Február végén döntött első fokon egy angol bíróság arról, hogy a neves brit italcég, a Diageo köteles közel 20 milliárd forintnak megfelelő licencdíjat fizetni a közvetett SAP szoftverfelhasználás után. Az első fokon egyesbíróként eljáró bíró döntése szerint ugyanis nevesített felhasználói licenc szükséges abban az esetben is, ha egy, az SAP vállalatirányítási rendszeréhez kapcsolódó alkalmazás csupán közvetett módon biztosít hozzáférést az SAP adatbázisa által tárolt adatokhoz.

Az SAP termékek jogszerű felhasználása bonyolult konstrukciókon alapul. Hogy jobban megértsük a konkrét jogeset problematikáját, szót kell ejtenünk az SAP szoftverek licencelésének alapjairól is. Az SAP az esetek többségében örökös licencet kínál, amelyért a licencdíjat a termék vásárlásakor kell megfizetni. Emellett külön – tipikusan éves díj ellenében – szoftverkarbantartási és -támogatási szolgáltatás is rendelhető a gyártótól, amelynek mértéke a licencszerződésben foglalt összeg bizonyos százaléka. A termékek alapvetően felhasználó alapon licencelődnek, amelyekhez nevesített felhasználói licencek vásárlása szükséges. A végfelhasználói licencszerződésben szereplő fogalmak nehezen értelmezhetőek, hiszen egyidejűleg egy felhasználóhoz több nevesített felhasználói licenc is rendelhető. (a témáról bővebben ebben a cikkben olvashatnak).

SAP vs. Diageo: a tények dióhéjban

2004 óta a Diageo több különböző SAP-termék használatért fizetett licencdíjat, beleértve a mySAP ERP-t és az SAP Process Integrationt (SAP PI) is. A mySAP ERP alapvetően vállalatirányítási és erőforrás-tervezési funkciókat biztosít, míg az SAP PI biztosítja a kommunikációt a cégen belüli különféle SAP rendszerek, valamint az SAP-alapú és nem SAP-alapú rendszerek között.

A jogvita a mySAP ERP közvetett felhasználásához kapcsolódik. A gyártó a szoftver használatát nevesített felhasználói licenckonstrukció keretében biztosította. A licencdíjat a mySAP ERP esetében a különböző nevesített felhasználói kategóriák alapján, míg az SAP PI vonatkozásában a rendszer által feldolgozott üzenetek mennyisége alapján számították fel, így a Diageo 2015 novemberéig több mint 50 millió font licenc-, valamint követési díjat fizetett az SAP-nak.

A fenti együttműködés valószínűleg nem lett volna problematikus, ha a Diageo a 2010-es évek elején nem fejleszt két CRM szoftvert, amelyekhez a platformot az SAP versenytársa, a Salesforce.com biztosította. A CRM rendszerek nagy általánosságban két adatterületen kapcsolódnak az SAP rendszerekhez, amelyek közül az egyik a partnerek adataira vonatkozik, a másik pedig az eladási tendenciákat rögzíti. A Diageo egyik saját fejlesztésű terméke, a Connect lehetővé tette a Diageo ügyfelei számára a leadott rendelések és számlák közvetlen megtekintését, amely adatokról korábban telefonos ügyfélszolgálaton keresztül lehetett érdeklődni. A másik termék pedig az úgynevezett Gen2, amely egy iPad alkalmazás a vevői látogatások és telefonhívások kezelésére. A probléma forrása az volt, hogy a Connect és a Gen2 hozzáfért a mySAP ERP rendszeréhez az SAP PI rendszerén keresztül; amely hozzáférés tulajdonképpen üzenetek továbbítását jelentette a Connect/Gen2 és a mySAP ERP rendszerei között, amikor a mySAP ERP-ből a Diageo által fejlesztett szoftver valamelyike információt hívott le.

A per azért indult, mert az SAP szerint a Connect/Gen2 alkalmazások rendszere közvetett módon is hozzáfért az SAP rendszerben tárolt adatokhoz, amelyre tekintettel a közvetett hozzáférés után a Diageo további, addicionális licencdíjjal adós a gyártó felé. A Diageo persze cáfolta az SAP álláspontját, és azzal érvelt, hogy az SAP PI olyan, mint egy jó portás, aki biztosítja a rendszerben tárolt adatokhoz történő hozzáférés jogszerűségét, így a külön licencdíj felszámítása nem indokolt, hiszen a rendszer működése nem esik a közvetett hozzáférés definíciója alá (lásd a keretes írást).

Lássuk, mire jutott az angol bíróság a fentiekkel kapcsolatban.

A bíróság értelmezése

Az eljáró bíró szerint a végfelhasználói szerződés rendelkezéseit nyelvtanilag, a szavak általános jelentését alapul véve kell értelmezni. Az ítélet kimondja, hogy a vitás szerződés kizárólag a nevesített felhasználóknak biztosít hozzáférési jogosultságot az SAP ERP rendszeréhez, a hozzáférés engedélyezett mértéke pedig a szerződésben szintén meghatározott felhasználói kategóriáktól függ. Azt, hogy mi minősül felhasználásnak vagy hozzáférésnek, nem határozza meg a szerződés, ám a bíró szerint a szavak általában elfogadott jelentése alapján a szerződéses kontextusban a felhasználás az SAP ERP szoftver alkalmazását és manipulálását jelenti; a hozzáférés pedig a szoftver adataihoz történő kapcsolódás lehetőségét is magában foglalja.

