Aki távmunkás, az is akar maradni, és nagyon is megfelel neki az az életforma, ami ezzel jár – derül ki a Buffer nevű startup és egy főleg induló vállalkozásoknak távmunkásokat közvetítő állásportál, az AngelList által harmadszor elkészített globális felmérésből.

A kutatásban 3500 távmunkást kérdeztek meg a világ tájáról, többségükben IT-szakembereket. A megkérdezettek nagyobb hányada az USA-ban, Kanadában és Indiában él, de több európai országra (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Spanyolország, Portugália, Lengyelország stb.) is kiterjedt a kutatás. A válaszadók háromnegyede egyébként kizárólag (57 százalék) vagy nagy részben (17 százalék) távmunkásként dolgozik.

A felmérésnél abból indultak ki, hogy a távmunka ma már elfogadott (ezt egy 2018-as felmérés is megerősítette), ezért inkább a távoli munkakörnyezetre jellemző tendenciákat vizsgálták. A munkaadók is egyre inkább felismerik az előnyeit, de többségük még valamilyen vegyes modellt alkalmaz, azaz távmunkásokat és benti dolgozókat is alkalmaznak. A válaszadóknak mindössze 30 százaléka dolgozik olyan cégnél, amely kizárólag távmunkásokat alkalmaz. Vannak olyan cégek, ahol a dolgozók egy része teljes munkaidős távmunkás (43 százalék), és az a modell is népszerű, ahol heti egy-két napban mindenki választhat alternatív munkavégzési helyet.

Aki beleszagolt a távmunkába, a jövőben is csak így akar munkát vállalni. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e a jövőben legalább a munkaideje egy részében távmunkában dolgozni, mindössze a válaszadók 2 százaléka válaszolt nemmel, és 3 százalékuk válaszolta azt, hogy nem ajánlaná másoknak ezt az életformát.

Érdekes ugyanakkor, hogy ennek a 3 százaléknak a többsége is teljes vagy majdnem teljes munkaidőben dolgozik távmunkásként. Ennek a körnek leginkább a kommunikációval és a kapcsolattartással volt problémájuk. Kiderült, hogy ezek a válaszadók általában olyan munkahelyen dolgoznak, ahol a csapat vegyes működésű: vannak irodai dolgozók és távmunkások is, így utóbbiak sok kommunikációs folyamatból kimaradnak, miközben az elvárás velük szemben is ugyanaz, mint a benti dolgozókkal szemben.

Nem változtak az előnyök és a hátrányok

A válaszadók egyébként láthatólag tisztában vannak a távmunka hátrányaival. A két leggyakoribb probléma ugyanaz, mint a két előző felmérésnél: a kommunikáció és a kapcsolattartás nehézsége (20 százalék), valamint a magány (20 százalék). A harmadik helyre azonban most az került, hogy a távmunkások sokszor nem tudnak elszakadni a munkájuktól (18 százalék).

Az előnyökben három év alatt nem történt változás. Az időbeosztás szabadságát a válaszadók 32 százaléka említette az eslő helyen, de sok szavazatot kapott az is, hogy bárhonnan lehet dolgozni (26 százalék), és hogy nem kell naponta utazgatni a munkahely és a lakóhely között (21 százalék).

A második helyen említett előny (a munkavégzés helyének szabad megválasztása) azonban felértékelődött. Ez abból derül ki, hogy bár a távmunkások többségének az elsődleges munkahelye az otthona (80 százalék), egyre gyakoribb, hogy időnként alternatív helyszíneket keresnek, például beülnek egy kávézóba (27 százalék). Ugyanakkor sokan továbbra is fontosnak érzik, hogy időnként be tudjanak menni cégük irodájába dolgozni: a válaszadók negyede még mindig ezt tekinti elsődleges vagy másodlagos munkahelyének.

Az időszakosan használható coworking irodák viszont nem olyan népszerűek ebben a körben: mindössze a válaszadók 7 százaléka választja elsődleges munkavégzési helyszínnek. Ennek azonban financiális okai lehetnek.

A cégek spórolnak a távmunkásokon

A cégek jelentős része ugyanis támogatja a távmunkát (87 százalék), de mint kiderült, valószínűleg spórolási szándékkal. A válaszokból az derült ki, hogy a távmunkásoknak maguknak kell finanszírozniuk egy sor ezzel járó költséget, például az otthoni internet-előfizetést (80 százalék), a coworking iroda bérleti díját (72 százalék) és a mobilelőfizetést (72 százalék).

A vállalatok inkább a távmunka-feltételek megteremtésének egyszeri költségeihez járulnak hozzá, például számítógép-, szoftvervásárláshoz, az otthoni iroda kialakításához (íróasztal, szék stb.), a havi rendszeres költségekhez már nem.