A SpaceX évek óta dolgozik annak a tervnek a megvílósításán, amelynek keretei között szatelliteket fejlesztene és juttatna fel az űrbe az olcsó és gyors internet-elérés biztosítására. A műholdas hálózat a Föld felszínének legjavát lefedné, és értelemszerűen határok nélkül biztosítaná a társaság Starlink nevű szolgáltatását. Az USA Szövetségi Távközlési Bizottsága (Federal Communications Commission - FCC) már két éve áldását adta összesen 7 ezer darab, alacsony pályán keringő műhold üzembe állításához szükséges tesztekre, amelyek végül ebben az évben kezdődtek meg.

A vállalat idén júniusban jelentette be, hogy komoly lépést tett a jövőben felállítandó Starlink globális műholdas internetszolgáltatás felé: május sikeresen fellőtték a Falcon 9 hordozórakétát a hálózat kiépítéséhez szükséges műholdak első 60 darabjával, amelyek közül végül 57 bizonyult tökéletesen működőképesnek. A kétszer is elhalasztott kilövés hibátlanul sikerült, és az újra felhasználható Falcon 9 is simán landolt az Atlanti-óceánon várakozó platformon. A Starlink az akkori közlések szerint 12 ezer műhold pályára állítását célozta,ehhez pedig az FCC és a Nemzetközi Távközlési Egyesülethez (ITU) engedélyét is megszerezte.

Hány holdat bír el a világűr?

A SpaceNews tegnapi beszámolója szerint azonban még ennél is sokkal több mesterséges égitestről lesz majd szó: a SpaceX további 30 ezer műholdhoz nyújtott be spektrumigénylést az ITU-nál, vagyis több mint négyszeresére emelné a Starlink holdjainak számát. Itt természetesen csak elméleti maximumról van szó, és egyes vélemények szerint leginkább arról van szó, hogy nyomás alá próbálják helyezni a szabályozás módosításán dolgozó szervezetet. Ettől függetlenül hétéves engedélyekről van szó immár 42 ezer darab kommunikációs műhold vonatkozásában, amelyeket 90 napig kell folyamatosan működtetni, hogy a jogosultságok ne veszítsék érvényüket.

A lap szerint az FCC a SpaceX nevében összesen 20 beadvánnyal fordult az ITU-hoz, minden esetben 1500 darab, különféle alacsony pályákon keringő szatelit vonatkozásában. Itt a 204 és 360 mérföld közötti (kb. 328-tól 580 kilométeres magasságig terjedő) tartományról van szó, ami igen érzékenyen érint több másik szakterületet is. A csillagászok folyamatosan tiltakoznak a szabad szemmel is látható műholdhadsereg ellen, ami nem csak a megfigyeléseket, de az éjszakai természeti folyamatokat is károsan befolyásolhatja.

Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az űr Föld körüli térségének legtisztább régiójáról van szó, amelyet ráadásul az emberes űrrepülésekkel szoktak megcélozni – itt működik például a Nemzetközi Űrállomás is. Ha ezt a térséget hirtelen teleszemeteljük sok tízezer műholddal, annak a szakértők szerint az űrrepülés jövőjére is komoly hatása lesz. Különösen, hogy nem a SpaceX az egyetlen társaság, amelynek ilyen ambíciói vannak: az Amazon vagy a Facebook is sok ezer egységet juttatna fel saját hálózatainak kiépítéséhez, de mások (TeleSat, LeoSat, Kepler stb.) is szereztek már hasonló engedélyeket az FCC-től önálló vagy másokkal közösen gondozott projektekhez.

Eközben ott van az űrhulladék kérdése is, ami egyelőre nem jelent számottevő problémát, de a műholdak, a hozzájuk tartozó felszíni kiszolgálók és maga az emberi személyzet is sebezhető az informatikai támadásokkal szemben, ennek pedig lehetséges következménye lehet a törmelékmezők kialakulása és a mesterséges égitesteket érintő dominóhatás. Augusztusban mi is beszámoltunk a BSides kiberbiztonsági konferencia egyik prezentációjáról, amely egy nemzetközi szabványrendszer létrehozását sürgette a műholdak biztonságos üzemeltetésével vagy az űrhulladékkal kapcsolatban. Az úgynevezett Kessler-effektus eszerint még sokáig nem jelentkezik majd látványosan, az ellene a szükséges lépéseket viszont érdemes lenne még időben megtenni.

Összehasonlításképpen: az ENSZ Világűrirodájának (UNOOSA) adatai alapján 1957-től napjainkig nagyjából 8500 darab műholdat, űrszondát, leszállóegységet, embereket is hordozó vagy teherszállító űrjárművet és más elemet állítottak Föld körüli pályára.