Az Ascend P6 megjelenése meglepetésnek számít, hiszen az elmúlt hónapok bemutatóiban, híreiben, esélylatolgatásaiban sehol sem szerepelt ez a készülék. Helyette a nagy képernyős Mate-re, vagy esetleg a szintén Barcelonában bemutatott P2-re vártunk. A Huawei szisztematikusan hatol be a közép és felső kategória mezőnyébe, ami nem kis feladat, tekintve, hogy sokáig más gyártók beszállítójaként, illetve a kifejezetten olcsó telefonok specialistájaként ismerte a nagyközönség. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, nagyon markáns, jól megkülönböztethető telefonokra van szükség, mely feltételeknek az Ascend P6 minden további nélkül megfelel.
 

Deja vu ■ „Tiszta iPhone!” Ez a kijelentés szinte az összes tesztalanyom szájából elhangzott, akit arra kértem, hogy mondja meg, mi jut elsőként eszébe a P6-ról. Már a gyári fotókon is érezhető volt az Apple-hatás, vagyis az, hogy az extrém vékonyság mellett a tervezők igyekeztek valami mással is emlékezetessé tenni a mobilt. Élőben, kézben tartva némileg árnyalódik a hasonlatosság, de ha az oldalsó kialakítást, az ott elhelyezett SIM kártya tartót, illetve a felső résznél található bemélyedést nézzük, akkor minden nagyon emlékeztet az iPhone-ra.

Az alsó, legömbölyített résznél ez az érzés megtörik, ha pedig a hátlapot nézzük, akkor kezd igazán egyénivé válni a P6. A szálcsiszolt fémborításon (vagy festett fém, ezt nehéz eldönteni) a Huawei logó csak úgy tündököl, a bal felső sarokban elhelyezett kamera, illetve LED villanó nem is zavar be az összképbe. A már emlegetett oldalsó részek egyikén (bal) valószínűleg azért helyezték el kizárólag a jack csatlakozót, hogy még jobban érvényesüljön az a 6,18 milliméteres vékonyság, viszont ennek következményeként a másik oldalon igen nagy a népsűrűség. A hátlap nem levehető, így itt, kis tálcák kihúzogatásával lehet cserélni a SIM kártyát (micro), illetve a microSD kártyát.
 

Tű a mobilban ■ Nagy ötlet, hogy az ehhez szükséges kis „tűt” a másik oldal már említett jack portjába találhatjuk meg besüllyesztve. Így bármikor cserélhetjük a cserélni valókat, viszont, ha zenét hallgatnánk, akkor jó helyet kell találni az aprócska eszköznek, hiszen könnyen elkeveredhet. Ezen az oldalon vezérelhetjük még a hangerőt, illetve a bekapcsoló (készenléti) gomb is itt található, amelyek tökéletesen illenek a dizájnhoz, viszont emiatt túlságosan vékonyak, ujjheggyel nehéz kezelni őket, inkább körömmel kell becélozni a sikerhez. 

Aki szemből „megy neki” a P6-nak, az egy elegáns telefont fog látni, ami nélkülözi a fizikai kezelőszerveket, de az érintőgombok sem a készülékházra, hanem a kijelzőre kerültek. Ez azt jelenti, hogy így a 4,7 colos hasznos felületből kevesebb jut a felhasználónak, de ezzel még bőven együtt lehet élni. A panel még nem full HD, de az 1280 × 720-es felbontás rendben van, a színek élénkek, a fényerő maximumon elsöprő, a képpontsűrűség is versenyképes.

A P6 általános készülékminősége hivatalosan fogalmazva a „minőségi”, „átgondolt”, „illesztési hibákkal nem rendelkező” jelzőkkel írható körül, de azért sokkal közelebb állunk a valósághoz, ha azt írjuk, hogy „egyben van”, „ezt összerakták”, vagy „wow!”. Ennek az az oka, hogy a P6 elegáns ugyan, de a vékonysága, az összes eddig felsorolt tulajdonsága inkább egyfajta vagányságot kölcsönöz a telefonnak, ami mindenképpen a mobil (és a márka) javára válik.
 

Kezes felület ■ Az Android 4.2.2-re alig lehet ráismerni, hiszen itt is az Emotion UI elnevezésű kezelőfelület áldásait élvezhetjük. Ezt a nemrégiben tesztelt G510 kapcsán már körbejártuk, így azt javasoljuk olvasóinknak, hogy e témában keressék fel azt az írásunkat. Itt most azt az érzésünket erősítenénk, hogy az Emotion UI egyedi, sok testreszabási lehetőséggel, és továbbra is furcsa, hogy nincs külön menü szint az alkalmazásoknak, hanem az egy szintben található a widgetekkel telepakolható képernyőkkel. A P6-nál új elem azonban, hogy a menüben aktiválhatjuk az úgynevezett kesztyű módot, ami a mostani 30 fokok ismeretében talán nem annyira vonzó, de majd télen áldani fogjuk a tervezőket, hogy a kesztyűs ujjunkat is érzékeli a kijelző.
 

