Az EMC vállalat sorsával kapcsolatban az utóbbi években többször is megszólaltak nevük elhallgatását kérő jól értesült források, ám az még esetükben is ritka, hogy pár órán belül két, egymást nemigen fedő történetet írjanak meg róluk mértékadó lapok.

Az évszázad üzlete

A korábban nyilvánosságra hozott The Wall Street Journal-történet szerint a Dell igencsak előrehaladott tárgyalásokat folytat a teljes cég felvásárlásáról. A lap informátora szerint akár egy héten belül véglegesíthetik az üzletet, amit az EMC jelenlegi piaci kapitalizációja alapján a WSJ legalább 50 milliárd dollárosra becsül. Ha ez bekövetkezne, akkor ez lehetne a technológiai piac rekordméretű cégátvétele.

Azonban a megállapodás még egyáltalán nem biztos. A felek közötti nézeteltérést az EMC többségi tulajdonában lévő VMware okozza. Az információk szerint ezt nem adná oda közvetlenül a Dellnek, helyette inkább külön vállalatként működve látnák szívesen a jövőben.

A jelenleg nagyjából 35 milliárd dollár értékűre becsült VMware-ben az EMC-nek 80 százalékos tulajdonrésze van, és egyértelműen az egyik legértékesebb tagja az EMC érdekeltségeinek. A virtualizációs piacon érdekelt vállalat miatt folyik hosszú idő óta vita a cég és az abba magát tavaly nyáron egymilliárd dollárért bevásároló Elliott Management befektetési alap között. Utóbbi a cég leválasztását követelte nyilvánosan, de idén januárban ideiglenesen felfüggesztették az agitálást, cserébe két kinevezési jogért az igazgatótanácsban. A tűzszünet múlt hónapban járt le, így a tárgyalások gyors lezárása mögött ez is lehet az egyik ösztönző.

Kis pénz, kis felvásárlás

A már említett másik sztorit a Re/code jelentette meg. Ez a szintén belső forrásokra hivatkozó történet annyiban van átfedésben a WSJ cikkével, hogy itt is a Dell tűnik fel a vevői szerepben. Innetől kezdve azonban más irányt vesz a pletyka. A Re/code úgy értesült, hogy csak az EMC tárolóüzletágának egy részét, nevezetesen a VNX részlegét venné meg.

Utóbbi a lap becslése szerint nagyjából 3 milliárd dolláros éves forgalmat generál, így értelemszerűen egy jóval kisebb horderejű bevásárlásról van szó. Pontosan a kisebb lépték miatt azonban ez a változat inkább megvalósulhat, mint a számtalan kérdést és problémát felvető, gigantikus cégegyesítés.

Volt is, lesz is?

Az EMC-ről szintén a WSJ írt majdnem pontosan egy évvel ezelőtt. Akkor szintén belső források alapján arról számolt be a lap, hogy a vállalat a HP-val fúzióról, a Dell-lel a tároló üzletág eladásáról tárgyalt, miután korábban már megbízta a J.P. Morgan Chase pénzügyi szolgáltatót, hogy vizsgálja meg az előtte álló lehetőségeket. A HP-s fúzióból nyilvánvalóan nem lett semmi, de a Dell sem biztos, hogy összeborulhat az EMC-vel. Még akkor sem, ha azt mindkét fél akarná.

Egyrészt nem tudni, a két éve 25 milliárdért a tőzsdéről magánvállalati státuszba vitt Dell honnan szerezne ehhez elég tőkét. Mivel már nem nyílt részvénytársaságról van szó, így a cég pénzügyei sem nyilvánosak, de az biztos, hogy több mint 11 milliárd dollárnyi adósságállománya van jelenleg is. És bár a Dell célját, hogy egykori PC-gyártóból teljes körű vállalati megoldásszállítóvá avanzsáljon, segítene elérni a fúzió, annak mérete miatt könnyen szervezeti katasztrófába torkollhatna az évszázad üzlete. Szintén bonyolítja a helyzetet, hogy a Dell magáncég, miközben a felvásárolandó célpont egy tőzsdei vállalat. Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora nagyságrendű egyesülésre a versenyjogi hatóságok sem könnyű kézzel szoktak pecsétet osztani. Végül, de nem utolsó sorban, az EMC részvényesei, köztük a már emlegetett Elliot Management sem feltétlenül bólintanának rá a két cég vezetőinek megállapodására.

Az egész történetben tehát annyi biztos, hogy semmi sem biztos. Utóbbit az üggyel kapcsolatban megszólaltatott céges szóvivők is megerősítették, akik természetszerűleg nem kívánták kommentálni a sajtóértesüléseket.