Miközben a Tesla egy a maga nemében jó vezetéstámogató rendszert fejleszt, marketingérdekekből folyamatosan önvezetőnek próbálja beállítani autóit. Hogy ez mennyire nem megfelelő magatartás, arra egy tavalyi, Németorszában hozott elmarasztaló bírósági ítélet az egyik legjobb példa. Hiába beszél ugyanis a fél világ az önvezető autók közelgő forradalmáról, az igazság az, hogy a minden körülmények között működő, semmiféle emberi beavatkozást nem igénylő technológiától valószínűleg még évtizedekre vagyunk.

Japánban inkább az emberekre fókuszálnak

Fentiek fényében sokkal reálisabb a Honda megközelítése. A japán autógyártó nem igyekszik beszállni a nagyotmondási versenybe azzal kapcsolatban, hogy mikor felejthetjük el végleg a kormány látványát a kocsikban. Helyette arra koncentrálnak, miként lehetne az emberekkel együtt járó hibákat a lehető legjobban kiszűrni, végső soron olyan hatékonyan, hogy nullára redukálódjon a közlekedési balesetekben elhunytak száma.

A Honda szakemberei a kormányzati hátterű, kvantum- és radiológiai tudományokkal foglalkozó kutatóintézettel közösöen azt igyekeznek feltárni, milyen folyamatok zajlanak az agyban vezetés közben. A szimulációban részt vevő személyek eltérő módon és biztonsággal tudják le a virtuális köröket, ami lehetőséget ad arra, hogy kiszűrjék azokat a mintákat, amelyek végül balesetekhez vezettek.

Az ütközések alapvető okozója az agy, amely az adott pillanatban nem segít egy személynek megfelelően reagálni a környezeti feltételekre. Ugyanakkor ezek a problémák többfélék lehetnek. Gyalogosgázolások esetében például lehet, hogy az egyik vétkes sofőr egyszerűen nem érzékelte a gyalogost, míg máskor hiába látta az elhaladó személyt a vezető, agya nem értékelte megfelelően a mozgásában rejlő kockázatokat.

A Honda célja egy olyan vezetéstámogató rendszer fejlesztése, amely személyre szabott módon idomul a felhasználó egyéni szokásaihoz, stílusához, képességeihez, és az ezekben rejlő hibalehetőségeket előzetes tréninggel, illetve idejében megtett figyelmeztetésekkel igyekszik kivenni a képletből.

A cél egyszerre ambíciózus, egyben kellően távoli. A japán gyártó ugyanis 2050-re tette azt az időszakot, amikor az általa gyártott járművek teljesen felszámolják a halálos közlekedési balesetek lehetőségét. Itt fontos megjegyezni, hogy nem csak autókra, de motorokra is érvényes a vállalás. Utóbbiakkal ugyanis kialakításuknál fogva lényegesen nagyobb esélye van ütközés esetén egy súlyos sérülésnek.

Habár a megjelölt dátum majdnem 30 évre van mostantól, a Honda mérnökei így is komoly kihívásként tekintetenek rá. Nem véletlenül, hiszen a termékéletciklusok figyelembe vételével egy ilyen jól működő rendszernek már nagyjából 2030-ra el kell készülnie, mert csak így biztosítható, hogy 2050-re ezek a megoldások uralják majd az aszfaltot. 

A tökéletes védelemhez természetesen nem csupán az adott járműnek kell biztonságosan közlekednie, hanem a környezetében található más autóknak is. A majdan elkészülő rendszernek így képesnek kell lennie figyelmeztetnie nem csupán az adott kocsi vezetőjét, de a környező sofőröket is a potenciális veszélyhelyzetre.

Oktatót kapunk, amíg nem jön az őrangyal

De addig is, amíg ez az automata "őrangyal" elkészül, a Honda igyekszik minden segítséget megadni a vásárlóknak. Az új modellekbe olyan tanulást és használatot segítő gépi oktatót szánnak, amely egy valódi oktatóhoz hasonlóan tud rámutatni a vezetésben megfigyelhető hibákra.