Kemény döntés elé állították a BlackBerryt a pakisztáni hatóságok, miután gyakorlatilag ultimátumban szólították fel arra a kanadai céget, hogy a felhasználóinak dedikált, titkosított kommunikációs szolgáltatásait nyissa meg a kormányzat előtt. A lehallgatás támogatása helyett azonban a kivonulást választják.

Nem nyílnak a hátsó ajtók

Az időzített bomba már idén nyáron elkezdett ketyegni. Ekkor értesítette a pakisztáni hírközlési hatóság az ottani mobilszolgáltatókat, hogy "biztonsági okokból" decembertől nem működtethetik a BlackBerry szolgáltatásait. A kanadai vállalat mai blogbejegyzésében egyértelművé tette, hogy a biztonsági okok mögött a teljes kormányzati kontroll elutasítását kell érteni.

A pakisztániak ugyanis nem csak egy-egy nyomozásnál, kiemelt ügyben akartak rálátni a BlackBerry saját hálózatán keresztül zajló kommunikációba, hanem általánosan, minden információt meg akartak kapni. A BlackBerry Enterprise Service (BES) szerverei többek közzött a készülékeken folytatott csetelést és elektronikus levelezést szolgálják ki.

Mivel az okostelefonok hőskorában még piacvezetőnek számító kanadai cégnek más ütőkártyája nem maradt, mint az ügyfelek biztonságos kommunikációjának a garantálása, természetesen egy ilyen zsarolásszerű követelésnek nem tehetett eleget a vállalat. Ám nem sokkal azt követően, hogy megjelent a kivonulásról szóló bejegyzés, a posztot frissítették azzal, hogy mivel a pakisztáni kormányzat végül év végéig kitolta a mobilszolgáltatók felé adott ultimátumot, így a BlackBerry is marad decemberben.

Valószínűleg azonban végül mégis csak kivonulás lesz a dologból. Egyrészt a két fél álláspontja között túl nagy ahhoz a szakadék, hogy egy kis kompromisszumkészséggel ezt áthidalhatnák. Másrészt viszont a kanadaiak számára Pakisztán nem kifejezetten fontos piac, így különösebb pénzügyi kockázat nélkül a jó fiú szerepében tetszeleghet a BlackBerry azzal, hogy megvédi felhasználóit.

Volt is, lesz is

A pakisztáni eset egyáltalán nem példa nélküli. Hogy messzebb ne menjünk, a szomszédos India szintén így próbálja hírszerzési szervei számára megkönnyíteni a kommunikációs csatornák megfigyelését. De nem csak Ázsiára jellemző a hátsó ajtók megkövetelése. Az USA-ban és legutóbb a briteknél is olyan törvénytervezeteket fogalmaztak meg, amelyek megkövetelnék az informatikai cégeknek, hogy termékeikben kötelezően tegyék lehetővé a kormányzati hozzáférést, például a titkosítás visszafejtésére.

A Vodafone tavaly nyáron a Snowden-ügy évfordulójára időzítve tálalt ki a titkosszolgálatok túlzott, bírói felhatalmazást sem igénylő lehallgatási rendszeréről. Kiderült, legalább hat olyan ország van, ahol törvényi kötelezettségként írják elő a közvetlen lehallgatási csatornák biztosítását. Bizonyos esetekben magának a szolgáltatónak kell ezt kiépítenie, más esetben elég a hozzáférést biztosítani. Ezeket az országokat azonban biztonsági okokból nem nevezték meg, mert attól tartottak, hogy "egyes rezsimek a cég ottani dolgozóinak bebörtönzésével reagálnának".