A Chips Act második kiadásának tervezete vészhelyzeti jogosítványokat adna az Európai Bizottságnak. A cél, mint korábban annyiszor, a technológiai szuverenitás erősítése a belső gyártási kapacitások bővítésével, az ellátási láncok diverzifikálásával és a kritikus infrastruktúra feletti ellenőrzés megerősítésével.

Mint a Financial Times írja, az EB többek között arra kényszeríthetné a csipgyártókat, hogy vizsgálják felül meglévő szerződéseiket. Az EU ezzel két problémát igyekszik kezelni: ne alakuljon ki tartós csiphiány az európai piacokon a kritikus ágazatokban, illetve lehetőség legyen a tagállamokon átívelő közös beszerzésre, amelytől az EU tárgyalóerejének erősödését várják.

Az üzleti lap szerint az EU ezzel a Peking és Washington közötti növekvő feszültségekre is reagálni kíván, mivel félő, hogy ebben a helyzetben a félvezetők gazdasági fegyverré válnak. Az EU gazdasága ugyanis nagyban függ a kínai (és tajvani) félvezetőipartól, főleg a nagy teljesítményű csipek terén – utóbbiak miatt a mesterségesintelligencia-fejlesztés versenyében is végleg leszakadhat.

Az EB akkor avatkozhatna be, ha a félvezetőhiány veszélyeztetné például a hadiipari cégek működését, az orvostechnikai eszközök gyártását vagy a digitális infrastruktúra működését. Ilyen esetben a Bizottság kényszeríthetné a félvezetőgyártókat, hogy elsőbbséget biztosítsanak a válság szempontjából kritikus termékek gyártását végző cégek megrendeléseinek, akár annak árán is, hogy ezzel a cégeknek felül kell írniuk élő szerződési kötelezettségeiket. Az érintett vállalatoknak kérésre adatokat kellene szolgáltatniuk ellátási láncuk kapacitásáról, és ha ezt nem teszik meg, az EB 300 ezer eurós bírságot szabhatna ki rájuk.

Ha életbe lép a vészhelyzeti forgatókönyv, az EB központi beszerzőként működne (ahogy pl. a Covid alatt volt közös oltóanyag-beszerzés), amivel megakadályozná, hogy az uniós országok egymással versenyezzenek a korlátozott készletekért.

Nem akar nőni az EU-s csipgyártás

A Chips Act első kiadásának fontos célkitűzése volt az Unió félvezetőiparának megerősítése: 2030-ra a jelenlegi kevesebb mint 10 százalékról 20-ra kellene növelni részesedését a globális csipgyártásból. Az erőfeszítések eredményei azonban egyelőre nem láthatók.

A célkitűzés az új törvénytervezetben is szerepel, ám most más stratégiával próbálják megvalósítani. A törvény első verziója a kínálat növelésére helyezte a hangsúlyt (43 milliárd eurót szánt a gyártás támogatására), amihez a második kiadás keresletoldali intézkedéseket is társítana: erős helyi kereslettel ösztönözné a helyi félvezetőgyártást. Ebben fontos eszköz lenne a beszerzések koordinálása (keresletaggregáció), hogy az uniós csipgyártók az EU-t egységes piacként kezelhessék.