Ahogy a múlt héten mi is beszámoltunk róla, a Google legújabb adatkezelési mizériája egy amerikai egészségügyi szolgáltatóval között megállapodásból fakad: a vállalat cloud üzletága és az Ascension Health a Google infrastruktúrájára és gépi tanuló technológiájára építve dolgozik egy olyan adatbázison, amely az orvosok munkáját könnyítené meg és tenné hatékonyabbá. Miután az Ascension az Egyesült Államok 21 tagállamában 2600 egészségügyi intézménnyel áll kapcsolatban, a projektről pedig nem tájékoztatták az érintett betegeket és egészségügyi dolgozókat sem, most nagyjából 150 millió ember lehet rá kíváncsi, hogy pontosan mi is történik laboreredményeivel, diagnózisaival és más egészségügyi dokumentumaival.

A Google és az Ascension álláspontja szerint minden az amerikai egészségügyi adatvédelmi szabályozásnak (HIPAA) megfelelően zajlik, a védett adatokat ráadásul csak az Ascensionnek nyújtott szolgáltatások fejlesztésére használják, vagyis senki sem kap célzott hirdetéseket, amiért a szóban forgó adatbázisban szerepel. Ehhez képest az USA egészségügyi minisztériuma már bejelentette, hogy vizsgálódik a Nightingale (Fülemüle) néven hivatkozott projekttel kapcsolatban, a legfrissebb hírek szerint pedig már a képviselőházban is ráharaptak a témára.

Ők már más dimenzióban mozognak

A Reuters keddi tudósítása szerint az illetékes szakbizottság négy demokrata képviselője december 6-ára idézte a bizottság elé az Alphabet-Google és az Ascension Health képviselőit, hogy beszámoljanak nekik az inkriminált adatok felhőben való kezeléséről. Bár azt elvileg tisztázták, hogy az egészségügyi információt nem használják a Google hirdetéskiszolgáló rendszerei, a politikusok kíváncsiak rá, hogy a vállalat pontosan milyen módon tárolja az adatokat, milyen alkalmazottainak van azokhoz akár csak elméleti hozzáférési lehetősége, és a páciensek milyen tájékoztatást kaptak a két szervezet közös projektjéről.

A Fülemüle-ügy már csak azért sem jött jókor a Google-nek, mert a társaság alig néhány nappal korábban, november elején jelentette be a hordható elektronikai eszközöket gyártó Fitbit 2,1 milliárd dolláros felvásárlását. Ennek kapcsán már akkor is hangsúlyozták, hogy Fitbit 28 millió felhasználójának egészségügyi- és wellness-adatait nem használják fel célzott reklámokhoz, azonban a technológiai és adatmonopóliumokat célzó európai vagy tengerentúli vizsgálatok közepette nem a legjobb reklám, ha mindenütt címlapos lesz a vállalat nyomulása az egészségügyi piacon.

Ahogy arról egyre többször olvasni, a több mint húszéves HIPAA és más szabályozások egyszerűen elavultak, amennyiben a Google, az Amazon, a Facebook és más technológiai nagyvállalatok már összehasonlíthatatlanul fejlettebb analitikai és adatbányászati eljárásokkal operálnak, mint akár csak néhány évvel ezelőtt is rendelkeztek. Ez különösen igaz abban a környezetben, ahol még a kormányzati oldalak jelentős része is nagy ívben tesz a saját szabályozásaira, és mások mellett harmadik féltől származó hirdetési nyomkövetőket alkalmaz.

Magunktól is szállítjuk az adatokat

Az Eurostat adatai szerint 2018-ban az internethasználó uniós polgároknak már több mint a fele végzett internetes kereséseket valamilyen egészségügyi problémával kapcsolatban. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a StatCounter adatai szerint a Google már évek óra 92 százalék fölötti részesedéssel rendelkezik Európában az online keresők között, akkor az a megállapítás sem tekinthető túl nagy leegyszerűsítésnek, hogy az európai felhasználók nagyjából fele közvetett módon már megosztotta valamilyen egészségügyi jellegű információját a Google-lel.

Ugyanezek az arányok Magyarországon még ennél is valamivel szélsőségesebbek: nálunk a Google keresőjének aktuális piaci részesedése majdnem 98 százalékon áll. Eközben tavaly már a 16 és 74 év közötti hazai internetezők 56 százaléka használta a világhálót a különféle egészségügyi kérdésekben való tájékozódásra. Itt pedig azt is megelőlegezhetjük, hogy az ilyen tájékozódás jellemzően valamilyen kereséssel indul.

Az 56 százalékos ráta mág látványosabb, ha figyelembe vesszük, hogy 2005-ben még csak 10 százalékról, 2010-ben pedig 40 százalékról volt szó; ugyanakkor az 50 százalékos arányt már 2015-ben is elhagytuk, sőt a 2017-es 58 százalékhoz képest a legutóbbi statisztika enyhe visszalépésnek is tekinthető. Az Eurostat adatai amúgy is nagy szórást mutatnak az egyes országok tekintetében: viszonyíthatjuk magunkat az olaszok 35 százalékához, de a hollandok 72 százalékához is.