Japánban a kormány arra ösztönzi a cégeket, vezessék be a négynapos munkahetet, írja az egyik legfontosabb japán napilap angol nyelvű változata, a The Mainichi. Miközben a kezelendő probléma ismert, és már közel sem csak Japánban okoz gondot, a munkaerőpiaci szakértők szerint nem biztos, hogy ez lesz a jó megoldás.

Évtizedek óta pusztít a pluszmunka

Az, amit Elon Musk hangoztat, amikor extrém teljesítményt vár el a Tesla alkalmazottaitól, miszerint senki nem változtatta meg a világot a heti 40 órában, Japánban már a 60-as évek óta minden területen gyakorlat. Ám az extrém túlmunkának súlyos következményei vannak, sokan szó szerint belehalnak a túlmunkába. Még saját szó is kialakult a jelenség leírására: a karóshi, ami a túlmunka következtében bekövetkező hirtelen halált jelenti.

A japán kormány felvenné a harcot az egyébként világszerte terjedő problémával. Azzal javítaná a munka és a magánélet egyensúlyát, hogy támogatja a vállalatok áttérését a négynapos munkahétre.

A kormány arra számít, hogy nagyban is érvényesülnek majd azok a pozitív hatások, melyeket a lokális kísérleteknél tapasztaltak: ha az embernek több a szabadideje, a munkaidejében kreatívabb és produktívabb. A Microsoft két éve épp a japán irodájában folytatott egy több hónapig tartó kísérletet a négynapos munkahéttel (és nem mellesleg ennek örvén a végeláthatatlanul nyúló meetingeket is lerövidítették).

Az eredmények látványosak voltak: 40 százalékkal javult az iroda termelékenysége, közel 60 százalékkal csökkent a nyomtatott oldalak száma, és majdnem negyedével a villanyszámla.

A szakértők szkeptikusak

A pozitív kimenetelű kísérletek ellenére a szakértők kételkednek a sikerben. Azt általában mindenki elfogadja, hogy a négynapos munkahét motiváltabbá teszi az alkalmazottakat. Arra azonban nincs garancia, mondják a kétkedők, hogy emiatt olyan mértékben javul a termelékenység, hogy az ellensúlyozza a kieső 5. munkanapot. Az alkalmazottak pedig attól félnek, hogy kevesebbet fognak keresni, ami épp azokat sújtaná leginkább, akikért a kormány lépett: a családosokat.

A kormány viszont a nemzetgazdasági haszonnal érvel: javul a családban a gondozásra szorulók ellátása, miközben csökken annak a veszélye, hogy emiatt valakinek ott kellene hagynia a munkahelyét. A több szabadidő továbbképzésre vagy más léleképítő tevékenységre is fordítható.

A The Mainichi szerint a koronavírus-járvány tapasztalatai is siettették a kormány döntését, mert kiderült, hogy a gazdaság bizonyos szegmensei úgy is tudnak működni, ha az emberek nem robotolnak az irodájukban napi 12-13 órákat. A kormánydöntés támogatói szerint még olyan járulékos haszna is lehet az intézkedésnek, hogy az emberek a növekvő iparágakhoz (pl. az IKT) szükséges készségekkel vértezik fel magukat, és csökkentik az ott egyre súlyosabb munkaerőhiányt. A kormány ezzel összefüggésben olyan támogatások bevezetésén is gondolkodik, amely anyagilag is ösztönözné azokat, akik jelenlegi munkájuk mellett a technológiai iparhoz szükséges továbbképzéseken vesznek részt.

Nem csak a japánok dolgoznak sokat

Az OECD statisztikája szerint több nagy gazdaság is van (Ausztrália, Kanada, Olaszország, USA), ahol az alkalmazottak éves átlagban több órát töltenek a munkahelyükön, mint a japánok (lásd a grafikont a 2020-as adatokról). Egyesek szerint nem is ezen múlik az alkalmazottak produktivitása, sokkal inkább azon, hogy mennyire merev a munkaerőpiac. Ebből a szempontból Japánban tényleg nem jó a helyzet, amire a munkaerő alacsony mobilitása is utal.

Szakértők szerint ezen a négynapos munkahét nem segít. Már csak azért sem, mert nem fog széles körben elterjedni.