A bíró a Connect rendszerrel kapcsolatban a következő megállapításokra jutott.Az SAP ERP és a Connect közötti interakció közvetett hozzáférésnek tekinthető azon az alapon, hogy egyrészt a Connecten keresztül történő rendelés folyamata adattovábbítást valósított meg az SAP ERP és a Connect között, másrészt pedig a Diageo ügyfelei (akik nem tekinthetőek nevesített felhasználóknak) közvetett módon a Connect használata során hozzáfértek az SAP ERP adataihoz az SAP PI rendszerének közvetítésével.

A bíró érvelése alapján az SAP PI nem tekinthető a fent már megemlített kvázi "jó portásnak" az SAP termékekhez történő hozzáférés szempontjából. Az SAP PI licencdíját ugyanis nem a nevesített felhasználói licencdíjak helyett, hanem mellette kell teljesíteni az SAP alkalmazások mögöttes felhasználása érdekében.

A döntés érvrendszere szerint egyébként nincs olyan nevesített felhasználó kategória a felek közötti szerződésben, amely a hozzáférésnek azt a típusát fedi le, amit a Connect megvalósít az SAP ERP rendszeréhez történő kapcsolódáskor, hiszen a Connect rendszer felhasználói nem férhetnek hozzá magához az SAP rendszerhez. A Connect rendszer használói kizárólag az adatbázis üzleti folyamatokkal kapcsolatos információihoz férnek hozzá a termékek megrendelése, a leadott megrendelések, valamint a saját személyes számláik kezelése céljából. Így a bevezetésben feltett kérdés, miszerint mi is a licencköteles közvetett felhasználás, kiemelten pedig, hogy jelen esetben sor került-e ennek megtörténtére, a bíróság érvelése szerint sem megnyugtatóan rendezett.

A bíróság a másik Diageo által fejlesztett Gen2 elnevezésű rendszer alkalmazásával kapcsolatban nagyon hasonló megállapításokat tett. A Gen2 ügyfél-nyilvántartási rendszere ugyanis nemcsak a Diageo által összegyűjtött adatok, hanem az SAP ERP által nyilvántartott adatok felhasználásával is generált riportokat. Erre tekintettel a bíróság kimondta, hogy a Diageo köteles lett volna az SAP ERP-hez történő közvetett hozzáférés miatti licencdíj megfizetésére az SAP felé.

Körültekintés mindenek felett

A fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább? Hogyan kerülhető el, hogy cégünk az esetben leírtakhoz nagyon hasonló, nehéz helyzetbe kerüljön? Mire is kell odafigyelnünk, ha szerződéses viszonyba lépünk egy nagy szoftvergyártó céggel?

A gyártók által közzétett, végfelhasználói licencszerződések előre meghatározott definíciókkal operáló ún. blanketta szerződések, amelyeket nehéz (ha nem lehetetlen) újratárgyalni. A gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy az általános szabályokat rögzítő végfelhasználói licencszerződéshez a felek olyan mellékleteket csatoljanak, amelyben világosan, pontosan és érthetően meghatározzák az általuk vállalt kötelezettségek egyedi tartalmát.

Dr. Andriska Zsófia

A szerző az IPR-Insights licencelési tanácsadója. Az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett jogi diplomát. Tanulmányai befejezése után közigazgatási és nagyvállalati szférában is dolgozott.

Érdemes pontosan ismerni a felhasználási szerződés tartalmát, az ott rögzített jogokat és kötelezettségeket. Bizonytalanság esetén különös figyelmet kell fordítani a nem egyértelmű fogalmak tisztázására, a programhoz való hozzáférés természetének és típusának pontos meghatározására. A szerződéskötéskor pontosan rögzíteni kell a licenc által biztosított felhasználási jogok körét is. Meg kell vizsgálni, hogy a licenc milyen jogokat ad az egyes kategóriákba tartozó felhasználóknak, illetve hogy a biztosított jogok összeegyeztethetőek-e a hozzáférés természetével és típusával.

Kiemelném, hogy a gyártóval történő szerződéskötés során már előre érdemes felmérni, szükség esetén egyeztetni, újragondolni, hogy a szerződés időtartama alatti jogszerű felhasználás biztosításához kell-e változtatni az IT-rendszerek struktúráján egy adott vállaltcsoporton belül, és ha igen, milyen mértékben.

Jelen esetben a pontos technikai háttér ismerete nélkül, a döntés szövegére támaszkodva nehéz átlátni, hogy a rendszerek együttműködése, az egyes elemekhez való hozzáférés pontosan hogyan történt. Vajon a Diageo számított-e arra, hogy az általa kiépített rendszer működése további SAP-szoftverfelhasználást, jelentősebb licencigényt jelenthet, és tudatos – a perben is képviselt – szerződésértelmezés alapján jutott a fenti megoldásra? Vagy – ahogy azzal az IT-szektorban gyakran találkozunk – a műszaki megvalósítás hatékonyságára fókuszált, és ezért a licencelési változtatások esetleges szükségességét figyelmen kívül hagyva?

Mivel az SAP érvelése sem megnyugtató, és láthatóan a licencelési szürkezóna adta mozgástérre épít, felhasználóként mindenképp javasolt előre tervezni és gondolkodni: mind a technikai megvalósításnál, mind a szerződéskötésnél vegyük figyelembe a már adottságként üzemelő rendszereket, és a változásokat a tudatos jogszerűség és licencelési költséghatékonyság szempontjai mellett valósítsuk meg.