Ruandában kezdik el építeni azt a droneportokból (kb. drónrepülőterekből) álló hálózatot, amelyet a világon elsőként kizárólag a pilóta nélküli repülő szerkezetek kiszolgálására használnak majd. A projekt mögött a lausanne-i műszaki egyetem (EPFL) Afrotech nevű kezdeményezése áll, amelynek Afrikában végez jó értelemben vett kísérleteket a legújabb technológiák tömeges bevezetésével. Ezek egyike lenne az "égi országutak" építése, vagyis a drónok és az azokat fogadó létesítmények rendszerének felállítása.

Az ajtó helyett az ablakon másznak be

Az Afrikai fejlesztési Bank becslése szerint a teljes kontinenst tekintve évi 93 milliárd dollárra lenne szükség a közlekedési infrastruktúra hiányosságainak folyamatos pótlására, amiben az EPFL szerint olcsó és hatékony segítséget jelenthet a repülő drónok hálózatának fejlesztése. Afrikában az emberek kétharmad része lakik két kilométernél messzebb az egész évben használható utaktól, ami nem csak a fogyasztási cikkek, de a legszükségesebb gyógyszerek célba juttatását is alaposan megnehezíti.

Manapság 800 millióra teszik világszerte azoknak az embereknek a számát, akik sem most, sem a belátható jövőben nem rendelkeznek biztos hozzáféréssel az alapvető egészségügyi ellátáshoz és kereskedelmi szolgáltatásokhoz. Az elégtelen közlekedési és logisztikai infrastruktúra lelassítja és megdrágítja a humanitárius katasztrófák kezelését, de általánosságban is igaz, hogy a népesség növekedése ezeken a helyeken sokkal gyorsabb a gazdasági lehetőségek fejlődésénél, ami egyre súlyosabb problémákat okoz.

_{Így épülnek majd a gyorsan telepíthető "droneportok"
forrás: Foster+Partners}

Az EPFL elképzelése alapján a szállító drónok hálózata gazdasági és társadalmi szempontból is hasznos rakománnyal láthatná el a leginkább elmaradott közösségeket, olyan alapvető változást hozva a rászorulók életébe, mint korábban a mobil távközlési hálózatok. Ahogy az utóbbiak kiváltották a drága rézkábelek fektetését, és egy csapásra nagy tömegeket kapcsoltak össze az egész világgal, úgy a drónok is sokfelé kiválthatják az aszfaltozott utakat és leszállópályákat, jelentősen megváltoztatva a helyiek életét.

Jövőre indul a vörös és a kék vonal

Az ezer domb országának is nevezett, helyi léptékkel mérve zsebkendőnyi Ruanda földrajzilag ideális a rendszer teszteléséhez, de az EPFL választása nem csak emiatt esett a fél Dunántúl méretű országra. A progresszív hozzáállás és a megfelelő szabályozási környezet alapvető feltétele egy hasonlóan nagyszabású kísérleti projekt megvalósításának, ezt pedig a regionális technológiai központ szerepére pályázó Ruandában találták meg, noha a környező országokban nagyobb szükség lenne a hátrányos helyzetű vidékek ellátásának javítására.

forrás: Foster+Partners

Az Afrotech projekt a londoni Foster+Partners építészirodával közösen dolgozta ki a drónrepülőterek terveit, amelyeket jövőre kezdenek majd felállítani. 2020-ig összesen három, a drónok fel- és leszállását, illetve feltöltését kiszolgáló létesítményt alakítanának ki, amelyek az érkeztetési pontokkal együtt az ország 44 százalékát fednék le. A távlati elképzelésekben összesen 40 drónrepülőtér szerepel, ezek segítségével pedig már a Ruandával szomszédos, kedvezőtlenebb helyzetben lévő országokat is bekapcsolnák a logisztikai hálózatba.

Az úgynevezett anti-méhecske megközelítés

A számítások szerint olyan útvonalakat éri meg üzemeltetni, amelyeken a rakomány napi 20 repüléssel nagyjából 20 ezer emberhez juttatható el. Kezdetben két különböző típusú drónt, a Blue Line és a Red Line néven futó szerkezeteket tesztelik majd. Az előbbi egy 6 méteres szárnyfesztávolságú, 100 kilogram terhet szállító repülő, amely a hagyományos árucikkeket és e-kereskedelmi termékeket teríti; az utóbbi egy jóval kisebb méretű és teherbírású gép, amely gyógyszereket és a sürgősségi ellátásokhoz szükséges felszerelést juttatja célba.

forrás: Foster+Partners

A rendre 100 és 50 kilométeres hatósugarú, aránylag nagy tömegű rakományt cipelő gépek az Afrotech projekt vezetője szerint egy új megközelítést képviselnek, szemben mondjuk az Amazon kísérleteivel, amelyek egy méhkaptárhoz hasonlóan apró, rövid hatótávolságú helikopterekkel szállítanák ki a megrendelt termékeket. (Az Amazon egyébként hosszú ideje küzd az amerikai szabályozó hatóságokkal, az éles tesztekre is csak nemrég sikerült engedélyt szereznie.)

A drónrepülőterek hálózata nem csak közvetlen, de közvetett módon is fejlesztené az elmaradott térségek életminőségét. A létesítmények a benzinkutakhoz hasonlóan sorakoznának a megfelelő útvonalak mellett, és nem csak a drónoknak nyújtanának biztonságos leszállási lehetőséget, hanem orvosi rendelőnek, digitális gyártóműhelyeknek, posta- vagy futárszolgáltatásnak és e-kereskedelmi csomópontoknak is otthont adnának. Ezek a készségek a foglalkoztatottságot és az általános tudásszintet is növelik, különösen, hogy az EPFL idővel a drónok gyártását is helyben oldaná meg; a "droneportok" moduláris felépítése ráadásul lehetővé teszi, hogy azokat mindig a helyi szükségleteknek megfelelően, a drónok fejlődését is szem előtt tartva alakítsák ki.

forrás: Foster+Partners