Megállapodás született az európai Chips Actről, jelentették be kedden Brüsszelben (a tervezetről itt írtunk). Szakértők azonban elég sok buktatóját látják a mestertervnek, amely a jelenlegi 10 százalék körüli szintről 2030-ig 20 százalékra emelné az EU részesedését a globális félvezetőgyártásból. A terv megvalósítására 43 milliárd eurót szánnának, és külön keret lenne arra, hogy az Unión belüli kutatásokat is támogassák.

A Politico európai kiadása arra hívja fel a figyelmet, hogy a stratégiát voltaképpen a pandémia szülte. Akkor a legnagyobb probléma a csiphiány volt, ami becslések szerint csak az autóiparban 100 milliárd dolláros kiesést okozott.

Csakhogy azóta nagyot fordult a világ: Oroszország lerohanta Ukrajnát, elszálltak az energiaárak és magas az infláció stb. Az Intel például erre hivatkozva kér nagyobb állami támogatást Berlintől a Magdeburgban felépítendő gyárához. És ha nem kap, akár el is halaszthatja a fejlesztéseket. (A vállalat azzal indokolta a döntését a Politicónak, hogy brutálisan növekedtek az építés költségei, hiszen drágább az építőanyag és az energia.)

A szakértők szerint sok a buktató

A berlini Stiftung Neue Verantwortung projektigazgatója, Jan-Peter Kleinhans csippiaci szakértő egyébként más területen is lát problémát a stratégiával. Legfőképpen azt, hogy a mesterterv csak papíron létezik. És benne van a pakliban, hogy miután a politikusok meglapogatták egymás vállát, áttérnek a következő probléma megoldására (valószínűleg ugyancsak elméleti síkon).

Talán a politikusok is érzik: addig kell ütni a vasat, amíg meleg, hogy az Unió ne veszítsen el fontos projekteket, és ezért fogadták el viszonylag gyorsan, de mindenképpen a határidő előtt a Chips Act szövegét. Legalábbis erre utal több, a Politico által idézett politikus nyilatkozata is. Ez azonban csak a felszín. A lövészárkokban még mindig folynak harcok – írja a lap. Viszont most már a pénzről megy a huzavona, például arról, hogyan finanszírozzák a kutatásokat (amire 400 milliót tervez elkölteni az EU).

Továbbra is kérdés, hogy átültethetők lesznek-e a Chips Act elvei a gyakorlatba. Lényegi kérdések dőlnek el tagországi szinten: a gyárlétesítés engedélyeztetése, a szükséges infrastruktúra biztosítása stb., és egyáltalán nem biztos, hogy a helyi célok egybevágnak a Chips Act céljaival. A Politico konkrét példaként az STMicroelectronics és a GlobalFoundaries Dél-Franciaországban tervezett gyárát hozza: a létesítmény vízfogyasztása miatt a helyiek tiltakozásba kezdtek (Magyarországon a debreceni CATL-akkumulátorgyár váltott ki hasonló tiltakozási hullámot).

A Stiftung Neue Verantwortung szakértője szerint hibás az a megközelítés, hogy kell néhány újabb gyár. Olyan félvezető-stratégia kell, ami lehetővé teszi a jövőbeni kihívások kezelését, és pontosan meghatározza azokat a forrásokat, kereteket EU-s és tagállami szinten, amelyek a végrehajtáshoz kellenek.

Ugyanis ma már nem a hiányt és az ellátási láncok zavarait kell kezelni, mint amikor elindult a Chips Act kidolgozása, hanem geopolitikai problémáról van szó. Például arról, hogy folyamatosan nő a feszültség Kína és Tajvan között. Ha eszkalálódna a helyzet, egyik napól a másikra leállhat a fejlett csipek gyártása. (Azok zömét ugyanis még mindig Tajvanon gyártják.)

Az USA (ismét) lekörözte Európát

Eközben az USA nem csak többet költ, mint az EU (Biden tavaly augusztusban írta alá az 52 milliárd dolláros program elindítását), de már folyik több előrehaladott projekt is: az Intel többek között Ohióban építkezik, a TSMC pedig Arizónában. (A gyártását diverzifikáló TSMC már Japánban is építkezik, az EU-ban még nem.)

Kleinhans szerint az amerikai példa mutatja, mit jelent a szavakat tettekre váltani: az USA kereskedelmi minisztériuma például jelentősen bővíti a területtel foglalkozók létszámát, hogy gyorsítsák a végrehajtást. Ráadásul az USA-ban kormányzati szinten is megvan a szakértelem ahhoz, hogy értékeljék a félvezetőipari projekteket, a függőségeket és a gátló tényezőket. Ez a tudás szerinte az EU-ban hiányzik.