Mi az európai e-kereskedelem egyik nagy rákfenéje? Természetesen ugyanaz, mint a távközlési piacé: sok kis nemzeti piac küzd egymás mellett a vásárlókért.

A Reuters értesülései szerint olyan EU-s e-kereskedelmi szabályzás kidolgozását tervezik, amely serkentené a határokon átnyúló kereskedelmet. Erre azért lenne szükség, mert ellenkező esetben a gazdaságnak ez a szegmense rövidesen képtelen lesz labdába rúgni a nagy méretű egységes piacokon felnövő konkurensek mellett: mind Amerika, mind pedig Kína jó terep ilyen cégek felépítésére, amit az Amazon és az Alibaba példája szépen meg is mutatott.

Ebben a szegmensben az is mutatja, hogy milyen messze vagyunk az egységes európai digitális gazdaság létrejöttétől, hogy míg uniós átlagban már lényegében minden második netező uniós felnőtt vásárolt az interneten, a külföldön is vásárlók aránya mindössze 15 százalék.

A tervezet kidolgozásához jó alapot nyújt az az egy éven át folyatott bizottsági vizsgálatsorozat, amelynek eredményeit idén márciusban publikálta az Unió (az ezen alapuló végső jelentés jövő év első negyedévére készül el). A vizsgálat szerint az Unióban teljesen bevett szokás a területi alapú tartalomkorlátozás. Mind a fogyasztásicikk-értékesítők, mind a digitálistartalom-szolgáltatók gyakorlata az, hogy olyan szerződési feltételeket fogalmaznak meg, amely akadályozza az adott termék vagy szolgáltatás határokon túlról történő beszerzését.

Az kiskereskedelmi vállalakozások állnak jobban – érthető okokból –, csupán 38 százalékuk alkalmaz területi alapú tartalomkorlátozást más uniós tagállamokban tartózkodó fogyasztókkal szemben. A digitális tartalomszolgáltatók között azonban ez az arány már 68 százalék.

Mindent újra kellene gondolni

Ez utóbbira eklatáns példa a Netflix, amely országonként eltérő kínálatot biztosít. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek szerzői jogi háttere is van, de egyben arra is rávilágít, hogy a hagyományos jogi szabályozás hogyan válik teljes mértékben használhatatlanná a digitális gazdaság fejlődésével. A Netflix megítélésének sem tesz jót, hogy keménykedik a felhasználóval, például azokkal, akik VPN segítségével próbálják kijátszani a területi korlátozásokat.
 

A vizsgálat szerint egyébként az e-kereskedők zöménél a döntés egyedi, például nyelvi korlátok miatt nem akarnak külföldön értékesíteni. Ugyanakkor 12 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a kínálatukban szerepel legalább egy olyan termékkategória, amit szerződéses okokból nem is forgalmazhatnának külföldön.

A versenypolitikáért felelős biztos, Margrethe Vestager egyébként tavasszal, a vizsgálat első eredményeinek bemutatásakor azt mondta, hogy egy kereskedő hozhat olyan szuverén döntést, hogy a határon túlra nem értékesít, és ezt szerződési feltételeiben is rögzítheti. Az viszont már az uniós versenyjogot is érinthet, ha a szállító és a forgalmazó közötti megállapodás rögzíti a területi alapon történő tartalomkorlátozást.

A kereskedő cégek többféle módszert is használnak arra, hogy megakadályozzák a külföldi vásárlást. Visszautasíthatják a külföldi fizetési módokat, de akadályozhatják a honlapokhoz való hozzáférést is.

Az online tartalomszolgáltatóknál viszont 59 százalék azok aránya, melyeket szerződés kötelez a határokon átnyúló szolgáltatás korlátozására. Ehhez többnyire IP-cím alapján azonosítják a felhasználó eszközének (számítógépet, tablet, okostelefon stb.) földrajzi helyzetét.