Talán csak az eltérő politikai nézetek ütköztetése, a kedvenc focicsapatok összehasonlítása, illetve (hogy témánál maradjunk) az operációs rendszerek vallási harca tud akkora vitát generálni, mint az okostelefonok mérete. Már Steve Jobs is megmondta, hogy bőven elegendő 3,5 col a mindennapi teendők elvégzésére, a trend mégis azt mutatja, hogy vágyunk a nagyobbra. Én is így voltam vele, hiszen mióta először megnézhettem közelebbről a Huawei Mate készülékét, azt gondoltam, hogy csodálatos érzés lesz a vele eltöltött idő, minden percét élvezni fogom a 6,1 colos kijelző által nyújtott gyönyörnek. Nos, nem egészen így történt.

Igazi óriás ■ Egy tisztességesen összerakott, korrekt anyagokból építkező mobil a Mate, bár a legutóbb tesztelt P6 után mellbevágó volt a szürkesége (van belőle fehér verzió is), jellegtelensége, dísztelensége. Az Ascend Mate egy méretes, de jó minőségű plasztikdarab, aminek az előlapját a fent található Huawei felirat töri meg valamelyest. A hátlap fényes, szürke műanyagból készült, ami jó fogást nyújtott, nem tette csúszóssá a készüléket hosszabb telefonálás során sem. Itt felül csak a kamera objektívje, illetve a mellette elhelyezett LED villanó található, amelyek szinte elvesznek a hatalmas felületen.
 

Csatlakozók terén a szokásos felhozatalt kapjuk: baloldalon a microSD kártya nyílása található egy kis ajtóval védve, felül pedig hasonló módszerrel helyezhető be a SIM-kártya (mivel a hátlap nem eltávolítható). Ugyanide tették a 3,5 mm-es jack csatlakozót, alulra került a microUSB port a mikrofon szomszédságában. Szerencsére a Mate-nél nem kell újratanulni a hangerő- és bekapcsológomb elhelyezését, mert ezek a jobboldalra kerültek. Egyedül azt lehetne kritizálni, hogy a hangerőgomb a készüléke méreteihez képest viccesen kicsi, így meglehetősen sokat kell az ujjaknak vándorolniuk, hogy ha például hívás közben el akarjuk érni.
 

Visszatérve a felvezetéshez: tisztában vagyok vele, hogy az okostelefonok mérete szubjektív téma, de akkor talán nem, ha ez meghaladja a mindennapi kezelhetőséget. Nincs kicsi kezem, nagynak sem mondanám, és a Samsung nagyméretű mobiljaival (Note család) is sikerült eddig „elbánnom”. A Mate azonban dimenziói miatt többször megnehezített az életem, és azon vettem észre magam pár nap után, hogy vágyom egy kezelhető méretű készülékre. A Mate nagy, túl nagy: itt most nem a kijelzőn folyó műveletekről, a telefonálásról, az üzenetek írásáról van szó, hiszen ezeket a feladatokat ez a kijelző szépen kiszolgálja. Inkább arról, ahogy az ember előveszi, elteszi, tárolja, helyet keres neki. 
 

Elővételkor több alkalommal kiesett a kezemből, nagyon nehéz „ráfogni”, amihez persze a tömegének (198 gramm) is volt köze. A zsebben hordást el lehet felejteni (vagy ha mégis, akkor leülni nem lehet vele), marad a táska, kézben tartás, esetleg egy plusz kéz növesztése, aminek csak a mobil tartása a feladata. Kicsit úgy érzem, hogy a „világ legnagyobb okostelefonja” cím megszerzése közben a Huawei nem nagyon foglalkozott azzal, hogy mennyi problémát fog okozni csak a méret, viszont biztosan 100%-ig kielégíti azoknak az igényeit, akik egy ekkora mobilra vágynak. 

Közepesen erős tepsi ■ De szakadjunk is le a méretről, hiszen minden egyéb területen a Mate hozza azt, amit egy ilyen különleges készüléktől elvárunk. A hardveres felhozatal nem feltétlenül egy csúcskészülék szintjét adja, maradjunk annyiban, hogy középkategória felső részébe sorolja a készüléket. A 6,1 colos IPS+ LCD panel sajnos nem full HD, meg kell elégedni az 1280 × 720 képpont felbontással. De ez is rendben van, tetszetősek a színek, erős a kontraszt, széles a betekintési szög, és ide tartozik még a karcálló Gorilla Glass bevonat, illetve a menüből aktiválható kesztyű mód, ami már a P6-nál is megtalálható volt.
 

