Minden bizonnyal hatalmas feladat egy olyan kínai gyártóként érvényesülni, amelyik azt utóbbi évekig legfeljebb az olcsó készülékeiről volt híres. Annak elfogadtatása, hogy a furcsa, nehezen kiejthető nevű cég tud jó minőségű, igényes, és ezzel együtt továbbra is megfizethető készülékeket gyártani, nagyon nehéz feladat. A Huawei tavaly a P6 személyében egy olyan mobilt tett le az asztalra, aminek minden esélye megvolt rá, hogy ezt a missziót teljesítse, így az idei utódmodell, a P7 már egy kitaposott úton indulhatott el a piacon. Lássuk, mennyire esik jó járás ezen az ösvényen!

Ugyanaz pepitában

A Huawei nem volt elég bátor és nem nyúlt hozzá drasztikusan a recepthez, így a P7 a tavalyi készülék frissített, továbbfejlesztett változata, ami egyértelműen arra utazik, hogy ami bevált egyszer, az most is jó lesz. Nincs ezzel nagy gond, az egész piac ezt a receptet követi mostanában, és az is egyértelmű, hogy ez nem egy olyan terület, ami jól bírná a progressziót. Bár néha olyan jó lenne úgy alaposan meglepődni egy-egy új készülék esetében.

A P7-nél nem lepődtünk meg, és a világpremier után nem sokkal tartott hazai, a szokásosnál sokkal látványosabb bemutatón már meggyőződhettünk róla, hogy a mobil nagyobb lett, kicsit változott az anyaghasználat, de alapvetően azt kapjuk, amit legutóbb. A tesztkészülék ezúttal egy fehér modell volt, ami egy kicsit feldobta a helyzetet, viszont a forma szinte változatlan maradt. Ez lehet jó is, meg rossz is: mi egy kicsit az utóbbi felé hajlunk, mivel nem egy egyedi, különleges kialakításról van szó, hanem a formatervezők még mindig a máshol már bevált formajegyeknél keresgélnek.

A P7 nagyobb, kicsit vastagabb és nehezebb is lett elődjénél, de a 6,5 mm-es karcsúság még mindig büszkén mutogatható eredmény. Az alul lekerekített, felül és mindenhol máshol sarkos készülékház is maradt, ami tényleg az egyetlen egyedi vonása a P7-nek, itt viszont el is fogynak azok a jellemzők, amelyek különlegesek. A fémes keret, a jobb oldalon található SIM és microSD nyílás továbbra is erősen az iPhone-ok formavilágát idézik, és az sem szerencsés, hogy a korábbi bekapcsoló gombot egy olyan bütyök váltja fel, ami az utóbbi időben a Sony mobilok sajátja lett.

A hátlapról eltűnt a szál csiszolt hatás, azt felváltotta a Huawei által kifejlesztett, több rétegű, finoman mintázott felület, ami azonban erősen csúszóssá teszi a készüléket, így a P7 a Nexus 4-hez hasonlóan hajlamos levetni magát tökéletesen vízszintes felületekről, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak. A kártyák kibányászásához már nem a készülékben elrejtve találjuk meg a tűt, hanem az külön tartozékként pihen a dobozban. A P7 a méretek növekedése ellenére is jól kézben és kordában tartható, az összeszerelés minősége kiemelkedő, a unibody ház tényleg egyben van, ebben csakis előrelépés tapasztalható a P6-hoz képest.

Nem egy sprint bajnok

A hardveres területre érve az első szembetűnő változás a kijelző: az immáron full HD felbontású IPS panel mellbevágó színkavalkáddal, kontraszttal és fényerővel örvendezteti meg a tulajdonost. A korábbi 312ppi képpontsűrűséghez képest most már 441-es értéket kapunk, amivel együtt a megjelenítő mérete is 4,7-ről 5 colra nőtt. A többi területen azonban már elfogy a szufla, csak olyan fejlődést lehet tetten érni, ami elengedhetetlen volt, és önmagában az egy év eltelte kötelezővé tette. Ilyen az, hogy a saját gyártású négymagos chipsetben már 1,8 GH-zes CPU-k dolgoznak, a mobil támogatja az LTE hálózatokat, vagy van NFC.

