Már 2014 során kikényszerítette a DCIM (Data Center Infrastructure Management) eszközök gyors fejlődése az egységes teljesítménymérést, ezért az adatközpontinfrastruktúra-menedzsment piacon szereplő közel 80 cég között egy standardizálási folyamat indult el. Olyan iparági szabványokat emeltek be az adatközponti eszközök kezelésébe, mint a Power Usage Effectiveness (PUE), a Data Center Energy Productivity (DCeP), a gyártók által favorizált és a szerverek energiafelhasználását mérő PAR4 vagy az adatközponti prediktív modellezésre szolgáló DCPM.

Kényszerből született, mára mégis elengedhetetlen

A DCIM megoldások egyik alapvető célja az energiahatékonyság növelése mellett az energiafelhasználás csökkentése. Ehhez természetesen mérni kell a felhasznált energia mértékét, aminek – egyik – hozadéka, hogy a szerverüzemeltetés még a nagyobb számításiteljesítmény-sűrűség mellett is biztonságosabbá válik. A Gartner felmérése szerint szélsőséges esetben egy adatközpont működési költsége akár 20 százalékkal is mérsékelhető DCIM megoldás(ok) alkalmazásával.

Túl a fentieken az adatközponti infrastruktúramenedzsment lehetővé teszi a kiszolgálók optimális elhelyezését az energiaellátási, hálózati, hűtési paraméterek és a rendelkezésre álló hely függvényében. A hagyományos erőforrás-kiosztás ugyanis szinte teljesen használhatatlan virtualizált környezetben, cloud computing alkalmazása esetén: nem csak magas fogyasztáshoz vezet, de annyi plusz munkával terheli az IT-személyzetet, ami alacsony vagy egyenesen semmilyen hozzáadott értéket sem termel.

Evolúció

Az automatizálás és a standardizálás bevezetésével nem csak a hatékonyság nőtt, de olyan funkcionalitással is felvértezhetővé váltak az adatközpontok, mint például az auditálás. Megjelent a pontos eszközkezelés, az energiamenedzsment, a környezetmenedzsment, a terheléskezelés, a változáskezelés és a kapacitásmenedzsment.

Mindez persze nem egyszerre vált elérhetővé, az egyik funkciónak köszönhetően idővel jött a következő. Először az adatközpont üzemeltetője csupán az eszközök rendelkezésre állását kívánta nyomon követni és a riasztásokat kezelni. A korlátok felismerése újabb és újabb alrendszerek kifejlesztéséhez és üzembeállításához vezetett. A valós idejű monitorozás mellett megjelentek a modellező és menedzsment képességekkel ellátott eszközök, melyekkel megnyílt az út a hosszú távú kapacitástervezés és a kritikus rendszerek dinamikus optimalizálása előtt.

Ez a fejlődés jól megfigyelhető a nagyvállalatok, mint például a Hewlett-Packard aktuális kihívásainak tematikáján. Amint azt Szarka Attila, a Schneider Electric adatközpont megoldásokért felelős üzletfejlesztési vezetője elmondta, tíz éve még a nagymennyiségű adat duplikáció nélküli, biztonságos tárolása állt a nagyvállalatok célkeresztjében. Ezzel szemben napjainkban a big data már nem ebből a szempontból jelent kihívást, hiszen a tárhely soha nem volt még ennyire olcsó és egyszerűen hozzáférhető, mint napjainkban.

Manapság inkább arról folyik a diskurzus, hogy ez a sok összegyűjtött adat mire használható, és miként lehet integrálni a különböző rendszerekben megtalálható információkat. Szarka Attila szerint a jó hír az, hogyha a migráció helyett a rendszerek integrációja megy végbe, minimalizálható az adatmozgás mértéke.

Évekkel ezelőtt elsősorban a hőmérséklet-mérések mennyiségének növelésére törekedtek a vállalatok, mivel részletes hőmérsékleti térkép birtokában könnyebben tudtak dönteni az adatközpont hűtéséről. Mára az üzemeltetés során előálló adatmennyiség kezelése jelenti a kihívást. Rengeteg szenzor biztosít információt, melyek összegzése és értelmezése folyamatos megoldandó feladatként tornyosul az üzemeltetők fölé – különösen az egyéb más rendszerekből származó adatok esetében.

Alacsonyabb beruházási és működési költségek

A kétfajta költségforma között nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt, hiszen az egyik csökkentésével rendszerint megnő a másik tényező. Ha azonban a működési költségek a rendelkezésre álló erőforrások optimalizálásával mérséklődnek, akkor nem feltétlenül következik be az invesztálási kiadások emelkedése, sőt akár még pozitív hatást is gyakorolhat rá, ha kitolja a beruházások idejét vagy csökkenti azok összegét.

Ehhez természetesen a működési kiadások komplett hatékonyságnövelésére van szükség, beleértve az energiakezelést és a munkaerő-felhasználást is, ami együtt jár a már említett integrálási igény felerősödésével.

Ennek részletes és alapos megtervezése azonban Szarka Attila tapasztalatai szerint gyakran elmarad. A helyzet feloldására három lehetőség kínálkozik: az első, hogy saját integrációs csomagokat kínál a DCIM-megoldásokat szállító vállalat, vagy olyan kapcsolódási pontokat adó standard megoldásokat nyújt, melyeknél az integrációs szolgáltatást a partner saját magának végzi el. Emellett az is egy jó opció, ha az adatközponti infrastruktúramenedzsment szolgáltatásokat nyújtó vállalat tervezi meg az integrációt.

A DCIM által elérhető költségmegtakarítás és erőforrásigény-csökkentés tehát határozottan arra ösztökéli az érintett vállalatokat, szolgáltatókat, hogy foglalkozzanak a szolgáltatás nyújtotta lehetőségek felmérésével és kihasználásával.