A születőfélben lévő kvantum számítástechnika körüli felhajtást talán csak a mesterséges intelligencia hype-olása szárnyalja túl, mindenki a "kvantumapokalipszis" vagy a "kvantumfölény" fogalmát boncolgatja, és folyamatosan érkeznek a hírek az olyan vállalkozásokba áramló befektetésekrő, amelyek az új technológia piacosítását ígérik. Ezért is érdekes az MIT Technology Review oldalain néhány napja közzétett elemzés, amelyben a Marylandi Egyetem kvantumkutatója, Sankar Das Sarma igyekszik lehűteni a kedélyeket.

A indiai születésű veterán fizikus ebben rögtön elismeri, hogy a kvantumtechnológia kutatásában meggyőző eredményeket értek el, amelyek végül rendkívüli áttörésekhez vezethetnek. Ezzel együtt a fejlődés igen lassú, és nem valószínű, hogy ezekből a közeljövőben bármit is látni fogunk: szerinte aggasztó mértéket öltött a kvantum számítástechnikát övező hype, különösen, amikor a technológia kereskedelmi megjelenéséről van szól.

Tényleg nagyszerű... lehet... egyszer

Miután a 90-es évek közepén kimutatták, hogy a kvantum számítástechnika lenullázhatja a létező legerősebb titkosítási algoritmusokat is, a fenyegetésre reagálva a kormányzatok elkezdtek pénzt önteni kutatásokba. Das Sarma szerint azonban hiába lehetséges valami fizikailag, ha a tényleges megvalósítás óriási kihívásnak bizonyul. Miközben a jelenlegi legfejlettebb gépek tucatnyi több tucatnyi "zajos" fizikai kvantumbittel rendelkeznek, egy olyan kvantumszámítógépnek, amelyik ilyen komponensekkel RSA-titkosítással védett kódokat lenne képes feltörni, már sok millió (ha nem milliárd) kvantumbitre lenne szüksége.

Ezek közül pedig csak néhány tízezret (az úgynevezett logikai qubiteket) használnák fel effektíve a számításra, a többire ugyanis a hibajavításhoz, a dekoherencia kompenzálásához lenne szükség. A fizikus úgy értékeli, hogy a ma működő kvantumrendszerek óriási tudományos vívmánynak tekinthetők, de egyelőre nem igazán visznek közelebb egy olyan kvantumszámítógép megépítéséhez, amelyik képes a bárkit is érdeklő problémák megoldásra.

Szerinte a mostani helyzetet ahhoz lehetne hasonlítani, mint ha az 1900-as évek elejéről származó vákuumcsövek felhasználásával próbálnánk meg elkészíteni a lehető legjobb okostelefont. Más szóval, a kvantum számítástechnika egyszer simán beválthatja a hozzá fűzött reményeket, de Das Sarma senkinek sem javasolja, hogy egészen addig visszatartsa a lélegzetét.