Ismét a kockázatkezelés áll a globális pénzügyi szolgáltatók technológiai befektetéseinek fókuszában, különös tekintettel a hitelkockázatok megállapítására, amit általában a pénzügy válságok kiindulópontjának tartanak. Az érintett szervezeteknek a jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy állni tudják a sarat a lassú gazdasági növekedés vagy a pénzügyi jellegű bűncselekmnyek szaporodásának közepette, így befektetéseik is jelentős részben a hitelminősítő rendszerek, az eszköz-foráás menedzsment vagy a stressztesztek területén valósulnak meg.

Az IDC nemrég közölt előrejelzése alapján ebben az évben a kölcsönügyletekre irányul minden figyelem, amlyek nem csak a bankok növekedésének és nyereségességének indikátoraként jelennek meg, de a világjárvány nyomán tapasztalható gazdasági nehézségek is hangsúlyosabbá tették a "jó hitelek" kihelyezésének képességét a megváltozott körülmények között. Ez 2021-ben a piackutató szerint abban is megnyilvánul majd, hogy látványosan megugrik a bankok és biztosítók aktivitása a fintech megoldásokat nyújtó intézményekkel való együttműködésekben.

Ahogy a Juniper Research tavaly novemberi kutatása is megállapította, az évtized közepéig akár tizenháromszorosára növekedhet az MI platfromok közreműködésével kihelyezett, fedezet nélküli hitelek értéke világszerte. A pénzintézetek amúgy is igyekeznek kihasználni ezeket a technológiai lehetőségeket a hitelezési üzletágak működésének átalakításában és áramvonalasításában, a folyamat pedig az új helyzetben méginkább felgyorsult: a hitelezők az MI-modellektől remélnek eredményeket például a rossz hitelek leírásának és a hiteltörlesztések felfüggesztésének hatásaival szemben.

Az IDC szerint a kölcsönügyletek ökoszisztémája radikális változások előtt áll, amennyiben a teljes értéklánc ellenőrzése helyett a piaci szereplők az értéklánc egyes elemeiben törekednek magas fokú specializációra, a nagy bankok pedig olyan képességeket próbálnak felépíteni, amelyek révén összefoghatják és hatékony együttműködésre bírhatják a különféle komponenseket. A 2020-as év tapasztalatait követően a digitális tranzakciók kezelésében is megnőtt a tapasztalatuk és a magabiztosságuk, miközben a cloud megoldások, a virtualizált infrastruktúra vagy a valós idejű fizetési rendszerek területén olyan fejlesztéseket eszközöltek, amelyek az ügyfelek és saját munkatársaik szempontjából is hatékonyan támogatják a digitális csatornák egre nagyobb arányú felhasználását.

Mindenhol az MI jön szembe

Mindennek alapján rohamosan növekszik az olyan hiteldöntések aránya, amelyeket valamilyen fintech technológia támogat, megerősítve a hagyományos kereskedelmi bankok és a fintech szolgáltatók együttműködését: ez az arány az ázsiai-csendes-óceáni térségben már 2021 közepére meghaladhatja az 50 százalékot. 2024-re hasonló rátával kezdeményezhetik majd az ilyen digitális platformokon a később bankfiókokban vagy a bankok saját rendszerein végrehajtott műveleteket.

Addigra a fogyasztói vagy kisvállalkozói hitelek legalább 75 százalékát is mesterséges intelligenciára épülő, automatizált folyamatok eredményeként helyezik ki, amit a Juniper Research a lakossági szerződések tekintetében az összes ügyelt 66 százalékára becsült. Az MI itt olyan szolgáltatásokkal együtt biztosíthatja az ügyfelek pénzügyi helyzetének és kockázatainak hatékony felmérését, mint amilyen a nyílt bankolás (open banking), amikor a pénzügyi intézmények az ügyfelek engedélyével külső szolgáltatóknak is hozzáférést biztosítanak azok számlatranzakciós adataihoz.

Miközben a hitelezők a technológiával támogatott új üzleti modellektől várják a megoldást a világjárvány és a kedvezőtlen gazdasági környezet hatásaival szemben, az állami szabályozók is egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre szegmensre. A külső platformok és a mikrokölcsönök erőltetett ütemű bevonása ugyanis a központi bankok aggályai szerint maga után vonhatja a hiteltörlesztések felfüggesztésének szaporodását és általában az eszközök minőségének romlását is. Erre példa a kínai szabályozás változása, amelyben már olyan tervek szerepelnek, mint az online platformok hitelezéssel kapcsolatos adatainak kötelező becsatornázása a nemzeti szinen illetékes állami hitelügynökségekhez, és azok a lépések, amelyek lehetetlenné tennék a tulajdonképpeni pénzügyi szolgáltatók technológiai cégként való meghatározását, kivonva azokat a sokkal szigorúbb szabályok és felügyeleti rendszerek alól.