Az 1993-ban megnyitott, azóta szabadon felhasználható World Wide Web (W3) technológia kidolgozója, Tim Berners-Lee más online pionírokhoz hasonlóan rendszeresen felszólal a világháló aktuális helyzetével és jövőjével kapcsolatban. Az internet atyjaként emlegetett fizikus a hálózat születésének évfordulóján szokta értékelni a netes trendeket, pontosan két évvel ezelőtt például nagy visszhangot keltett nyílt levelében a személyes adatok feletti ellenőrzés fokozatos elvesztéséről, az álhírek akadálytalan terjedéséről és a politikai hirdetések átláthatatlanságáról beszélt.

Berners-Lee a világháló mostani, 31. születésnapján a World Wide Web Consortium (W3C) alapító igazgatójaként is nyilatkozva arról az egyre növekvő krízisről írt, amely a nőkkel és lányokkal szembeni online támadások (szexuális zaklatás, fenyegetések vagy diszkrimináció) formájában jelentkezik, és általánosságban bizonytalan hellyé teszik az internetet. Az online abúzus nőket kényszerít a munkájuk feladására vagy tanulmányaik abbahagyására, kapcsolatokat tesz tönkre és elnyomja a nők véleményét, Berners-Lee szerint pedig eljutottunk oda, hogy a web az ő számukra egyszerűen már nem működik.

A nyílt levél felhívja rá a figyelmet, hogy a nemi egyenlőség tekintetében a világ igenis fejlődik, azonban éppen az internetből lett az a csatorna, ami ezt a folyamatot veszélybe sodorja, különös tekintettel a kisebbségek és marginalizált csoportok szempontjából. A W3C igazgatója tavaly ilyenkor indította útnak a Contract for the Web (kb. webszerződés) című kezdeményezést, amely tulajdonképpen egy globális akcióterv keretei között akadályozná meg a digitális disztópia kialakulását, és ebbe bevonná a technológiát alakító vállalatvezetőket, tudósokat és állami tisztségviselőket is.

Éppen most derül ki, mennyire fontos a világháló

A dokumentum három olyan területet határoz meg, amely azonnali figyelmet és cselekvést igényelne. Az első a digitális szakadék kérdése, amelynek következtében a Földön élő nők több mint fele el van vágva a hálózattól, miközben a teljes populáció nagyjából 60 százaléka tekinthető internethasználónak. A második a biztonság: a World Wide Web Foundation adatai alapján a nők minimum felét érte már valamilyen atrocitás az online csatornákon, és többségük szerint a helyzet ezen a téren folyamatosan romlik.

A harmadik, nem kevésbé fontos tényező a rosszul megtervezett mesterségesintelligencia-rendszerek problémája, amelyek újratermelik és fel is erősítik a diszkriminációt. A levél szerint sok szervezetnél keményen dolgoznak rajta, hogy azonosítsák és mérsékeljék az ilyen hatásokat, de a dedikált erőforrások és a részlegek diverzifikálása nélkül így is azt kockáztatják, hogy a megkülönböztetés gyakorlata soha nem látott sebességgel és méretekben terjedjen el.

Berners-Lee a koronavírus-járványt hozza fel aktuális példának arra, hogy mennyire fontos lenne a világháló megfelelő működése, amikor a rendkívüli intézkedések, a munkahelyek és iskolák bezárása nyomán ez lesz az a platform, ahol az emberek kommunikálnak, dolgoznak, sőt az oktatás is ide terelődik. A levélben a piaci cégeket és a kormányzatokat is arra hívja fel, hogy a fenti problémákat már ebben az évben kezeljék prioritásként, gyűjtsenek és tegyenek közzé minél több adatot a nők online tapasztalatairól, miközben új termékek, szolgáltatások és szabályok megalkotására van szükség ezekre az adatokra és a különféle hátterű női felhasználók visszajelzéseire alapozva.

A törvényhozóknak meg kell alkotniuk a megfelelő kereteteket az online zaklatók felelősségre vonásához, a közösségnek pedig az a felelőssége, hogy együtt lépjen fel, amikor ilyen eseteket tapasztal. A figyelmet még erősebben a technológiai szolgáltatók felelősségére kell irányítani, akik többé nem játszhatják el a semleges résztvevő szerepét: nem mazsolázhatnak a feladatok között, és többé nem elégedhetnek meg azokkal a félszívű intézkedésekkel, amelyek hozzájárultak a felhasználókat veszélyeztető platformok kialakulásához.