Az ötödik generációs (5G) rendszerek eljövetele után a mobilszolgáltatók akkor lehetnek igazán sikeresek, ha jelentősen átalakítják az 5G-hez szükséges eszközöket is magukba foglaló csomagjaik árazását. Rá kell vennük az előfizetőket, hogy megvegyék és használják is ezeket az eszközöket. A mobilnet-képes tabletek és notebookok ráadásul új lökést adhatnak az operátorok integrált szolgáltatásainak is.

Okostelefont már tudnak eladni

Könnyű belátni, hogy teljes értékű billentyűzettel és 5G-vel jóval egyszererűbb e-mailezni például egy repülőtéri terminálban, mint egy okostelefon virtuális billentyűzetén és az ottani gyenge minőségű wifin. A mobilszolgáltatók azonban csak az okostelefonokra dolgoztak ki sikeres értékesítési modelleket, a mobilhálózatokra kapcsolható egyéb készülékek eladása ugyanis a legtöbbjüknél egyelőre marginális – állítja a témába vágó legfrissebb elemzésében a brit Analysys Mason tanácsadó cég. Szakértői szerint a mobilhálózatokat is használni képes eszközök forgalmának a felfuttatása egyszerű kereskedelmi kérdés, és a kulcs a szolgáltatók kezében van.

A mobilszolgáltatók az okostelefonok értékesítésére azt találták ki, hogy az eszköz árát beleépítették a jelemzően két év hűséget követelő előfizetői szerződésbe. A szolgáltató így kvázi előlegfizetés nélküli kamatmentes áruhitelt nyújt az adott készülékre. Ezzel el tudja érni, hogy minden egyes készülék eladásával növelheti az egyébként ma már divatjamúlt előfizetői számát és az egy előfizetőre jutó bevételt, az úgynevezett ARPU-t (Average Revenue Per User).

A szolgáltatók általában a táblagépekre is ezt a modellt használják, pedig a szakértők szerint a tablet – netán a laptop – alapvetően más eszköz, mint egy smartphone.

A táblagép például – ellentétben az okostelefonnal – még nem sorolódik a feltétlenül szükséges kategóriába. Az ilyen készülékek megvételéről a legtöbben ihlet alapján döntenek, kifizetik az árát, aztán gyakran el is feledkeznek arról, hogy mennyibe is került. Ha viszont a szolgáltatói modell alapján fizetnek érte, az havonta emlékezteti őket arra, hogy milyen sokat adtak az amúgy akár nem is állandóan használt eszközért, amit sokszor hónapokon keresztül csak otthoni vagy irodai wifin keresztül használnak.

Táblagépet ma még nem a szolgáltatónktól veszünk

Táblagépet még ritkán vásárolunk mobilszolgáltatónál, sokkal inkább elektronikai boltban vagy webshopokban. Ezek az értékesítési csatornák azonban elsősorban a jó árral vonzzák magukhoz a vásárlót, így nem is jellemző, hogy a tableteket mobilhálózati képességiek alapján promózzák. Az értékesítés ösztönzésében ezért nem jelenik meg hangsúlyosan az extra hálózati kapcsolatra vonatkozó képesség mint előny. Emiatt aztán a mobilszolgáltatók sem törekszenek arra, hogy ezzel a felütéssel maguk adjanak el minél több mobilhálózatra kapcsolható eszközt.

Persze itt van egy olyan probléma is, hogy azok a tabletek, melyekbe 4G-s SIM kártyát is lehet tenni, átlagosan 20 százalékkal drágábbak, mint a csak wifis változatok.

Még bonyolultabb a helyzet a hálózatba köthető laptopoknál. Minden egyes hordozható gépnek szüksége van saját SIM-re, amihez havidíjas csomag kapcsolódik. Ezt akkor is fizetni kell, ha egyébként az adott laptopot az irodai wifin használják. Tehát a cégek olyan szolgáltatásért fizetnek, amit alkalmazpttaik amúgy nem vagy csak ritkán használnak.