A Mate is a Huawei saját gyártású chipsetét használja, ebben egy négymagos, 1,5 GHz-es processzor (Cortex-A9) dolgozik, amit egy grafikus gyorsító támogat. RAM-ból 2 gigabájt van, az adatokat a 8GB-os tárhely várja, ami microSD segítségével további 32 gigabájttal bővíthető. Ez a pakk arra tökéletesen megfelelt, hogy végezzem a mindennapi teendőimet, nem volt akadozás, belassulás. A felhasználói felületet is gördülékenyen, animációkkal feldobva mozgatta, azaz az általános működési sebességre nem lehetett panasz. Egyedül az NFC és az LTE hiányát róhatjuk fel a Mate-nek, de hazai környezetben ezek egyike sem olyan tétel, ami nélkül ne lehetne teljes életet élni. (A készülék részletes technikai specifikációi itt olvashatók el.)
 

Emotion UI itt is ■ Ahogy azt a Huawei mobiljaitól megszokhattuk, egy 4.1.2-es Android adja az alapokat, amire a szintén már több készülékben látott Emotion UI kezelőfelület került. Ez nem a legfrissebb Android verzió, de mivel a P6-nál már 4.2.2-őt kaptunk eredetileg is, így nagy valószínűséggel lesz frissítés. Hátrányt vagy hiányt egyébként nem szenvedünk semmiben, hiszen a felület szinte teljesen ugyanazt nyújtja, amit a G510 tesztjében részletesen, a P6-ról szóló írásban pedig vázlatosan bemutattam. Vannak azonban különbségek, amelyek a nagy kijelzőt hivatottak megszelídíteni. 

Ilyen a lebegő gomb, aminek aktiválása után egy szabadon pozicionálható szürke pötty jelenik meg a kijelzőn. Megnyomásakor ez szétnyílik és négy alkalmazás (számológép, üzenetek, videó lejátszó, jegyzetek) gyors indítását teszi lehetővé. Sajnos ezen alkalmazások sora nem szerkeszthető, pedig nagy segítség lett volna, ha is szájízünk szerint helyezhettünk volna el egyéb parancsikonokat. Ez egyébként főleg annak fényében fura, hogy a képernyő feloldásakor elérhető funkciók teljes mértékben testre szabhatók.

Hasznos segítség még a billentyűzet egyik, vagy másik oldalra való rendezése, ami az egykezes használatot teszi lehetővé, illetve az a lehetőség, hogy eltüntethetjük az egyébként a képernyőből egy csíkot elfoglaló vezérlőgombokat. Ez a kínálat sem rossz, de nagyon jó lett volna, ha ezek körét a Huawei tovább bővíti, mivel ez a kijelző szinte kiált a speciális, a nagy területet kihasználó, kiszolgáló alkalmazásokért, megoldásokért.
 

Az akkumulátor kapacitásának meghatározásakor szerencsére odafigyeltek, a Huaweinél, így egy brutális, 4050 mAh-s darab került bele. Ez nem jelenti azt, hogy több napig lehet használni töltés nélkül, de azt igen, hogy egy napot kényelmesen elvisz. Sőt, ha takarékoskodik az ember, vagy éppen kicsit megpiszkálja az Energiakezelő alkalmazást, akkor két napot is ki lehet hozni belőle. Kamera terén nincsenek nagy megfejtések: a szokásos beállítási lehetőségeket és funkciókat kapjuk (fehéregyensúly, effektek, időzítő, GPS adatok tárolása), a képek minősége pedig közepesnek mondható, lásd a cikkbe mellékelt tesztfotókat.
 

Végszó ■ Aki nem elégszik meg a mostanában 5 colnál szabványosodó kijelzőmérettel, annak feltétlenül ajánlott a Mate. Aki egy kicsit is tart a nagyobb kijelzőjű mobiloktól, az átlagosnál kisebb kezei vannak, és úgy általában nem akar magának gondokat egy hatalmas és súlyos mobillal, az inkább menjen a P6 felé. A Mate egyetlen ellenfele a hazai piacra is érkező Samsung Galaxy Mega 6.3 lesz, így a mezőny nem éppen sűrű. A mobil hivatalosan is megérkezett az országba, aminek első jele az volt, hogy a Telenor a szolgáltatók közül elsőként megkezdte a forgalmazását.
 

Az árlistából kiderül, hogy szerencsére nem lett túlárazva a készülék: feltöltőkártyával már 80 ezer forintért hozzá lehet jutni, illetve ugyanezt az árat kell fizetni, ha egy alacsonyabb havidíj mellé választanánk. A független piacra még nem futott be, de a Telenor áraiból következtethető, hogy 110-120 ezer forintnál nem fog többe kerülni. Megalománoknak, óriáskezűeknek, az információt minél nagyobb felületen viszontlátni akaróknak jó vétel lehet az Ascend Mate.