Ausztráliában egyszerre kezelnék a mesterséges intelligenciával kapcsolatban leggyakrabban felhozott két problémakört. Legalábbis így értékelhető az ausztrál miniszterelnök héten tett nyilatkozata, amelyben az ország által követni kívánt MI-politikát vázolta fel. Anthony Albanese egyrészt előírmá a modelleket futtató adatközpontoknak, hogy azok több energiát termeljenek, mint amennyit működésükkel fogyasztanak, másrészt kötelezné az MI-fejlesztő vállalatokat arra, hogy külön megállapodásban rendezzék a szerzői jogok kérdését a helyi művészekkel és médiával.

Szennyezés helyett inkább rendeznék a környezetet

A két téma közül potenciális hatás tekintetében egyértelműen a manapság mindenhol gombamód szaporodó adatközpontok jelentik a súlyosabb gondot. A generatív algoritmusok zökkenőmentes működtetéséhez elengedhetetlen szerverparkok rengeteg energiát zabálnak és tonnaszám igénylik a vizet, amit egyrészt a helyi infrastruktúra sok régióban képtelen kezelni, másrészt a környezetkárosító és egyéb negatív hatásokat felismerő lakosság sem tapsol már mindenhol önfeledten az ilyen beruházásoknak.

A The Regiszter beszámolója alapján az ausztrál miniszterelnök mindezt egy új törvény megalkotásával kezelné, amely "előírja, hogy az új, nagy adatközpontok építőinek nettó energiatermelőkké kell válniuk, nem pedig fogyasztókká". Ezt olyan általuk finanszírozott villamosenergia-termelő projektekkel érhetik el, amelyek minimum fedezik a szerverpark áramszükségletét. Albanese továbbá hozzátette, hogy elvárja a beruházóktól, hogy "hozzájáruljanak az energiahálózatok megerősítéséhez szükséges munkák költségeihez, finanszírozzák a vízügyi infrastruktúrát, és minimálisra csökkentsék környezeti hatásaikat".

A miniszterelnök a szabályozói környezet szigorításával párhuzamosan azt ígéri, hogy az ilyen jellegű beruházások egységes, a korábbinál gyorsabb elbírálásban részesülhetnek. Ha így lesz, az segíthet könnyebben lenyeletni a keserű pirulát, amit az extra költségek jelentenek.

Ebül szerzett kreativitás

Az MI-politika másik meghatározó eleme a szerzői jogokkal kapcsolatos nézeteltérések kötelező rendezése. A generatív algoritmusok elterjedésével könyvkiadóktól kezdve színészeken át médiacsatornákig szólaltak fel a kreatív ipar szereplői, mivel szimpla lopásnak tartják, hogy a fejlesztők beleegyezés és ellentételezés nélkül trenírozzák modelljeiket az általuk előállított szellemi alkotásokon. 

Az elmúlt években a New York Times beperelte az OpenAI-t, a Disney beperelte a Midjourney-t, egy csoportos keresetben pedig potenciálisan több millió szerző nevében vették elő az Anthropicet is. Ugyanakkor számos példa van már arra, hogy egy MI-fejlesztő együttműködés keretében rendezi viszonyát például egy jelentősebb médiavállalattal.

Albanese bejelentése ebben a tekintetben nem tartalmazott sok konkrétumot, de a jelek szerint ez utóbbi utat szeretné valamilyen formában kötelezővé tenni. Ezzel biztosítanák, hogy "az ausztrál írók, művészek és újságírók megtartsák alkotásaik tulajdonjogát", és így egyetlen vállalatnak sem lesz lehetősége arra, hogy a helyi kreatív alkotásokat a mesterséges intelligencia betanítására használják fel a művész ellenőrzése nélkül.

Az új törvények melleti érvként szóba került az a világon először Ausztráliában bevezetett korlátozás is, amely a 16 éven aluliak számára megtiltotta a közösségi platformok használatát. A miniszterelnök szerint az ország sokkal jobban járt volna, ha még előbb, akár egy évtizeddel korábban születik meg ez a döntés. Hasonló módon a mesterséges intelligencia esetében is az lenne a leghasznosabb, ha a lehető leghamarabb törvényerőre emelkedne egy olyan szabályozás, ami az állampolgárok érdekeit védi a technológiai óriásvállalatokkal szemben. (Arra a politikus rutinosan nem tért ki, hogy a közösségi médiával kapcsolatos intézkedéseket sem sikerül kellő mértékben betartatni.)