Ha pedig mégis kapcsolódik mobilhálózatra a notebook, ott van az a probléma, hogy nehézkes az adatfelhasználás kontrollja. Ez az oka annak, hogy a beépített SIM-es eszközökkel szemben egyre többen használják a mobil wi-fi hotspotokat, amelyek ráadásul általában olcsóbbak is.
 

A helyzet itthon sincs másképp. A hazai mobilszolgáltatók közül laptopot és táblagépet egyedül a Magyar Telekom forgalmaz, a Telenornál és a Vodafone-nál csak táblagépet lehet vásárolni. A legtöbb táblagépből a Vodafone-nál válogathatnak az előfizetők, ott 11 típust találtunk, köztük a legnépszerűbb Apple, Samsung és Huawei modelleket, de a költségérzékenyeknek a szolgáltató négy saját márkás tabletet is kínál. A Telekom kínálatban táblagépmárka található, a már említett ismertebbek mellett egy Alcatel készülék is van. A Telenor ezt a készülékszegmenst egyelőre nem nagyon promótálja az ügyfeleinek, de aki mégis ilyenre vágyik és a mobilszolgáltatójától venné háromféle készülékből – LG, Lenovo, Alcatel – választhat.

Az értékesítési modell hazai szolgáltatóknál is ugyanaz, mint az okostelefonoknál: a vevő csak akkor fizeti a teljes árat vásárláskor, ha nincs előfizetése, és nem is akar venni a készülékhez.

Mit kell(ene) másképp csinálni?

Az Analysys Mason szakértői szerint az operátoroknak mindenekelőtt jelentősen javítaniuk kell tarifapolitikájukon, hogy elősegítsék a hálózatba kapcsolható eszközök elfogadottságát.

A tarifákat úgy kell megváltoztatni, hogy azokba minimális felárral, de gond nélkül bele lehessen építeni a már meglévő SIM kártyához kapcsolódóan újabb eszközöket. A brit piacon például a szakértők szerint a csak adatátvitelre használt eszközért havi 3 fontot lenne érdemes felszámítani.

Szintén fontos lenne, hogy az integrált tarifa keretében rendelkezésre bocsátott adatmennyiség szabadon felosztható legyen az eszközök között. Ez ráadásul egy idő után akár a felhasznált adatmennyiség növelésére is ösztönzné az előfizetőt.

Fontos lenne az is, hogy a mobilhálózatos eszközök ára közelítsen a csak wifisekéhez. A költségek csökkentéséhez a 2G és a 3G hálózatokat az adatforgalomból ki kell kapcsolni. Másik költségcsökkentési lehetőség, hogy a hagyományos SIM-eket a tabletek esetében fel lehetne cserélni beépített eSIM-ekre.

A kiskereskedelmi értékesítési csatornákban, illetve az áruházakban sokkal hangsúlyozottabban kellene megjeleníteni az operátorok promócióit. Ez ugyanis azt üzeni a felhasználónak, hogy a mobilhálózat tablettel is szabadabbá tesz, miközben arról is biztosít, hogy nem kell sokkoló számlákkal számolni.

Más teljesítménymutatókra lesz szükség

Ami az üzleti szegmenst illeti, itt a vállalati IT-szakértőket kell a jelenleginél jobban helyzetbe hozni. A laptopok hálózatba köthetőségét pedig egyszerűbbé és könnyebben ellenőrizhetővé kell tenni. Erre jó lehetőséget ad például a Windows 10, amely képes automatikusan korlátozni az adathasználatot és a nagy adatforgalú letöltéseket.

Az operátoroknak el kell szakadniuk a jelenlegi hangforgalmon alapuló teljesítménymutatóktól (lényegében az értékesített SIM kártyák száma és az ARPU is erre épül). A jelenleg használt mutatók arra ösztönzik a szolgáltatókat, hogy minden egyes SIM vagy eszköz lehetőleg ugyanakkora ARPU-t generáljon. Pedig már létezik más modell is, a gép-gép (m2m) lommunikációban már inkább a mögöttes előfizető szemszögéből vizsgálják a bevételt.

Előbb-utóbb újra kell gondolniuk a mobilszolgáltatóknak az elfőizetői bázisukkal való kapcsolatot is, amit most még a havidíjas szerződések és a hagyományos árazási mechanizmus jellemez.