A hazai startupok helyeztével, a forráshoz jutás lehetőségeivel foglalkozó sorozatunkban bemutattuk az IVSZ törekvéseit, valamit a Deutsche Telekom által kínált lehetőségeket. Straub Elekkel, az egyik hazai angyal befektető, a Day One Capital Zrt. partnerével viszont a hazai technológiai piacon kialakult sajátos helyzetről beszélgettünk. Arról, hogy a kockázati befektetők úgymond sorban állnak az ötletnél többre jutó projektek, induló vállalkozások finanszírozásáért. A kilátásokról és a kihívásokról kérdeztük a szakembert.

Kevés a jó ötlet, mondják a szakértők. Ön hogy látja? Valóban ez áll a hazai technológiai start-up piacon kialakult helyzet mögött?

Straub Elek: Először is mi nem ötleteket keresünk. Az önmagában soha nem elég. Mi valódi üzleti lehetőségeket, projekteket, csapatokat, életútjuk elején lévő vállalkozásokat keresünk. Mostanában ezekből valóban nincs elég, vagy legalábbis még nem alakult ki az az egyensúly, amely minden piacon szükséges az egészséges működéshez.

Mivel magyarázható ez?

S.E.: Ez azért van, mert az elmúlt néhány évben egymás után nyíltak meg olyan pályázatok, ahol uniós és állami pénzekért lehetett pályázni kockázati tőkebefektetésekre, és ez a lendület meghozta a magánbefektetők érdeklődését is. Ebből kifolyólag az elmúlt 3-4 évben igen nagyszámú kockázati tőkealap vagy alapkezelő keresi a vonzó vállalkozásokat. Utóbbiak viszont egyelőre nem tudnak ezzel a tempóval lépést tartani. A megfelelő kínálat megjelenése ugyanis időt vesz igénybe. Az egyetemekről kikerülő fiatal generációnak, amelyre mi alapvetően támaszkodunk, bizony kell néhány év, mire eljutnak arra a szintre, hogy értelmezhető üzleti vállalkozásokat, projekteket tudjanak produkálni.

Straub Elek: az a cél, hogy cég értéke növekedjen úgy, hogy a benne lévő részesedésünk
a tervezett kiszállási időre meghozza a kívánt hozamot (fotó: BOM Alapítvány)

Most valóban van egyensúlytalanság a piacon, de ez helyre fog billenni, mivel a mostanában egyetemet végzőknek megfelelő állások híján a diploma után az egyik legvonzóbb lehetőség, ha saját vállalkozást indítanak. Igaz, választhatják még azt is, hogy elmennek külföldre dolgozni.

A potenciális befektetési célpontnak mindenképpen már működő vállalkozásnak kell lenni, megfelelő üzleti modellel, termékkel?

S.E.: Tökéletes világban ennek így kellene lenni, de most nem azt a kort éljük. Akikkel mi találkozunk, azoknál ezek nagyjából megvannak, természetesen nem egyforma erősséggel. Van ahol ez, máshol az hiányzik a tökéletességhez. Van néhány kulcselem, ami nélkül nem is érdemes velük foglalkozni.

Melyek ezek a kulcselemek?

S.E.: Az első számú az, hogy legyen néhány valóban elkötelezett ember, akik a projekt mögött állnak. Akikről el tudjuk hinni azt, hogy elviszik a vállukon az ügyet egy következő fázisig, de legalább addig, amíg a vállalkozást már profi menedzsment veheti a kezébe. Ez a legtöbb vállalkozásnál két-három-négy év.

Az összetartó, dolgos csapat azért fontos, mert mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy pusztán egy jó termékből vagy termékötletből emberek nélkül jó vállalkozást csináljunk. A kockázati tőkés azért tesz az üzletbe pénzt, hogy aránylag belátható időn belül, legkésőbb öt év múlva nyereséggel szálljon ki. Eladni pedig csak működő vállalkozást lehet.

A második fontos elem, hogy a vállalkozás alapötletében legyen valami lényegi újdonság. Ez utóbbit nevezhetjük akár innovációnak is, ami lehet technológiai, de lehet újdonság az üzleti modellben is. Ez adja meg azt a többletet, ami megkülönbözteti az adott vállalkozást, a többitől.

A harmadik lényeges dolog, hogy mi olyan befektetési lehetőségeket keresünk, amelyek külföldön is piacképesek. A magyar piac ugyanis a legtöbb esetben nem elegendő ahhoz, hogy egy vállalkozás az első években olyan mértékben fusson fel, hogy pár év múlva egy többletértékkel eladható vállalkozás legyen, ami a kockázati tőke megtérülésének a záloga lehet.

Gyakran hangzik el panaszként a vállalkozásoktól, hogy a befektetőknek túl magasak a hozamelvárásai és, hogy a kockázati tőke a legkevésbé kockáztatni szeretne…

S.E.: Valóban, első hallásra nagyon magasnak tűnhetnek az elvárások. Többnyire nem a saját pénzünket kockáztatjuk, tehát a magasnak vélt elvárások tulajdonképpen a befektetőktől indulnak ki, akik azt joggal várják el, tekintettel a magas kockázatra. Velünk, alapkezelőkkel szemben az az elvárás, hogy a ránk bízott pénzzel jól sáfárkodjunk, és minimalizáljuk a kockázatot, ami azonban még így is elég magas marad.