A Huawei Ascend P7 legnagyobb problémája ebből a hardveres körítésből fakad, mivel sajnos lomha, lassú lett a készülék, ami nem csak az erőforrás igényesebb alkalmazásoknál, hanem a mindennapi feladatoknál is érezteti a hatását. Ez pedig óriási probléma, főleg akkor, amikor az androidos készülékek a mai napig képtelenek szabadulni a „laggol, akad, szaggat” sztereotípiáktól, ami főleg akkor nehéz feladat, ha igaznak bizonyul.

A szoftveres optimalizáció valahogy nem sikerült a P7 esetében, ezért egyfajta általános lassúság jellemző a készülékre, amivel együtt lehet élni, persze, az ember sok mindent meg tud szokni, csak éppen miért tenné? Próbaképp egyes appokat a szintén nálam lévő másik gyártó csúcskészülékére is telepítettem, és a különbség érezhető volt, de még korábbi készülékek is fürgébbek voltak a P7-nél. Csak reménykedhetek benne, hogy nem volt végleges a tesztkészülék szoftveres és piacra kerülő darabok már nem küzdenek ilyen problémákkal.

Azért vannak itt jó dolgok is, mint például a két kamera, amire a Huawei rendesen rákészült és alaposan felturbózta a képességüket. Főleg az előlapi kamera különleges a magas 8 megapixeles képeivel, ami egyedülálló az egész mezőnyben. A Selfie mód valószínűleg azt is elszórakoztatja, akinek fogalma sem volt eddig e fogalom létezéséről, a cikkben mellékelt fotók pedig jól illusztrálják, hogy mennyit számít egy kis képjavítás. A már a P6-ban is meglévő funkcióval az arcképünket egészen az elviselhetetlenségig feljavíthatjuk, de önmagában az is élmény, hogy az előlapi kamerával készített képek nem szemcsések és rossz minőségűek.

A Huawei P7 4.4.2-es Androiddal érkezik, amelyen az Emotion UI 2.3-as verziója fut. Ez a gyártó saját fejlesztésű kezelőfelülete, ami csinosodott valamennyit tavaly óta, de alapvetően ugyanazokat a sémákat, widgeteket kínálja, ami némileg csalódást keltő. Az Androidnál megszokott „főmenü” száműzése, az appok, beállítások kezdőképernyőre való átmozgatása még mindig jó ötlet, viszont az Emotion UI már jócskán újításra szorul, eljárt felette az idő, ráférne egy alapos tatarozás.

Ott toporog a küszöbön

Ha a P6 esetében tavaly azt mondtam, hogy már majdnem sikerült belépni az A ligába, akkor a P7 még mindig nem nyert bebocsátást a nagyok közé. Pedig szinte minden rendelkezésre áll ehhez, de érdemes lenne átgondolni, hogy nem járna-e jobban mindenki, ha egy már bizonyított, mondjuk Snapdragon chipset kerülne bele a P sorozat modelljeibe. Elképzelhető, hogy költséghatékonysági megfontolások állnak a háttérben, így azt is nehéz tagadni, hogy egy P7-re hajazó minőségű mobil más gyártónál súlyos tízezrekkel kerül többe.

Ez a készülék kezdőára nem lesz több 140 ezer forintnál, ami  pénztárcabarát ár/érték arányt ad a készüléknek, de mi nagyon drukkolunk a gyártónak, hogy merjen, tudjon egyedi lenni, és adjon bőven kraftot a következő modellnek, vagy vegyenek fel egy új mérnököt a HiSilicon Kirin 910T chipset fejlesztéséhez. Megérné...