A Szent Grál keresése egy pillanatra sem csillapodik: a kutatók megfeszített munkával hajtják azt megoldást, ami még több akkumulátor időt ad a felhasználóknak. Több ilyen irányú kutatásról beszámoltunk már, amelyek közös vonása, hogy valamilyen forradalmian új, erre a célra még nem használt, nem is igazán létező, vagy csak nehezen kordában tartható anyaggal, módszerrel igyekeztek még többet kifacsarni az energiaforrásokból.

Főzzünk abból, ami van

Mi lenne azonban, ha egy kicsit elengednénk a futurisztikus ötleteket és ahhoz nyúlnánk, ami eddig is rendelkezésre állt? Vagy esetleg átgondolnánk azt, ahogy eddig elláttuk eszközeinket energiával és ezzel kapcsolatban találnánk ki valami újat? A Microsoft Research kutatói (Bodhi Priyantha, Ranveer Chandra és Anirudh Badam) feltették ezeket a kérdéseket, és meglepő módon egészen kézenfekvő válaszokkal találták szembe magukat.

Az új megközelítés kiindulási pontja annak felismerése volt, hogy a mostanában használt laptop, tablet akkumulátorok alapvetően hardveresen oldják meg az energia ellátást. Szoftveres oldalról alig befolyásolhatjuk, hogy mi történik, és ha mégis, akkor legfeljebb energia sémákat állíthatunk be. A most ismert telepek azért is korszerűtlenek, mert képtelenek különbséget tenni a felhasználói aktivitások, bizonyos feladatok között, pedig a mobil eszközöket mára jóval sokrétűbben használjuk, mint pár évvel ezelőtt.

A Microsoft kutatói: Bodhi Priyantha, Ranveer Chandra, Anirudh Badam

A MS kutatói elismerik, hogy a lithium-ion egyelőre megfelelő technológia, így nem is ezen kell változtatni, hanem azon, hogy milyen kapacitásúakat építünk be a gépekbe. A csapat ezzel vezeti be a szoftver által meghatározott akkumulátor fogalmát (software defined battery), ami lehetővé teszi, hogy egy laptopba ne egy nagy, hanem több, különböző kapacitású energiaforrás kerüljön, amelyek úgy és akkor lépnek működésbe, ahogy azt az őket vezérlő szoftverek jónak látják.

Saját "kárán" tanulna

Adott tehát egy gép a különböző feladatokra bevethető, a korábbinál sokkal jobban optimalizálható, ezzel együtt lényegesen hosszabb üzemidőt biztosító akkumulátorokkal. A kutatók azonban ezen is túl lépnek és bevetik a mágikus machine learning (gépi tanulás) tételt, azt a lehetőséget feszegetve, hogy az oprendszerbe bedrótozott akku képes lenne megtanulni a felhasználó szokásait és ezekhez a mintához igazodva gazdálkodna az energiaforrásokkal.

A gyakorlatra lefordítva a rendszer felismerné például, hogy a felhasználó minden nap délután 14.50 perckor töltőre teszi a készülékét, majd azt követően levetít egy 30 perces prezentációt. Ez azt az üzenetet adná a szoftvernek, hogy egy gyorstöltéssel gondoskodjon az energia ellátásról, hogy a prezi alatt ne legyen probléma.

Mindez egyelőre papíron, elméletben létezik, bár a kutatók azt ígérik, hogy hamarosan elkészülnek egy működőképes prototípussal. Az ötlet ígéretes, hiszen nincs szükség új anyagok beszerzésére, kikísérletezésére, és a jövőben minden olyan környezetben használható (autó, mobil), ahol akkumulátor látja el energiával az eszközöket, folyamatokat.