A megtérülés – és ezt szokták nagyon sokan félreérteni – nem azt jelenti, hogy adott vállalkozás nyereség ágon produkálja a magas hozamokat. Ha egy kockázati tőkés évi akár 20-25-30 százalékos hozamot vár el a befektetett pénzére, az nem azt jelenti, hogy már az első években nyereség ágon kell elérni ezt a megtérülést, sőt! Mi olyan startupokkal is szívesen dolgozunk, amelyek az első három évben veszteségesek, hiszen lehet, hogy éppen ezért van szükségük a külső forrásra, a kockázati tőkére. Mi azt szeretnénk, ha a cég értéke növekedne évente úgy, hogy a benne lévő részesedésünk a tervezett kiszállási időre meghozza a kívánt hozamot.

Azért  is nagyon izgalmas ez a terület, mert a vállalkozások finanszírozásához szükséges másik nagyon fontos forrás, a hitel, lényegében kiszáradt. Manapság hitelből új vállalkozást indítani nem lehet. A mostanában elérhető támogatott hitelekhez is olyan nagy biztosítékokat kérnek a pénzintézetek, amelyeket egy kezdő vállalkozás nem tud felmutatni. Ezért a kockázati tőke megjelenése új pozitív hangulatot teremtett ezen a piacon, és remélem, ennek eredményei is lesznek.

Túlkínálat idején a kockázati tőke mivel próbálja becserkészni a finanszírozásra alkalmas vállalkozásokat?

S.E.: Ugyanazokkal a módszerekkel, mint bármelyik piacon. Az irodaházunkban velünk közös szinten még két alapkezelő működik. Közös naptárt működtetünk, amiben benne vannak azok a szinte napi rendszerességű események, amelyeken megjelennek a tőkevonzó projektek. Ezeken mi is igyekszünk megjelenni.Természetesen értesülhetünk jó projektekről, vállalkozásokról online felületekről vagy az egyéb elektronikus médiából, de akár a nyomtatott sajtóból is.

Akkor azt is mondhatjuk, hogy most a kockázati alapok versengenek a startupokért?

S.E.: Igen van verseny, és az okos startup több helyről is kér befektetési ajánlatot.

A szóba jöhető vállalkozásoknál Ön eddig csak fiatalokat említett. A manapság egyre nagyobb számban munkanélkülivé váló középkorúak nem próbálkoznak ilyesfajta kitöréssel?

S.E.: Próbálkoznak, de több okkal is magyarázható, hogy miért foglalkoztat mégis főleg fiatalokat ez a szféra. Az egyik mindenképpen az, hogy a startupok esetében valóban nagyon kezdő vállalkozásokról van szó, ezeket világszerte jellemzően fiatalabb emberek csinálják. Egy középkorú szakember, sok esetben komoly szakmai múlttal a háta mögött, képletesen szólva már nem akar ezen a pályán visszafordulni a startkőhöz. A másik ok, hogy ezek a csapatok zömében egyetemi környezetben működnek, ahol egy középkorú nem nagyon találja a helyét, nem ismeri azt a közeget, főleg nem a technológiai szegmensben.

Milyen sikeres vagy netán kudarcos befektetéseket tudhat maga mögött a Day One Capital?

S.E.: Tapasztalatokat már mondhatunk, de mivel mi magunk is alig néhány éve alakultunk, az első befektetésünk sem régebbi másfél évesnél. Így olyan kudarcról sem tudok beszámolni, amelyen elszállt volna a pénzünk. Négy vállalkozásba szálltunk be eddig, egyelőre mindegyik működik, és vannak még újabbak is a láthatáron. Az induló alapunk 400 millióval jött létre, annak nagyobbik részét már elköltöttük, vagy legalábbis elköteleztük magunkat. Még további legfeljebb három projekttel számolunk ebből a keretből.

Hogyan működnek együtt az üzlet megkötése után a vállalkozásokkal?

S.E.: Először is van egy megkötésünk, csak kisebbségi, minimum 15, maximum 35-40 százalékos tulajdonosként jelenünk meg, egyszerűen azért, hogy a vállalkozás alapítói ne érezzék magukat korlátozva. A sajátjukként vigyék tovább az üzletet, ne tőlünk várják, hogy megmondjuk, mit kell csinálni. Tulajdonosi biztonságunk érdekében persze bizonyos kisebbségi jogokra is szükségünk van. Ilyen például hogy tőkecsökkentést vagy tőkeemelést ellenünkre nem hajthat végre a vállalkozás.

Az első befektetés: a Flan-Technologies honlapja

Aktív menedzsment jogokat nem szoktunk kikötni, de fontos számunkra az üzleti információkhoz való folyamatos hozzáférés, legyen szó az üzleti tervről vagy annak végrehajtásáról, valamint egyéb, a vállalkozással összefüggő információkról.

Az első befektetésünk a Flan-Technologies nevű szoftvercég volt (a befektetésről annak idején lapunk is hírt adott – a szerk.), amely adatvizualizációval kapcsolatos eszközöket fejleszt és forgalmaz. Náluk most jutottunk abba a fázisba, hogy a magyar piaci sikerek után elkezdjük fellendíteni a nemzetközi értékesítést is.

Milyen nagyobb kihívások várhatók még a hazai kockázati befektetői környezetben?

S.E.: Az egyik legizgalmasabb az lehet, amire ma még lehet, nem is sokan gondolnak. A mostani befektetések nagyjából egy időben érnek majd be néhány év múlva, és akkor hirtelen a piacra omlik sok-sok tízmilliárd forintnyi eladó vállalkozás, amelyek iránti kereslet ma még sehol nincsen. Ezeknek a zöme külpiaci érintettségük miatt nemzetközi befektetők számára lehet majd érdekes. Ma viszont még ritka, mint a fehér holló, hogy egy magyar vállalkozást külföldi tőke vegyen meg.