A blockchain technológiákat, a Bitcoin és a legtöbb kriptovaluta mögött is működő elosztott főkönyvi rendszereket már jó ideje úgy promózzák, mint a szerződések, tulajdoni bejegyzések, szerzői jogi kifizetések vagy általában az ellátási láncok működését megváltoztató újításokat. A globálisan egymáshoz kapcsolódó és kölcsönös függőségi viszonyban lévő üzletekben valóban szükség van a kevéssé hatékony folyamatok költségeinek és kockázatainak csökkentésére, ehhez pedig a blokkánc alapú rendszerek azért tűnnek alkalmasnak, mert úgy hagyják meg a régi gyakorlatok továbbvitelének lehetőségét, hogy eközben javítják azok eredményességét.

Ahogy februárban a KPMG egyik előrejelzése kapcsán is írtuk, sokan évtizedes problémák megoldását várják az új technológiától, de az egyik legfontosabb technológiai trenden, a tárgyak interenetén (IoT) belül is itt keresik a választ a nyilvánvaló biztonsági kérédésekre. Ahogy azonban a KPMG anyaga is megállapítja, a blokklánc lehetőségeinek és diszruptív hatásainak elismerése mellett is a bevezetések akadályának tartják, hogy az alkalmazások üzleti hozadéka eddig csak kis számú esetben nyert egyértelmű bizonyítást, még a kifejezetten technológiai kötődésű cégek esetében is.

A kutatásban persze azt is megjegyzik, hogy a felhasználási esetek szaporodásával a következő három évben egyre több online termelési rendszer áll majd üzembe, miközben azoknak az eseteknek a leválogatása zajlik, amelyeknél a blokklánc felhasználásának egyáltalán értelme lehet. Az IDC márciusi előrejelzése ezt a folyamatot számszerűsített előrejelzésekkel is illusztrálta: a piackutató szerint a blockchain-technológiák piaca az idén 2,9 milliárd dollárosra bővül, három év múlva pedig eléri a 12,4 milliárd dolláros forgalmat. A 2018 és 2022 közötti 76 százalékos átlagos éves növekedési ütem az IDC olvasatában is azt feltételezi, hogy mostanában sikerül túllépni a kísérleti projekteken.

Idáig tartott a kezdeti lendület

A kevésbé optimista vélemények szerint azonban a blokklánc általában véve olyan megoldásnak tűnik, amihez lázasan keresik a hozzá illő problémákat – más szóval, mindenki beszél róla, de igazából senki sem biztos benne, hogy igazából hogy működik a dolog. Nem véletlen, hogy a vállalati szegmensben pont azért futnak annyi szálon a blokklánc-pilotok, mert a szervezeteknél már az is problémákat okoz, hogy azonosítsák a technológiát hasznosítani képes projekteket. Mindehhez hozzájárul a konfúz szállítói közeg és a készen kapható, "dobozos" megoldások hiánya.

A Gartner egyik vezető kutatója szerint az ellátási láncban a blokklánc-projektek célja legnagyobb részt az eredetigazolás, a hatékonyabb visszakövetés és láthatóság, illetve a tranzakciós bizalom megerősítése. Ezzel együtt a projektek túlnyomó többsége megrekedt a pilot szintjén a technológia kiforratlansága, a szabványok hiánya, a túlságosan ambiciózus scope-ok vagy a blokklánc-technológiák lehetőségeinek és alkalmazhatóságának félreértése miatt. Mindez azt eredményezi, hogy ezen a piaci szegmensen belül éppen kimerülni látszik a lendület a blockchain alapú megoldások bevezetésével kapcsolatban.

Ennek alapján nem meglepő, hogy a Gartner hype-görbéjének szekciói közül a blokkláncot éppen a kiábrándulás fázisához rendelik, ami a rendszer meghatározása szerint a felfokozott várakozásokat követő negatív trend eredménye. A hullámvölgyet aztán rendszerint egy konszolidációs periódus követi, amikor a folyamatos fejlesztések nyomán egyre jobb eredmények születnek, és lassan a bizalom is helyreáll. A technológiák iránti érdeklődés ilyenkor a kezdeti felfutásnál sokkal lassabb ütemben, de ismét növekedésnek indul, hogy aztán a valós produktivitással a figyelem és bizalom is egyenletes maradjon.