Az elemzők már nem sokkal a Snowden-ügy tavaszi kirobbanát követően felhívták rá a figyelmet, hogy a világszerte felerősödő bizalmatlanság, illetve a bizalmatlanságra építő politikai vagy gazdasági törekvések komolyan alááshatják az Egyesült Államokban működő technológiai óriáscégek külpiaci pozícióit. Az Information Technology & Innovation Foundation (ITIF) augusztusban számszerűsítette is az elmaradó megrendelésekből vagy lemondott szolgáltatásokból származó bevételkiesést, ami a Washingtonban működő think-tank előrejelzése szerint egyedül a cloud computing területén elérheti a 35 milliárd dollárt a következő három évben.

A visszaesés nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy az ITIF a teljes cloud piacot közel 150 milliárd dollárosra teszi 2014-ben, ami 2016-ra a 200 milliárd dollárt is meghaladja majd, ám ekkorra 75 százalékról akár 55 százalékosra olvadhat az amerikai cégek részesedése az Amerikán kívüli piacon (a torta nagyobbik feléről beszélünk). A Cloud Security Alliance felméréséből ugyanakkor kiderül, hogy a szervezet nem amerikai tagjainak 10 százaléka mondott fel amerikai szolgáltatóval kötött szerződést a lehallgatási botrány kezdete óta, míg 56 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a korábbinál kisebb eséllyel venné igénybe amerikai cégek termékeit.

Nemzeti határok a kibertérben

A cloud szolgáltatók mellett az IT ipar más szereplői, így az amerikai eszközgyártók is érintettek: ahogy a Cisco negyedéves pénzügyi eredményei kapcsán beszámoltunk róla, a vállalat Kínában és a fejlődő országokban tapasztalható forgalomcsökkenést részben a tavasszal kirobbant lehallgatási botránnyal, illetve az annak nyomán felerősödő bizalmatlansággal magyarázta. Az előző hónapban az iparági barométernek tekintett IBM számolt be jelentős visszaesésről a fenti piacokon, ami cégszinten is számottevő profitcsökkenést eredményezett.

A Google információbiztonsági igazgatója, Richard Salgado november közepén egy szenátusi bizottság előtt beszélt róla, hogy a Snowden-ügy komolyan rombolhatja az olyan vállalatok versenyképességét, mint amilyen az Apple, a Facebook vagy éppen a Microsoft. A bizalom ugyanis létfontosságú ezekben az üzletekben, a kormányzatok pedig világszerte olyan lépéseket mérlegelnek, amelyek korlátoznák az információ szabad áramlását. A határokon keresztül zajló adatforgalom egyébként nem csak a technológiai vagy dotkom vállalatok szempontjából érdekes: az amerikai kereskedelmi kamara adatai szerint az erre épülő termékek és szolgáltatások nagyjából ezermilliárd dolláros forgalmat generálnak.

Jöhet a sok kis internet

Kína vagy Oroszország hagyományosan az internet feletti kontroll kiterjesztésésének lehetőségeit keresi, de újabban más, jelentős gazdasági erővel rendelkező államok is korlátozásokat fontolgatnak. Brazíliában felmerült a szabályozás módosítása, amelynek értelmében a külföldi szolgáltatók is csak az ország területén működő adatközpontokból, a kormány által minősített eszközök alkalmazásával tevékenykedhetnének. Ehhez képest Kínában a nyáron már be is vezették azt a kiberbiztonsági minősítő rendszert, amelynek alapján egy maréknyi hazai szoftvergyártó kapta meg a legmagasabb besorolást, és növelte többszörösére a forgalmát az eltelt időben. A kínai piac jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint hogy 2015 végéig több mint 500 milliárd dollárnyi informatikai költést prognosztizálnak az internethálózat kiépítésére és fejlesztésére.

Az új környezet Salgado szerint az NSA követő nemzetközi reakció könnyen az internet természetét is megváltoztathatja: a Google lehetségesnek tartja egy töredezett internet – angol szójátékkal splinter net – kialakulását, amely egyre inkább az elkülönülő regionális hálózatokról, nem a mai értelemben vett globális hálózatról szólna. Ez természetesen olyan féligazság, amely igen megengedő az amerikai webes szolgáltatók üzleti modelljével szemben: nem világos például, hogy az Európai Bizottság elvárásai mennyiben csorbítanák az internet egyetemleges értékeit, amikor az uniós tárgyalók az európai polgárok adatainak kezelését szigorú előírásokhoz kötnék, és a tengerentúli cégekkel szemben is súlyos büntetéseket helyeznek kilátásba a szabályozás megsértése esetében.

A felhő újrafelosztása

A megfigyelési botrányban saját államfője révén is érintett Németország és Brazília közös határozattervezetét az ENSZ közgyűlésének emberi jogi bizottsága nemrég már szavazásra terjesztette. A dokumentum a magánszférába való önkényes és törvénytelen beavatkozásokat az online csatornák esetében is általánosságban megtiltaná, nem említve név szerint az NSA-t vagy az Egyesült Államokat. A nevesítésnek amúgy sem lenne sok értelme, hiszen sorra jelennek meg a hírek arról, hogy az USA-val karöltve, esetleg más felállásban ki mindenki hallgatózik saját szövetségesei után. (Legutóbb éppen Indonézia jelentette be, hogy felfüggesztette a katonai és hírszerzési együttműködését Ausztráliával, ahonnan állítólag lehallgatták az indonéz állami vezetők telefonbeszélgetéseit.)

A politikai manőverek mögött azonban sokkal kézzelfoghatóbb érdekek is meghúzódnak. Ilyen mondjuk az EU már korábban megfogalmazott programja, amely az előnyös szabályozási környezet megteremtésével és az európai szolgáltatók támogatásával szállna szembe az amerikai technológiai és piaci fölénnyel. Miután a PRISM-botrány a figyelem középpontjába helyezte az adatvédelmi kérdéseket, az új adatvédelmi irányelvek elfogadása olyan jogi keretrendszert hozna létre, amely világszerte megerősítené az európai cloud szolgáltatások iránti bizalmat. Ugyanezek a követelmények ráadásul igen nehéz helyzetbe hoznák az amerikai versenytársakat, akik komoly uniós szankciókra számíthatnának, amennyiben a jelenlegi gyakorlat szerint adatokat szolgáltatnak ki az amerikai hatóságoknak.