A Snowden-ügy kirobbanása óta menetrendszerűen érkeznek az adatgyűjtési botrányok. A legfrissebb hírek ezúttal arról szólnak, hogy az amerikai és a brit nemzetbiztonság állítólag SIM-kártyákhoz való titkosítási kulcsokat is megszerzett, amelyek felhasználásával technikailag és jogilag is pofonegyszerűen hallgathatná le a mobilos hang- vagy adatforgalmat. Mindezt a kártyák gyártója, Gemalto sem cáfolta, csupán saját szerepét igyekszik tisztázni az incidensben.

Az ellopott Ki-kulcsok egyébként a holland társaság szerint önmagukban nem adnak lehetőséget a forgalom elfogására, ha 3G-s vagy annál fejlettebb kapcsolatokról van szó. Más kérdés, hogy a lapértesülések szerint jó ötéves ügyről van szó, vagyis az amerikai NSA és a brit GCHQ már az utóbbi évek 3G-s fejlesztési hulláma előtt hozzáfért a bizalmas adatokhoz. Ez különösen a fejlődő régiókra igaz – Magyarországon például tíz éve annak, hogy egyáltalán végrehajtották az első 3G-s teszthívást.

Köszi, Snowden! Köszi, NSA!

A politikai jellegű botrányok fontos gazdasági következménye, hogy egyre növekszik a bizalmatlanság az amerikai technológiai cégekkel szemben. Míg korábban az Egyesült Államok volt az, aki a nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva megakadályozta a kínai hálózati gyártók tengerentúli piacszerzését, most Kína indítja egyre-másra a vizsgálatokat az amerikai gyártókkal szemben, akik közül többen is komoly ázsiai bevételkieséssel szembesültek az utóbbi negyedévekben.

A Reuters csütörtöki beszámolója szerint a kínaiak újabb szállítókat feketelistáztak, így mások mellett a Cisco, az Apple, a Citrix Systems és az Intel Security (korábban McAfee) egyes termékeit is kizárták az állami beszerzésekből – ez az említett cégek esetében azt jelenti, hogy pillanatnyilag nem maradt olyan eszközük vagy szolgáltatásuk, amelyet a kínai kormány megvásárolna tőlük. A pénzügyminisztérium által jóváhagyott tiltás formailag nem vonatkozik a helyi kormányzatokra vagy a saját minősítési rendszerrel működő hadseregre, a hazai gyártók és szolgáltatók támogatása azonban meghatározó trend Kínában.

A hírügynökség tájékoztatása alapján ezzel nagyjából harmadával rövidült az engedélyezett technológiai szállítók listája. Nem meglepő, hogy a biztonsági termékek jártak a legrosszabbul, amelyeknek több mint fele kihullott a mostani felülvizsgálat nyomán. A feketelista ezzel már közel 5 ezer terméket tartalmaz, amiből 2 ezer az elmúlt két évben, vagyis a megfigyelési botrány kirobbanása óta került fel rá – a kínai szabályozók nem is titkolják, hogy a megfelelő globális nagyvállalatokat egyszerűen az NSA nyúlványának tartják.

A híreket az érintett amerikai vállalatok egyelőre nem kommentálták érdemben, de a különböző források azon élcelődnek, hogy ezt a sorban érkező profitfigyelmeztetések kapcsán úgyis meg kell majd tenniük. Az amerikai adminisztráció egyik képviselője közben aggodalmát fejezte ki, hogy a kínai szabályozók lépései kiberbiztonsági szempontból sem hatékonyak, és a szabad kereskedelem alapelveit is felrúgják.

A cél a technológiai függetlenség

A képmutatást ezzel aztán mindkét oldalon csúcsra járatják. A kínai kiberbiztonsági szabályozás egyértelműen a hazai cégeket favorizálja, akik sorban nyerik el a tanúsítványokat és a megrendeléseket, miközben a nyugati versenytársakat érzékeny politikai alkukba kényszerítik a technológiai transzferekkel kapcsolatban. Maga a Snowden-ügy ezzel szemben olyan szerteágazónak tűnik, hogy a kínaiak összes aggályát nehéz alaptalannak nevezni.

Az olyan területeken, mint például a félvezetőipar, az adatbázis-piac vagy az IT-biztonság, a kínai vállalatok egyelőre kevésbé versenyképesek a nyugati szállítók technológiájával szemben. Így sok esetben a felsőkategóriás termékeket vagy amerikai partnertől szerzik be a megrendelők, vagy sehonnan. A helyzet a piac erőteljes állami befolyásolásával azonban lassan megváltozhat: a Reuters beszámolójában megszólaló kínai IT-biztonsági szakértő szerint nagyjából egy évtizedre lesz még szükségük, hogy a nemzetközi élvonalba kerüljenek, és ezzel függetlenítsék magukat az amerikai vagy európai gyártóktól.