A piackutatók nagyságrendileg 5 százalékos éves növekedést várnak az adatközponti szolgáltatások piacán az elkövetkező években. Mennyire optimista ez a becslés? A lokális vagy a globális szolgáltatók nyernek többet ebből a növekedésből? Fel tudják-e venni versenyt ezen a pályán az Európai Unió szolgáltatói a nagy amerikai szereplőkkel. Ezeket a kérdéseket jártuk körbe Katona Gergellyel, az Invitech adatközpontjának vezetőjével, valamint Ökrös Imrével, a vállalat Infrastruktúra és társszolgáltatók üzletágának műszaki igazgatójával.

Átalakulóban a felhős piac

A piackutatók 5 százalék körüli becslése valamennyire pesszimista is, véli Ökrös Imre. A növekedés hajtóereje, hogy az általános üzleti digitalizáció nyomán ugyanis a helyben tárolt üzleti adatokra – legyenek azok papíron vagy Excel táblában – egyaránt szükség van az automatizált folyamatokban. Ez pedig növeli az adatközponti helyek, kilowattok, terabájtok iránti igényt.

Persze ott van az a Gartner-jóslat is, hogy az edge computing átveszi az adatok fölötti uralmat. A cloud–fog–edge computing modell – ez a hálózati topológiában a core-aggregation-access felállásnak felelne meg – felé történő elmozdulás az elkövetkező évtizedben valószínűsíthetően bekövetkezik. De hogy milyen ütemben és hol, egyelőre nem látni. Az edge használhatósága ugyanis alkalmazásfüggő, hangsúlyozta Ökrös Imre. Manapság leggyakrabban az 5G kapcsán emlegetik. Az 5G-s mobilfejlesztésekben van három-négy olyan általános felhasználási modell, ami edge computingot is használó adatközponti struktúrákat eredményezhet. Példaként Ökrös az 5G-s wirelless campushálózatokkal megvalósított az ipari robotizációt hozta fel. Ott az alacsony latencia biztosításához az edge computing segítségével lehet az adatfeldolgozást közel vinni a felhasználás helyéhez. Jelenleg azonban az adatok zömmel a globális (hiperkonvergens) és regionális adatközpontokba kerülnek.

Magyarországon kell még legalább 5-10 év, hogy az edge modell kifussa magát. Ökrös egyelőre nem tapasztal általános igényt erre. A hibrid modell tökéletesen kielégíti a legtöbb vállalati igényt: saját adatközpont összekapcsolva a hiperkonverges adatközponttal, akár többel is, valamint az olyan regionális adatközpontokkal, mint amit Invitech is kínál. "Jellemzően ma is ilyen rendszereket építünk annak ellenére, hogy a multicloud erősen növeli az infrastruktúra komplexitását." Az viszont megfigyelhető, hogy az IT-infrastruktúrát már egyre kevésbé akarják a vállalatok helyben üzemeltetni, inkább beviszik egy adatközpont-szolgáltató géptermeibe.
 

Katona Gergely adatközpont-vezető (b) és Ökrös Imre műszaki igazgató (j) (Fotó: Invitech)

Ebben komolyabb növekedési potenciál van, és ez az a modell, melyben a helyi szolgáltatóknak nagyon fontos szerep jut. Egyetlen vállalatnak sincs ugyanis tiszta, "zöldmezős" rendszere. Azaz nem lehet azt mondani, hogy húzunk egy vonalat, és onnantól mindent beviszünk a felhőbe, a több száz alkalmazást meg összelegózzuk a nagy szolgáltatók kínálatából. "A régóta működő vállalatoknál egymás mellett él alkalmazások és hardverek két-három generációja az AS/400-aktól a legkomolyabb blade-ekig melyeket nem olyan egyszerű kiváltani.

