. (Amikor Schmidt átvette a cég vezetését, a Google árbevétele 29 milliárd dollár volt.) A váltásra egyébként annak ellenére pozitívan reagált a piac, hogy a döntés meglepetés volt. A Google-nek ugyanis előtte is jól mentek a dolgai.

_{Eric Schmidt: tíz év háttérmunka után lépett az élre}

Sikeres külsős igazolás volt Jeff Weiner is, aki a Yahoo-tól érkezett a LinkedIn-hez, és az alapító (Weiner érkezése óta elnöki pozícióban lévő) Reid Hoffmant váltotta.

Egyébiránt a Facebook esetében is körvonalazódik egy olyan szerep, mint amilyent Schmidt játszott a Google-nél töltött első tíz évében: 2008-tól operatív vezetőként dolgozik Zuckerberg mellett az amerikai pénzügyminisztériumot és a Google-t is megjárt Sheryl Sandberg. Szakértők szerint nem kis szerepe volt abban, hogy a Facebook nyereséges vállalattá váljon. A fentike pont azt példázzák, hogy igencsak lehet pozitív hozadéka a fiatal, koncepciózus cégalapítók és tapasztalt üzletemberek együttműködésének: az innováció és az üzleti szemlélet házasításának.

Mint mindenre, természetesen erre is vannak teóriák pró és kontra egyaránt, elméleti (avagy statisztikai alapokon) és gyakorlatin egyarán. Egy 2006-os, a Harvard Business Schoolon lefolyatott kutatásban például Noam Wasserman több mint 450 cég történetét vizsgálva tette le a voksát az alapítók háttérbe vonulása mellett. Úgy találták, hogy a független, agilis menedzserek által igazgatott társaságok gyorsabban fejlődtek, mint azok, melyeket az alapítók vezényeltek.

_{Sheryl Sandberg, Zuckerberg háttérembere: vajon mikor lép az élre?}

Mit mond a kockázati befektető?

Ugyanakkor az Andreessen Horowitz kockázati tőketársaság egészen másként gondolkodik. Ők szeretnek együtt dolgozni az alapítókkal. És nyilván nekik is meg lehet a maguk igaza, ha megnézzük az általuk felkarolt vállalatokat: eBay, Skype, Groupon, Twitter, Zynga, Foursquare. A társaság egyik vezetője, Ben Horowitz pár éve egy posztjában ki is fejtette a miértet: bár ez cégük stratégiájának egyik legvitatottabb eleme, ők elkötelezettek az alapítók megtartásában cégvezetőként. Horowitz indoka egyszerű: a legtöbb jelentős technológiai vállalat így épült fel, és sorolja is: Acer, Adobe, Amazon, AMD, Apple... De ebben a listában van a Dell, a HP, és ő például ide sorolja az Intelt és Andrew Grove-ot is, bár ő csupán az Intel harmadik alkalmazottja volt csak a két alapító után, azaz jogi értelemben nem tekinthető alapító atyának.

Horowitz szerint egy cégalapító átfogó ismeretekkel rendelkezik mind a termékekről, mind a cégről, erkölcsi tekintélye van, és hosszú távon elkötelezett a cégét illetően. Vannak persze kivételek is, de a Horowitz is hangsúlyozza, a pozitív példaként emlegetett Eric Schmidt sikerében nagyon nagy szerepet játszott az a hosszú időszak, amelyet az alapítók mellett töltött, mielőtt a cég irányítását átvette volna. Ritka és fontos kivételnek tekinti őt a befektető.

És egyébként is, ha Horowitz érvei kevésnek bizonyulnának, gondoljunk csak német Jimdo startup cég világsajtót is bejárt meghökkentő menedzsment-módszereinek sikerére. Melyik kívülről igazolt menedzser merné meglépni azokat, amiket az alapítók kitaláltak a cég hatékonyságának növelésére?