Erre figyelmeztet a Center for a New American Security (CNAS) nevű think tank, amely szerint Kína ma már nem egy technológiailag alsóbbrendű hatalom, hanem az Egyesült Államok gyakorlati versenytársa, és rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek révén felül is kerekedhet a versenyben. A CNAS ráadásul úgy látja, hogy a mesterségesintelligencia-fejlesztések területén az amarikai-kínai versengés nem csak a világ gazdasági, de katonai erőviszonyait is megváltoztathatja.

Az állam is beszállt a versenybe

Hasonlóképpen látja a helyzetet az Alphabet elnöke, Eric Schmidt is, aki mellesleg a Pentagon innovációs tanácsadó testületét is vezeti, és nemrég szintén a kínai potenciálra figyelmeztetett egy washingtoni ülésen. Schmidt egy Kínában idén nyáron bejelentett állami programról szólva fejtette ki, hogy a következő öt évben még biztosítva látja az USA technológiai vezető szerepét, de Kína félelmetesen gyorsan zárkózik, és akár ilyen rövid időn belül is partiba kerülhet az amerikaiakkal.

A Kínai Népköztársaság Államtanácsa július végén tett közzé egy tervet azzal kapcsolatban, hogy az országot már 2030-ra a világ vezető MI-innovációs központjává fejlessze. A tizen-egynéhány év alatt saját, 150 milliárd dollár értékű MI-piacot akarnak kiépíteni, ennek érdekében pedig dollármilliárdokat öntenek az akadémiai kutatásokba, a kísérleti, hosszú távú eredménnyel kecsegtető projektekbe és a mesterséges intelligenciával foglalkozó hazai startupokba.

A távol-keleti nagyhatalom gazdasági kibocsátásban még nem múlja felül az Egyesült Államokat, de a technológiai szektor egyes területein már túlnőtte az USA-t. Erre kézenfekvő példa, hogy Kína ma már a legnagyobb okostelefon-piacnak számít, nemrég pedig arról számolhattunk be, hogy a szuperszámítógépek darabszámában és számítási teljesítményében is véget ért az amerikaiak negyed százados uralkodása, figyelembe véve az 500 legerősebb gép aktuális területi eloszlását.

Kínában teljesen felnőttek a feladathoz

A Reuters beszámolója a pentagon egy nem publikus jelentését idézi, amely szerint a kínai vállalatok azért vásárolnak részesedést amerikai cégekben, hogy az ellenőrzést megkerülve különféle, akár hadászati jelentőséggel is bíró MI-technológiákhoz férjenek hozzá. A szenátus és a képviselőház közös munkacsoportja éppen erre hivatkozva dolgozott ki nemrég olyan törvénymódosításokat, amelyek megnehezítenék a külföldi befektetők tulajdonszerzését.

A CNAS jelentése felhívja ugyan a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyeket a kínaiaknak le kellene győzniük, hogy felépítsék saját, az Egyesült Államokkal egy súlycsoportban lévő mesterségesintelligencia-iparukat – ilyen akadály lenne egyebek mellett a legmagasabban jegyzett szakemberek és tehetségek magukhoz csábítása. Eric Schmidt szerint azonban téved, aki azt hiszi, hogy a kínai politikai vagy oktatási rendszer képtelen lesz saját maga kitermelni ezeket a képességeket.

Tény, hogy a kínai fejlesztési pénzek nem maradnak az ország határain belül, de már az sem feltétlenül igaz, hogy az áramlás egyirányú lenne. Sőt a The New York Times tavasszal egy olyan német mesterségesintelligencia-kutatóval beszélgetett, aki átigazolt a Sanghaji Műszaki Egyetemre, mert ott sokszorosát kapta annak a kutatási keretnek, összességében pedig olyan lehetőségekhez jutott, amire otthon vagy az USA-ban számíthatott volna.

A Kínában dolgozó kutatók korábban az információcsere korlátozottsága panaszkodtak, a NYT szerint azonban ma már az információáramlás folyamatos javulásáról számolnak be. A Baidu, Tencent vagy a Didi is MI-kutató labort hozott létre az USA-ban, a Pentagon szerint pedig az elmúlt hat évben 51 amerikai cégbe mintegy 700 millió dollárt fektettek a kínai vállalatok. (A kínai magáncégek esetében azonban nem mindig egyértelmű, hogy valóban magáncégekről van szó.)

Mindenki szerint komolyabban kellene venni

Közben az amerikai kormány éppen hogy visszafogja ilyen irányú kiadásait, vagyis amíg a kínaiak versenynek tekintik a mesterséges intelligencia fejlesztését, addig az amerikai adminisztráció egyre inkább rátolná a feladatokat a magáncégekre. Márpedig a Pentagon szerint itt nem csak a közlekedés forradalmasításáról vagy az egészségügy új távlatairól van szó, hanem a hadviselés eddigi gyakorlatának és technológiáinak átalakulásáról is.

Az olyan katonai felhasználások, mint az önmagát irányító intelligens rakéta, bárkinek a kezében ijesztőnek tűnnek – most pedig egy olyan tekintélyelvű államról beszélünk, ahol majdnem minden második állampolgárra jut egy megfigyelő kamera, és ahol olyasmiben gondolkodnak, mint az MI-vel támogatott bűnmegelőzés. A CNAS szerint a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg is pontosan érti az MI-fejlesztések jelentőségét, megcélozva valamilyen "harctéri szingularitás" kialakítását.

Azt a CNAS is elismeri, hogy a figyelmeztetések részben spekulációkra épülnek. A think tank azonban felhívja rá a figyelmet, hogy a kínai hadsereg által támogatott kutatások az MI különleges és váratlan felhasználásait eredményezhetik, amelyeket nem kötnek a nyugati gondolkodást meghatározó jogi vagy erkölcsi korlátok. A dokumentum a párt központi katonai bizottságán belül működő tudományos és techológiai bizottság vezetőjét idézi, aki szerint Kínának ezen a területen is meg kell ragadnia a küszöbön álló paradigmaváltás lehetőségeit.