Az enterprise környezetekben egyébként minden infrastruktúra egyedi, testre szabott, ami szintén a helyi szolgáltatóknak kedvez. Egy globális szolgáltató lényegében egyforma hardverekből, a saját rendszereikhez optimalizált x86-os szerverekből építenek nagy sűrűségű és sok-sok megawattos adatközpontokat. Ezzel szemben a regionális szereplők olyan szolgáltatói adatközpontot kínálnak, amibe rugalmasan beleilleszthetők akár egymástól eltérő igényű enterprise rendszerek is. Ez komoly technológiai kihívás, de a nagy szolgáltatóknak nem éri meg ezzel babrálni.

A bizalomért meg kell küzdeni

Katona Gergely adatközpont-vezető a helyi szolgáltatók és ügyfeleik kapcsolatának egy másik aspektusáról beszélt. Az ügyfelek és a szolgáltató közötti bizalom kiépítésében még mindig fontos szerepet játszik a fizikai elérhetőség: az ügyfél megnézheti, hol vannak az adatai, hol teszik le a szervereit stb. A teljes bizalom elnyerése évekig is tarthat, mondta Katona. Az ügyfeleket egyfajta "bizalompiramisba" lehet rendezni. Először a legtöbb ügyfél helyet és adatközponti alapinfrastruktúrát (sávszélesség, áram, hűtés) vesz igénybe, ők adják a piramis talapzatát. A bizalom magasabb fokán az ügyfél a szolgáltatóra bízza a szervereinek, tárolóinak az üzemeltetését. Ezek lehetnek legacy rendszerek, illetve ezen a bizalmi szinten egyes ügyfelek a virtualizációs réteget is a szolgáltatóra bízzák. A legritkább, amikor az alkalmazások szintjéig a teljes IT-rendszer üzemeltetését átadják, ők a piramis csúcsa. Ennek a bizalmi szintnek az elérése több évig is tarthat.

A nagyvállalatok, köztük például pénzintézetek érdekes helyzetben vannak. Gyakran saját üzemeltetésű, zárt rendszereket használnak, amiknek az elhelyezésére szívesen vesznek igénybe a méretgazdaságos üzemeltetés miatt adatközponti infrastruktúrát, persze mechanikai és elektronikai védelemmel körülbástyázva. Ebben a regionális szolgáltatók jó kompromisszumot kínálnak számukra. "Több új ügyfelünk a globális szolgáltatást cserélte le" – mondta Katona.

Ökrös Imre szerint ebben szerepe lehet a GDPR-rel szemben hozott amerikai Cloud Act-nek. Ez ugyanis lehetővé teszi az amerikai szolgáltatóknak, hogy úgy adjanak át Európában tárolt adatokat az amerikai hatóságoknak, hogy arról az adat tulajdonosát nem értesítik. Ezt a kockázatot azonban nem minden szervezet engedheti meg magának.

Egyelőre nem a Gaia-X egyensúlyozza ki a piacot

A felhős piac jövőjével kapcsolatban megkerülhetetlen kérdéskör a Gaia-X. A 2019-ben kiszivárgott mesterterv az európai "ellen-Amazon" megépítésére izgalmas kezdeményezés, amelyben komoly potenciál van, de kihívásokkal is meg kell küzdenie, véli Ökrös Imre. Fontos és nagy hatású szervezetek működnek európai együttműködés keretei között, elég a GÉANT, az ESA vagy a CERN projektjeire gondolnunk, amelyeknek jelentős hatása és eredményei vannak Magyarországon is.

A Gaia-X együttműködésben látszik már most néhány nagyon innovatív alkalmazás, melyek pl. éppen a komplex multi-site környezetek felépítését és üzemeltetését egyszerűsítik a felhasználók számára. A kihívást egyrészt az amerikai szolgáltatók hatalmas, legalább tíz évnyi előnye, jelenti, amihez van egy jó felhasználói élményük és kedvező árazásuk. További nehézség lehet a sok független szereplőből álló együttműködés bonyolult governance modellje vagy az, hogy az alapvetően ellenérdekelt amerikai cégek is részt vesznek a projektben.

"Ezek miatt a tényezők miatt nem lehet tudni, mi lesz a végkifejlet – összegezte véleményét Ökrös Imre –, de az innováció és a verseny jó, érdeklődve figyeljük a történéseket."