A takarékoskodás – legalábbis az IT vonatkozásában – ma már szinte eggyé vált a felhőszolgáltatásokkal. Legyen szó tárolásról, számítási teljesítményről vagy bármilyen más rendszerről, a költségcsökkentésnél egyből felmerül a cloud.

Az IDC szerint idén a globális nyilvános felhőszolgáltatások piaca megközelítheti a 60 milliárdot, miközben két éve még a 46 milliárdot sem érte el. A kutatócég egyébként 2017-ig évi átlagos 23 százalékos növekedést jósol.

Persze érthető ez a dinamika. Nem kell beruházni. Használat alapján kell érte fizetni. Nem kell foglalkozni az üzemeltetéssel, supporttal. És így tovább. És ezek az érvek mind megállják a helyüket. Lassan már annyi érvet fel tudunk sorolni a cloud mellett, hogy nem is értjük, miért nem rohan mindenki valamelyik felhőszolgáltató karjaiba.

Ráadásul az IDC impozáns előrejelzése ellenére látszanak más tendenciák is. A Wall Street Journal idéz egy szakértőt, aki szerint azok a vállalatok, melyek már a felhőbe költöztek, alapvetően túlvásárolták magukat. Ez viszont azzal a következménnyel járhat, hogy a felhőszolgáltatások nyújtására felhalmozott kapacitás egy része egyszerűen fölöslegessé válik, mivel az igény lassabban nő.

És persze nem szabad megfeledkezni a földre visszatérőkről sem. Merthogy már arreais van példa, hogy egy nagyvállalat beismerje: a felhőben sem fenékig tejfel. A Marks & Spencer például az Amazon felhőjéből költözött ki öt év után. Pedig nem volt olcsó a lépés: 150 millió fontot költött a cég a kiköltözési projektre, de úgy értékelte, sokat nyert vele, főleg üzletileg, például rugalmasságban.

Ma már egyre világosabban látszik: ha nem figyelünk, a felhő nem is olyan olcsó. És ez a figyelem belső IT nélkül nem is feltétlenül teremthető meg.

A magas szintű rendelkezésre állás csapdája

A Wall Street Journal megkérdezett néhány vezetőt arról, hogyan ítéli meg a felhő nyújtotta lehetőségeket. Kiderült, hogy sokak szerint a rossz tervezés nagyon is pazarlóvá teheti a felhőbe költözést. Ráadásul az elkövetett hibák olykor abszolút triviálisak, és nem egyszer abból fakadnak, hogy a cloudra úgy tekintenek, mint egy kihelyezett belső rendszerre.

A legfőbb probléma az, hogy mivel a belső rendszerek 24 órában rendelkezésre állnak, sokan a váltásnál nem gondolják át, hogy esetleg cégük nem dolgozik folyamatos, 7×24 órás üzemben. Tehát a teljesítményre, számítási kapacitásra úgy kötnek szerződést, hogy nem veszik figyelembe: a vállalat este 6-tól reggel 8-ig legfeljebb takaréklángon működik. Így azonban nagyon sok pénzt egyszerűen kidobnak az ablakon.

Van azonban jó példa is. A Netflix amikor arról döntött, hogy felhőbe költözik, elsőként felmérte: bár mint videoszolgáltató gyakorlatilag folyamatos üzemben működik, rendszerinek terhelése közel sem egyenletes. Az Amazon felhőjébe költözés első lépéseként éppen ezért írtak egy olyan, a saját tevékenységükre szabott menedzsment alkalmazást, amely a terhelés függvényében automatikusan lekapcsolta a fölösleges rendszereket. A menedzsment szoftver emellett arra is alkalmas, hogy megjósolja a következő terhelésnövekedést, és annak megfelelően képes ismét rugalmasan felturbózni a teljesítményt.

Ugyancsak a jobb tervezhetőséget segítette az a szintén belső fejlesztésű rendszerűk, amely területenként, országonként pontosan nyomon tudta követni az elfogyasztott felhős erőforrásokat. Ez ugyan csak egy monitoring rendszer, de értékes adatokat biztosít ahhoz, hogy a költségeket erős kontroll alatt tudják tartani. Ráadásul az ilyen hozzáállás nemcsak a takarékosságot segíti, hanem magának a vállalatnak a mozgékonyságát, reagáló képességét is javítja.

Nem hagyhatjuk nyitva a vízcsapot

A cloudnak ugyanaz a hátránya, mint az előnye: rugalmasan lehet igénybe venni a kapacitást. Ha valaki emlékszik a virtualizáció berobbanására, ott is hasonló problémák vetődtek fel: mivel nagyon egyszerűvé vált virtuális gépeket létrehozni, azok olyan burjánzásba kezdtek, hogy hamarosan menedzselhetetlenné vált a helyzet. Az elhagyott virtuális gépek pedig minden erőforrást felemésztettek.)

Valami hasonló figyelhető meg a felhős rendszerek esetében is. A rugalmasság nagyon jó, de megfelelő menedzsment nélkül gyorsan el tudnak folyni az erőforrások – mint a nyitva felejtett csapból a víz – anélkül, hogy bármiféle érdemi feladatra használták volna azokat.