Nemrégiben még a Google is kénytelen volt visszavonni az olimpia ürügyén közzétett reklámszpotját, amelyben egy apa a lánya nevében írat rajongói levelet a Gemini mesterséges intelligenciájával. Ahogy a filmben elhangzik, ő is képes lenne összedeszkázni a Sydney McLaughlin-Levrone olimpikonnak, de ennek most tökéletesre kell sikerülnie. Kérdés persze, hogy aki az ilyesmit egy gépre bízza, az egyáltalán miért fárasztja magát a dologgal – pláne, hogy a kislánynak egyáltalán nem osztanak lapot saját levelének a megírásánál. A Google szerint a reklám azt próbálta bemutatni, hogy az MI miként fokozhatja az emberi kreativitást, de a reakciók alapján a felhasználók nagy részének inkább csak a totális érzéketlenség jött le a filmből.

Ahogy egyre többen megfogalmazzák, a mesterséges intelligenciának inkább az unalmas, ismétlődő, fárasztó feladatokat kellene levennie az emberek válláról, hogy azoknak több idejük és lehetőségük legyen saját kreativitásuk kamatoztatására. Eközben a gyártók az emberi alkotók munkáján okosított MI-re bíznák a versek írását, a zeneszerzést vagy a képek festését, hogy nekünk már ne legyen más dolgunk, mint a falat bámulni – ami nem éppen az a fajta tehermentesítés, amire a tömegeknek szüksége lenne. Különösen, hogy a mesterséges intelligencia egyelőre még ezt a szerepet sem képes megbízhatóan ellátni, de az iparágra jellemző a humán képességek lekicsinylése, ami szükségszerűen az emberek alul- és a gépek túlértékeléséhez vezet.

Önmagában nem stratégia, hanem csak egy eszköz

A Business Insider nemrég közölt összeállítása is az MI-ről szóló üzenetek problémáival foglalkozott, amelyek bőven túlmutatnak a Google-ön vagy egyes cégeken. A hirdetők ugyanis azzal szembesülnek, hogy a fogyasztók nem bíznak a mesterséges intelligenciában, így az MI-ről szóló süketelés nem hogy növelné, de még csökkenti is vásárlási kedvüket az adott termékeket illetően. A cikkben idézett felmérésekből az is kiderül, hogy a hirdetők kétszer nagyobb valószínűséggel látják pozitívan az MI-t, mint a közönségük, vagyis kiszolgáltatottak saját pozitív gondolkodásuknak. Igaz, hogy az új technológiát senki sem hagyhatja figyelmen kívül, de a BI-nek nyilatkozó szakemberek szerint új megközelítésre is szükség lenne vele kapcsolatban.

Ennek oka, hogy a 22-es csapdájára hasonlít, amikor a különféle üzletek úgy próbálják meg a mesterséges intelligenciával megkülönböztetni magukat, hogy közben mindenki más is ugyanezt teszi. Ebben a helyzetben érdemesebb eszközként, nem pedig startégiaként tekinteni az MI-re, a mesterséges intelligencia ugyanis önmagában nem egy olyan kulcsüzenet, ami értelmezhető az előnyök és az eredmények, tehát az emberi tapasztalatok bemutatása nélkül. Az egyik megszólaló szerint az sem érdekel senkit, ha egy terméket Photoshoppal terveztek, ezért teljesen felesleges a Photoshopra kihegyezni a reklámozását, mint ahogy a kolbásznak is elsősorban finomnak kell lennie, függetlenül attól, hogy MI-vel vagy anélkül készítették.

A BI egy olyan kutatást is idéz, amelynek értelmében a fogyasztók körében legjobban teljesítő MI-központú hirdetések mind az emberi narratívára koncentrálnak. Ilyen volt például tavaly az Adobe egyik hirdetése, ami ugyancsak egy kislányt mutatott be, aki a mesterséges intelligencia segítségével készít születésnapi meghívót: szemben a Google szpotjával, ez az anyag sikeresen mutatta be, hogy az eszköz inkább segít, mint elnyomja a lány saját kreativitását. Vannak tehát olyan megjelenések, amelyek eltalálják a megfelelő hangot, mert újdonságokkal, humorral és pozitív üzenetekkel próbálkoznak, de az a közönség szemében már nem jól veszi ki magát, amikor különösebb elképzelés nélkül mindent az MI-vel akarnak áterőltetni.

Azzal kapcsolatban, hogy az MI-fejlesztéseket nem feltétlenül a felhasználói igények hajtják, és hogy a vállalatok túlbecsülik, mennyire lelkesednek a felhasználók a rájuk kényszerített újításokért, itt számoltunk be egy korábbi kutatásról »