Ahogy nő az AI és a generatív alkalmazások terhelése, úgy híznak az adatközpontok energia- és hűtésigényei is, így a tárolómegoldások tervezésekor a zöld szempontok már nem kiegészítők, hanem alapkövetelménynek számítanak. Mi a jelenlegi helyzet és mit lehet tenni? A storage-menedzsment forradalmának és az elavult adattárolók cseréjének témáját boncolgató cikksorozatunk záró része ezt igyekszik tisztába tenni.

Az IEA becslései szerint 2024-ben a globális adatközponti energiafogyasztás meghaladta a 400 TWh-t, ami idén természetesen egy még magasabb szám lesz. A Deloitte előrejelzése szerint a globális villamosenergia-felhasználás kb. 2 százalékát fogja elérni 2025-ben, ami nagyjából 536 TWh-t jelent. A nemzetközi statisztikák alapján híre-hamva sincsen a konszolidációnak ezen a téren: az adatközpontok energiafelhasználása várhatóan megduplázódik 2030-ig a jelenlegi növekedési ütemek mellett.

A storage energiahatékonyságának legfrissebb trendjei

A hardverek és a mögöttük álló technológiák töretlen fejlődésében mindig bízhatunk. Ennek a jelenségnek az egyik legfrissebb eredménye azoknak a nagy kapacitású SSD-meghajtóknak és új formátumoknak (pl. EDSFF/E-széria) a terjedése, amelyek nagyobb adatsűrűség mellett kisebb, egy terabyte tárkapacitásra vetített energiafogyasztási mutatót kínálnak.

Emellett egyre nagyobb teret kap a direct-to-chip és a folyadékhűtés (liquid cooling), amelyek sokkal hatékonyabb hőeltávolítást tesznek lehetővé a levegőkeringetésre alapuló rendszerekhez képest. A komoly energia- és költségmegtakarítással hozzájárul az ESG-célok eléréséhez is. Emiatt 2025-ben egyre több gyártó – HPE, Dell, Lenovo, Supermicro – kínál ilyen opciókat a nagyvállalati tároló- és adatközponti portfóliójában.

Évek óta tartó trend a zöld energia bevonása, vagyis a megújuló energiaforrások alkalmazása. Ez ugyan nem kizárólag a tárolótechnológiák karbonlábnyomát csökkenti, de a storage-megoldások is profitálnak a napelemek, szél- és vízenergia felhasználásából. Szintén az adatközponti szegmensből érkezik az onsite vagy hibrid tápellátási modellek terjedése, ahol a helyszín saját erőforrása (például akkumulátor) révén a hálózati csúcsidők kevésbé terhelik az informatikai – köztük a storage – rendszereket.

Zöld üzemeltetési gyakorlatok

Mit sem ér a modern technológia, ha nem párosul okos üzemeltetési gyakorlatokkal. Ezek egyike az életciklus-tervezés, vagyis a lifecycle management. Figyelembe véve a környezettudatossági trendeket és igényeket, az új storage beszerzésekor már nem csak a kapacitás és teljesítmény számít, hanem az eszközök energiafogyasztása, hűtési igénye, újrahasznosíthatósága is. Szintén érdemes számolni az eszközök karbantartásával, a leálló kapacitások menedzselésével, melyek befolyásolhatják az energiahatékonysági mutatókat.

Ugyancsak nem új, de egyre inkább hangsúlyossá váló jelenség a „hideg” adatok (archív, ritkábban használt fájlok) optimalizált kezelése. SMR vagy HSM (hierarchikus tárolás) HDD-megoldásokkal kombinálva optimalizálható a költség- és energiaigény. De már maga a tárolóméret-igény csökkentése is környezetbarát lépés, hiszen kevesebb storage üzemeltetése kisebb energia- és hűtési költségeket jelent. Ezt a dedupliklással, tömörítéssel és adatredukcióval lehet elérni, illetve a jól megtervezett és betartatott adatkezelési szabályzatok (például az életciklus-elv: meleg, hideg, archív rétegek) szintén hatékony optimalizációs eszközök lehetnek.

Nagyobb beruházás nélkül, mindössze adaptív energiafelhasználással és terhelés-elosztással tovább lehet javítani az energiahatékonysági mutatókat. Például MI- feladatok időbeli eltolásával, kevésbé kritikus backup és archív műveletek éjszakai órákra ütemezésével, amikor a megújuló energia részesedése magasabb, az áram ára pedig alacsonyabb.

Végül említést érdemel az újrahasznosítás is, legyen szó hardver-alkatrészekről, SSD-/HDD-házakról, illetve tárolópolcok, burkolatok, kábelek ismételt alkalmazásáról. A „zöld storage” része ugyanis a hulladékkezelés is.

Kihívások

Az ESG- és fenntarthatósági beszámolók - különösen az idén júliusban elfogadott EU CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) - egyre részletesebb elvárásokat támasztanak a tárolórendszerek üzemeltetőivel szemben is. A cégeknek átlátható módon kell jelenteniük nemcsak a közvetlen energiafelhasználást és kibocsátást (Scope 1), hanem a vásárolt villamos energia és hő felhasználásából eredő Scope 2, valamint az ellátási láncban és a felhasználási fázisban keletkező Scope 3 kibocsátásokat is.

A beszámolókban meg kell jeleníteni az alkalmazott energiaforrások összetételét – például a megújuló és fosszilis arányát –, továbbá a kibocsátáscsökkentési célokat és azok teljesülését. Ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak a storage-infrastruktúrák tervezésénél és beszerzésénél már nemcsak a teljesítményt és a költséget, hanem az energiahatékonysági adatokat, a karbonlábnyomot és a beszállítók fenntarthatósági gyakorlatát is dokumentálniuk kell, hiszen ezek a mutatók kötelezően szerepelnek a 2025-től érvényes CSRD-jelentésekben.

Sokszor látott folyamat ismétlődik: a jogi szabályozás tulajdonképpen csak megpróbálja utolérni a gyakorlatot. Az MI-terhelés és a generatív modellek rohamos elterjedése az adattárolás és -feldolgozás területén soha nem látott erőforrás-igényt teremtett. Az üzemeltetőknek ezért új megközelítésekre van szükségük, például a hővisszanyerés, a folyadékhűtés vagy a munkaterhelés intelligens ütemezése révén, hogy a rendszerhatékonyság ne csorbuljon.

A fenntartható működést azonban az energiaellátási korlátok is próbára teszik. Egyes vidéki régiókban a hálózati stabilitás vagy a szabad kapacitás hiánya lassíthatja a projektek megvalósítását, miközben az engedélyeztetési folyamatok is elhúzódhatnak (további részletek itt, itt és itt olvashatók). A megújuló energiaforrások integrációja további kihívás: az időjárásfüggő termelés és az áramár-volatilitás miatt a zöld forrásokra építő létesítményeknek fejlett tárolási és kiegyenlítő megoldásokkal kell biztosítaniuk a folyamatos ellátást.

Stratégiai döntésekre van szükség

2025-ben a storage-világ számára a környezet- és energiahatékonyság biztosítására törekvés kötelező feladat. Az adatmennyiség, a mesterséges intelligencia gerjesztette igények és a szabályozási nyomás miatt minden vállalatnak számolnia kell hardver- és szoftveroldali műszaki  döntésekkel, a működési gyakorlatok változásaival és olyan beszerzési és fenntartási stratégiákkal, amelyek hosszú távon költséget és széndioxid-kibocsátást egyaránt csökkentenek.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely az EURO ONE Számítástechnikai Zrt. támogatásával készült. Részletek »