A legtöbb szó mindig a bitcoin vagy az NFT-k értékének hullámvasutazásáról esik, de a blokkláncnak más fontos implementációja is akad, sőt egyre népszerűbb szerte a világon. A központi bankok digitális valutáit (CBDC) a kormányok ellenőrzik, így ebben a tekintetben szöges ellentétei a decentralizált és nehezen nyomon követhető kriptoszközöknek. A vonatra ettől mág egyre többen próbálnak felugrani, több kisebb ország – legutóbb pedig Nigéria is – piacra dobta saját jegybanki digitális valutáját. Ezeket a törekvéseket segít nyomon követni az Atlantic Council által készített Central Bank Digital Currency Tracker alkalmazás, amelyből például kiderül, hogy több karibi államban (a Bahamákon, Grenadán, Dominikán és Saint Lucián) már működnek ezek a megoldások.

A Statista összeállítása szerint a bahamai "sand dollar" volt a világ első központi banki digitális valutája, ezzel pedig az alig 400 ezres ország élesített legelőször egy CBDC-projektet. Kína már évek óta a címlapokon volt a digitális jüan 2019 áprilisban indított pilotjával, de azóta a program nem haladt előre túl látványosan – igaz, a kínai gazdaság nem is hasonlítható össze a Bahama-szigetekkel. Nigériában viszont tavaly ősszel megtörtént a bevezetés; a legnépesebb afrikai országnak Kínához hasonlóan szilárd digitális és mobil fizetési infrastruktúrája van, miután ott is jórészt kihagyták a kártyás fizetést mint fejlődési lépcsőfokot, és a készpénzről szinte egyenesen a digitális fizetési lehetőségekre tértek át.

Nem tudni, ki lesz a következő

A beszámolóban kiemelik, hogy a fejlődő országokban fontos szempont a központi bankok előtt, hogy a digitális valuták könnyebben jutnak el a hagyományos banki szolgáltatásokból kimaradókhoz, akik így sokkal olcsóbban férhetnek hozzá a hivatalos pénzügyi rendszerhez. Ugyanakkor hatékony eszközt jelentenek az adatgyűjtéshez is. Bár a kínai jegybank ennek korlátozásáról és úgynevezett "ellenőrzött anonimitásról" beszél, a mindenütt megjelenő digitális tranzakciók és a szigorú kormányzati felügyelet eredményeként már így is rengeteg fizetési adat áll a rendelkezésüke, ami csak tovább bővül majd a a digitális jüan bevezetésével. A várakozások szerint folyamatosan növelik majd a digitális valuta, ezáltal pedig csökkenti a piacon elérhető fizikai valuta mennyiségét, és már arról is olvasni, hogy Kína egy bizonyos ponton túl teljesen átállna a digitális jüan használatára.

Az Atlantic Council közben arra is figyelmeztet, hogy a globális pénzügyi rendszer a közeljövőben jelentős interoperabilitási problémával szembesülhet, a különböző CBDC-modellek megjelenése és terjedése sürgős feladattá teszi a megfelelő a nemzetközi szabványok kialakítását. A legtöbb országban viszont még tényleg csak kísérleti szakaszában járnak a jegybanki digitális fizetőeszközök (ilyen mások mellett Oroszország, Thaiföld, Malajzia, Dél-Korea, Svédország, az Egyesült Arab Emírségek vagy Szaúd-Arábia), arról pedig nem sokat tudni, hogy ki és mikor vezet majd be élesben is ilyen eszközöket. Konkrét tervek a CBDC Tracker szerint Kanadában, Ausztráliában, Brazíliában vagy Indiában is léteznek már, és a digitális euró szintén a fejlesztési szakaszban van egy jövőre esedékes pilot programmal.

Ahogy az előző év végén írtuk, a kérdés Magyarországon is napirenden van, bár egyelőre itt is inkább csak elméleti szinten. Az Magyar Nemzeti Bank szerint technológiai oldalról minden feltétel adott lenne a gyors bevezetéshez, de a magyar jegybanki digitális valuta kibocsátását akkor sem feltétlenül a pénzforgalmi kérdések határozzák meg, ha a végeredmény mégiscsak egy új fizetőeszközt adna a felhasználók kezébe. Mint kiderült, a MNB már elindított egy generációs alapon működő pilot projektet (Digitális Diákszéf), amelyen keresztül a digitális pénzügyi szolgáltatásokra való nyitottság és az edukáció mellett valódi tapasztalatokat szerezne egy digitális jegybankpénz működtetéséről, akár új technológiákat is kipróbálva.

Tovább a Central Bank Digital Currency Tracker alkalmazásra »