Melyek lesznek a negyedik ipari forradalomként emlegetett folyamat legfontosabb következményei? Virtuális gyárak jönnek létre, a folyamatokat automatizálják, a gyártást okos gépek végzik. Létrejönnek ún. kiber termelési rendszerek, melyeket a kiszámítható fenntarthatóság jellemez. Röviden így foglalható össze az a jövőkép, melyet a német Roland Berger tanácsadó cég vázolt az ipar jövőjéről. Azaz itt sokkal átfogóbb változásról van szó, mint amit például önmagában az automatizáció hozhat.

Amerikai is rárepült a témára, aztán jött Kína

A német gazdaság legfontosabb szereplői egy ideje másról sem beszélnek, mint az Industrie 4.0-ról, valamint arról, hogy abban Németországé lesz a vezető szerep. A téma fontosságát jelzi, hogy kis késéssel ugyan, de az USA is rácsatlakozott a topikra, sőt olyan iparági összefogás is létrejött, amely az amerikai ipar vezető szerepét kívánja biztosítani.

A németek 2013-ban gazdaságpolitikai szinten hirdették meg az Industrie 4.0-t, mire válaszul az amerikai vállalatok megalapították az Industrial Internet Consortiumot. (Erről bővebben itt írtunk). Azóta többe között Kína, Japán és Dél-Korea is bekapcsolódott ebbe a küzdelembe. És hogy fajsúlyos kérdésről van szó, jól jelzi az a vita, amely akkor robbant ki, amikor egy kínai vállalat bejelentette, hogy többségi tulajdont szerezne a német robotikai ipar egyik vezető szállítójában, a KUKA Roboticsban.

Az egyik legnagyobb versenytárs egyértelműen Kína. A kínai kormány mindent bevet annak érdekében, hogy a világ gyára szerepből kitörjön, és a magasabb hozzáadott érték előállítása felé tolja a gazdaságot, miközben a gyártás profitabilitását is javítja. A tavaly meghirdetett program mellé éppen ezért komoly összeget is társított.

Paradigmaváltás a gyártási stratégiában

Természetesen mint minden ilyen radikális átalakulási folyamatnak, a negyedik ipari forradalomnak is három célja van: gyorsabban, olcsóbban, többet. A Roland Berger tanulmánya szerint Nyugat-Európában 2035-re 28 százalékos lekötött tőke megtérülést (ROCE – Return On Capital Employed) kellene elérni. Ezt egyedül Németország tudta növelni 2000. és 2014. között 12 százalékról 30 százalékra.

A negyedik ipari forradalom éppen ezért nem csupán technológiai kérdés – írja a tanulmány. Paradigmaváltást jelent az ipari vállalatok gyártási stratégiájában, sőt hatással lesz az egyes országok gazdasági és foglalkoztatotti politikájára is.

Ez azonban egy nagyon tőkeigényes folyamat lesz. Ugyanakkor magával hozhatja a ROCE 25 százalékos növekedését, a profitabilitás közel 7 százalékos, az üzemkihasználás hatékonyságának 25 százalékos javulását, jobb lesz az eszközök megtérülése, csökken 30 százalékkal a géppark, valamint 45 százalékkal a munkavállalók száma.

A tanulmány az autóiparral példálózik, ahol a ROCE-t 25-40 százalékkal, a gépek produktivitását pedig 65-90 százalékkal tudnák javítani, ha működésüket átszerveznék az Indusrie 4.0 szerint.
 

A politika támogatja

A folyamat egyik vezetője Németország, ahol az átalakítás komoly politikai támogatást is élvez. Az elemzők ennek tudják be a ROCE mutatóban elért nagy növekedést is. Ellenpéldaként pedig ott van Franciaország. A tanulmány szerint hiába fektettek az iparba az elmúlt években mintegy 40 milliár eurót, annak során nem számoltak a jövőbe mutató technológiákkal. Ez az oka, hogy a francia ipari cégek évek óta az elöregedő gépektől, a munkahelyek megszűnésétől, és a csökkenő profitabilitástól szenvednek. Miközben a német gazdaságban a ROCE mutató 18 százalékkal nőtt, a franciában 8 százalékkal visszaesett.

Az Egyesült Államok gazdasága valahol a fenti két példa között áll. Megindult az automatizáció folyamata a gyártásban, az erre fordított beruházások mértéke 2000. sé 2014. között megduplázódott. Ez 54 százalékkal javította a profitabilitást, de mivel a gépparkok hatékonyasága nem javult, a ROCE mutató sem növekedett. Az amerikai kormány azonban szintén az átalakulás mellé állt, hogy növelje a gazdaság versenyképességét.

Néhány ország ROCE-mutatójának változása a gyártói, a bányászati és a szolgáltatói szektorban, 2000-2014

Kína szintén átalakulásban van, amit a politikai vezetés is segít – mint ahogy azt fentebb már említettük. A kínai gazdaságnak létfontosságú a lépés, mivel csökken az olcsó termékek iránti kereslet, emelkednek a bérek. Nem véletlen, hogy a kínai vállalatok minden olyan technológiát próbálnak megszerezni, ami a digitalizációt és a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítását segíti.

De mi lesz az elbocsátottakkal?

A Roland Berger tanulmánya szerint brutálisan csökken a munkaerőigény az Industrie 4.0 hatására. Ebben a cég szakértői sem jutnak tovább, mint amit a robotikai vállalatok évek óta hangoztatnak: sokan elveszítik a munkájukat, mert szakmák fognak megszűnni, de akár 10 millió új munkahely is létrejöhet. Ez azonban valószínűleg kevesebb lesz, mint ahány ember az utcára kerül. Az Industrie 4.0 ugyanis a munkaerőigény 45 százalékos csökkenését ígéri.

Az IT és a szolgáltatói szektor viszont erősödhet, ahol rengeteg új munkakör is lesz. Csakhogy azok betöltéséhez magasabban képzett munkaerőre lesz szükség. A Roland Berger szerint körülbelül hétmillió új munkahely teremtődik a két szektorban.

Egyben azonban biztosak lehetünk: erre a hétmillió munkahelyre nem azok pályáznak majd, akik az Industrie 4.0 miatt az utcára kerültek.