Meglehetős ellentét feszül a munkavállalók és a munkaadók között a munkahelyi értékrendet illetően. A Randstad 35 országra és 26 ezer munkavállalóra kiterjedő idei Workmonitor kutatása először mérte azt, hogy munkahelyválasztásnál a munka–magánélet egyensúlya egyértelműen felülírja a fizetést. Ha pedig a munkahely ezt nem tudja biztosítani, hajlandóak lépéseket tenni azért, hogy teljesüljenek az elvárásaik. Ez gyakran felmondáshoz vezet: a kutatás szerint tavaly a technológiai iparban ötből két szakember keresett új állást emiatt.

Ezzel szemben a munkaadók egyre keményebb munkára akarják fogni az alkalmazottakat. Ennek egyik látványos példája, hogy a távmunka egyik haszonélvezője, a Zoom is visszaparancsolta dolgozóit az irodába.

De ez még a finomabb elvárás. Februárban a The New York Times hozta nyilvánosságra a Google társalapítója, Sergei Brin egy belső levelét, ami szerint a mesterséges intelligencián dolgozó mérnököknek heti 60 órát kellene dolgozni, és ebből legalább öt napot az irodában.

Lehetnek más utak is

Egy brit cég vezetője teljesen más tapasztalatokról számolt be. A Civo nevű brit hosting cég átállt négynapos munkahétre. Bár a termelékenység nem nőtt – igaz, nem is csökkent –, abban mindenképpen segített, hogy a cég megtartsa a dolgozóit, állította a The Registernek a cég vezetője, Mark Boost.

2020-ban indítottak egy pilotot, majd 2021 januárjában a teljes szervezetre kiterjesztették. Az alkalmazottak szinte egyöntetűen azt jelezték, hogy javult a munka és a magánélet egyensúlya. Ám az interjúból az is kiderül, hogy ez komoly szervezést igényelt. Bizonyos részlegeknél ugyanis folyamatos munkára volt szükség, miközben a legtöbb dolgozó érthetően a pénteket választotta extra szabadnapjának.

A négynapos munkahéttel a Microsoft is próbálkozott, igaz, csak egy országban és nagyon rővid ideig. A Work Life Choice Challenge 2019 Summer nevű program keretében egy hónapig csupán négy napot kellett dolgozniuk a japán iroda munkatársainak. A visszamérések szerint a kísérlet teljes sikert hozott: a teljesítmény látványosan javult, az alkalmazottak elégedettebbek voltak, sőt még az irodában kinyomtatott oldalak száma is több mint felére esett vissza.

Az azonban némileg érthető, hogy ezek a kísérletek nem fordultak át gyakorlatba. A Civo egy másfél száz főt foglalkoztató kkv, azaz mindenki ismer mindenkit a portástól a vezérigazgatóig. A Microsoft pedig három nagyságrenddel nagyobb foglalkoztató: több mint 220 ezer dolgozója van világszerte. Ráadásul ez a "világszerte" kitétel sem lényegtelen, ugyanis ahány ház, annyi szokás. Azaz hiába egy cégről van szó, ahány ország, a Microsoft vállalati kultúrájának annyi variánsával kell számolni. Talán mondanunk sem kellene: a japán munkakultúra (lásd Wim Wenders legújabb filmjét, a Perfect Dayst) némileg eltér az európaitól, a kelet-európaitól meg még inkább... De mivel ez előre tudható volt, azt is lehetett (volna) sejteni, a Work Life Choice Challenge csupán egy remek önfényező reklámfogás.