A Gartner már egy 2005-ös jelentésében leírta, hogy a konzumerizáció az egyik legfontosabb informatikai trend lesz az elkövetkezendő tíz évben. Ráadásul akkor még nem voltak a mai értelemben vett okostelefonok vagy tabletek, de még a felhő szóról is csak a természeti jelenségre asszociálhattunk.

Úgy tűnik azonban, hogy a jóslat bevált: a vállalati informatikáért felelős munkatársak alig győzik az otthoni eszközök rohamát. A folyamatot nem egyszerű általánosságában bírálni vagy éljenezni, hiszen pozitív és negatív aspektusai egyaránt vannak. Elsőként nem árt, ha megismerjük és megértjük a szembenálló felek álláspontját, motivációját és céljait.

Az utolsó védőbástya ■ Nézzük a helyzetet először egy rendszergazda vagy egy informatikai vezető (CIO) szemszögéből. Számukra a pár évvel (vagy egy évtizeddel) ezelőtti helyzet volt a nirvána biztonsági és eszközkezelési szempontból egyaránt. A munkatársak a vállalat által vásárolt számítógépeken dolgoztak, gondosan lezárt belső hálózaton tárolva és megosztva az adatokat. A belső telefonvonalak és a korlátozott képességű mobiltelefonok szintén nem adtak lehetőséget a kollégák számára arra, hogy biztonsági kockázatokat, vagy épp többletköltségeket okozzanak: minden monitorozható, szabályozható volt.


Ehhez képest az egyre mobilabb munkavégzés a notebookok elterjedésével járt, amelyeket a felhasználók munka után hazavisznek, otthoni hálózatra vagy épp publikus WiFi-re csatlakoznak, vagy épp nemes egyszerűséggel elhagyják a metrón. A "biztonsági háló" jó esetben csak a cég kapujáig ér, odakint pedig bármit feltelepíthetnek, továbbküldhetnek, elronthatnak a kollégák anélkül, hogy a CIO védőszárnyai jótékonyan rájuk borulnának.

Az okostelefonok és a tabletek terén is megvannak ugyanezek a problémák, ráadásul ezek már a cég kapuján belül is gondot okozhatnak. Hogyan csatlakozzanak ezek az eszközök a vállalati hálózathoz? Mit láthasson az érzékeny adatokból egy telefon, másolhatunk-e titkos belső jelentéseket egy SD kártyára? A céges informatikai felelős tehát ezek alapján egyfajta folyamatos, kívülről érkező támadásként érzékelheti saját munkájának új célját, így gyakran alakulhat ki automatikus elutasítás: márpedig ide azt az iPhone-t be nem hozod!

Ne vedd el a játékomat ■ A másik oldal a munkavállalóé, aki semmiképp sem szereti, ha gyerekként kezelik, korlátozzák a mozgásterét és elveszik a játékát. Ha azt akarod, hogy jól végezzem a munkámat, engedd meg, hogy azon dolgozzam, ami kényelmes, amit ismerek és szeretek - ez a dolgozók magától értetődő motivációja.

Sokuknak gyakran kell az irodán kívül is munkát végezni, akár otthon is - épp ezért nehezen fogadják el, ha kénytelenek a félbehagyott feladataikhoz szükséges fájlokat, adatokat valamilyen macerás módon (például pendrive-on vagy lemezre írva) hazavinni, majd ugyanígy visszamásolhatni másnap.


A megszokott munkakörnyezetet szintén nehezen adja fel bárki is: ha otthon már egy kényelmes Windows 7 várja őket, miért kényszerítik rá őket az XP-re a munkahelyen? Ha egy folyamathoz megszoktak egy kényelmes szoftvert, miért kell a céges egyenmegoldáson dolgozni? Folyamatosan lehet olvasni olyan felmérésekről, körkérdésekről, amelyek szerint ha a munkatársak úgy érzik, a munkavégzéshez szükséges eszközök terén nincsenek korlátok közé szorítva, hatékonyabban és gyorsabban végeznek a feladatokkal.

A háború új frontjai ■ A hardvereszközök mellett, főként az internet, majd később a cloud elterjedésével a szoftverek is konzumerizálódni kezdtek. Az azonnali üzenetküldők például az IRC vagy ICQ idejében még fiatalok csevegő megoldásaiként indultak, míg manapság a nagyobb cégek belső kommunikációjának, vagy akár a földrajzilag széttagolt üzleti egységek kapcsolattartásának eszközei lettek.

Egy másik érdekes példa a VMware idei VMworld konferenciáján bukkant fel. Steve Herrod műszaki igazgató előadásának részeként felvázolta egy felhő alapú fájltároló- és megosztó megoldás részleteit, amelynek a Project Octopus nevet adta. Az eseményről számot adók pedig azonal megkérdezték: vajon miért kellett újra feltalálni a Dropboxot?

A kérdezz-felelek során végül érdekes vita alakult ki arról, hogy a konzumer szoftverek céges használata milyen biztonsági kérdéseket vethet fel. Hogyan lehet például leszabályozni azt, hogy a családtagok vagy barátok, akiknek a kolléga otthon használt Dropboxához hozzáférése van, ne láthassák a céges mappák tartalmát? Megoldható-e, hogy a távoli, személyes adatokhoz is használt fiókokból ne kerülhessenek vírusok a vállalati hálózatra?


Megfagyott frontvonalak ■ Látható, hogy a "konzumer eszközök támadása" során tulajdonképpen mindkét félnek igaza van, a szakértők szerint tehát semmiképpen sem a tiltás vagy a teljes kapituláció a végcél.

A nemzetközi gyakorlatban már létezik olyan megoldás, amelynek során a munkában használható eszközök beszerzését bizonyos kereteken belül rábízzák a munkatársakra. Ez persze történhet irányított módon: a CIO-k ilyenkor meghatározzák, milyen alapvető hardveres és szoftveres feltételeknek kell megfelelniük a megvásárolt eszközök, garantálva ezzel azt, hogy a vállalati szoftverekkel tökéletes lesz a kompatibilitás.

Ugyanezen elv mentén lehetne megoldani az egyéb konzumer eszközök beszivárgását is: a BlackBerry Managernek megfelelő megoldásokkal monitorozható lehetne a cégen kívüli használat is - természetesen nem az, hogy ki mennyit játszik Angry Birdsszel vagy kiket hívogat, viszont a védett fájlok másolását, továbbküldését figyelni lehet. A cégen kívül elveszített okostelefonok gyors adattörlésére is láthatunk más működő megoldásokat,

A mobilos alkalmazásfejlesztők számára amúgy is egyre nehezebbé válik, hogy fehér foltokat találjanak, tehát olyan területeket, ahol már nincs több tucatnyi hasonló megoldás. A vállalati eszközmenedzsment terén azonban tárt karokkal várják az új lehetőségeket, amelyek központi kezelőszoftvert és hozzá csatlakozó mobilos appokat jelentenek. Ha pedig amiatt aggódik egy cégvezető, hogy a tabletek vagy telefonok beszivárgásával megnő a munkaidőben játszó kollégák száma... Nos, számukra szomorú hír, hogy az Angry Birds már PC-s és maces változatban is létezik.