A Huawei is megtanulta a Samsung által tökéletesen elsajátított és átfogósikert hozó receptet, mely szerint „tegyél minél több extrát a szoftverbe, mert a felhasználókat az apró finomságokkal lehet a legjobban megfogni.” E stratégia mentén kerülhetett be az a lehetőség, hogy a készülék elfordításával némítható a csengőhang, vagy az, hogy felemelve lehalkul a csengőhang, vagy az, hogy a fejünkhöz emelve a mobilt, automatikusan fogadjuk a hívást. Ehhez a sokszínűséghez képest némileg csalódás az alap alkalmazáskészlet, hiszen nem sok mindent kapunk a telefonnal. Az egyik kiemelhető darab a látványos Riptide GP (jet ski verseny akrobata elemekkel megtűzdelve), ezen kívül jegyzetelő appot, a Polaris Office 4.0-s verzióját és zseblámpát kapunk.
 

Ami belefér ■ A P6-ba a Huawei saját gyártású chipsete került, ami egy négy magos, magonként 1,5 GHz-es órajelen pörgő processzor hajt. Ezt a 2 GB RAM, illetve egy 16 magos grafikus gyorsító egészít ki, a fájlok tárolására pedig egy 8 gigabájtos háttértár áll rendelkezésre, viszont ebből nagyjából 6,5-öt ér el ténylegesen a felhasználó. Ez a hardveres csomag a mindennapos feladatokra, játékra, életünk szervezésére több mint elég, nincsenek akadások, de azért valahol érezhető, hogy nem csúcs komponensekről van szó.

Ezt a benchmark mérések igazolják is, és hogy ezt az átlagfelhasználó egy pillanatig nem fogja észlelni, az a szoftvert tökéletesen optimalizáló fejlesztőknek köszönhető. Ha jobban meghajtjuk a telefont, akkor erősen melegszik a hátlap, de ilyen vékonyságnál ez érthető és megbocsátható, illetve a fém elemek miatt amilyen gyorsan melegszik, olyan gyorsan hűl is a készülékház.

A hátlapi kamera 8 megapixeles és leginkább abban tűnik ki, hogy igyekszik a fotókörnyezetnek megfelelő automata beállításokkal segíteni a fényképezést. (A tesztfotók a cikk végén található boxban nézhetők meg.) Az előlapi objektív 5 megapixeles, aminek az az oka, hogy a Huawei szeretne kedvezni a magukat előszeretettel megörökítő felhasználói csoportnak. Ezt úgy tették még vonzóbbá, hogy egy szépítő funkciót is belepakoltak, amivel több lépésben tehetjük magunkat még szebbé, ha éppen arra lenne igény.

Az energiaellátást egy 2000 mAh-s akkumulátor végzi, ami önmagában még nem biztos, hogy elegendő lenne, de a Huawei beépített technológiája gondoskodik arról, hogy ahol lehet, takarékoskodjon az energiával. Ennek az az eredménye, hogy egy erős nap végén sem kell feltétlenül tölteni a mobilt, viszont az automatizmusok lekapcsolják a rádiós antennákat, és azok akkor aktiválódnak, ha életre keltjük a készüléket.
 

Irányba tették ■ A Huawei P6 végre egy olyan telefon a gyártótól, amivel bátran ki lehet állni bárhová, és hirdethető, hogy ez a cég már egészen más készülékeket is képes gyártani. A dizájn (még az egyértelmű iparági utalások mellett is) rendkívül markáns és erős, amit kellően megtámogat az Emotion UI. Az extrém vékonyság pedig azt érezteti a felhasználóval a telefonnal eltöltött idő minden percében, hogy valami különlegeset szorongat a kezében, vagy hord a zsebében, így ez a húzás valószínűleg tökéletesen fog működni.

Az árral kapcsolatban egyelőre csak a külföldi előrendelési árakra lehet hagyatkozni: ezek szerint 120-130 ezer forintos független árra számíthatunk, ami nem rossz, ha pedig a szolgáltatók megtámogatják, akkor még jobb lehet. A Huawei ezzel a készülékkel nagy eséllyel törhet ki a középszerűségből és indulhat el az A liga felé, a (nem kis) feladat mindössze annyi, hogy tartani kell az irányt.