Az emberek mindig is igyekeztek ellenállni azoknak az új technológiáknak, amelyekről azt gondolták, hogy valamilyen módon ártanak nekik, mondjuk elveszik a munkájukat. Ma ugyanez az adatközpontokkal szembeni tiltakozások vagy akár a nagy MI-fejlesztőknél tapasztalható felmondások formájában érhető tetten, a jelenlegi és a korábbi mozgalmak összehasonlítása pedig a Techno-Negative: A Long History of Refusing the Machine című könyv témája, melynek szerzőjével a Rest of World készített rövid interjút. Thomas Dekeyser médiaszakértő, a University of Southampton társadalomföldrajz-oktatója ebben arra keresi a válaszokat, hogy a múltbeli események megértése hogyan bővítheti a mesterséges intelligencia legkárosabb elemeinek kezeléséről alkotott jelenlegi elképzeléseinket.

A tudós a növekvő ellenállásról szólva kiemeli, hogy hajlamosak vagyunk egyedülállóan technológia-ellenes időszakként tekinteni a saját korunkra, miközben a technológiai fejlesztéseket valójában mindig is támadások érték hol az egyház, hol a filozófusok, a művészek, a kormányok vagy sokszor a hétköznapi munkások részéről. Az egyik legnagyobb csapda, ha a technológia kritikáját sikerül a technológiától való félelemnek és haladásellenességnek beállítani, mivel ebből az aggodalmak irracionalitása és komolytalansága következne. Ezzel szemben a technofóbián túl mélyen racionális oka is lehet annak, ha valaki aktívan ellenáll a kortárs technológia legkárosabb dimenzióinak, vagyis az elutasítás egy alternatív elképzelés a jövőről, szemben a haladás egyoldalú meghatározásával.

Nem úgy tűnik, hogy mindenki profitálna belőle

Dekeyser szerint már vége annak a korszaknak, amikor a big tech vállalatok társadalmilag progresszívnek mondhatták magukat, és amikor saját munkavállalóik is úgy érezhették, hogy az emberek életét javítják, bár az üzleti valóság korábban sem volt ennyire rózsaszín. Az újdonság az aktív eltávolodás ettől a látszattól, például a dolgozók tiltakozásainak kudarcával a techcégek katonai szerződéseivel szemben. Közben az új megoldásokról is egyre kevesebben gondolják, hogy tényleg a közös jólétünket szolgálnák a lakosság aránylag kis részén és pénzügyileg vagy politikailag érdekelt szereplőin túl, egyelőre pedig az MI is leginkább a munkahelyek és az értelmes társadalmi interakció felszámolásához, az eddiginél hatékonyabb megfigyeléshez vagy a klímaválság mélyítéséhez járul hozzá.

A kollektív tehetetlenség érzését csak növeli, hogy a szervezkedés és kampányolás ellenére is kijelölt vágányon haladunk a jövőbe. Ahogy nemrég a Guardian vonatkozó összeállítása is kiemelte, az "MI szabályozatlan dominanciájában érdekelt" technológiai vezetők összehangolt módon misztifikálják az új technológiát, és a biztosra mondott változások hiedelmeken alapulnak, miközben a technológia fejlődés valójában választás kérdése. Dekeyser ehhez hozzáteszi, hogy a Nyugaton kívüli lakosságot még mindig csak olcsó munkaerőként vagy értékes adatként kezelik, miközben természetes környezetét lerabolják a nélkülözhetetlen MI-infrastruktúrák kiépítéséhez, így az adatközpontokkal szembeni kortárs ellenállás sok esetben a gyarmatosítás elutasításaként is értelmezhető.

Jön a kibernetikus logika általános kiterjesztése

Ennél általánosabb szempont, hogy a mesterséges intelligencia átalakítja az emberi lét jelentését, amennyiben mindent a hatékonyság és a gyorsaság szempontjából értelmez. Ez pedig nem meggyőző azoknak a tömegeknek, akiknek még tovább csökkenti azt a képességét, hogy összhangban éljenek a számukra fontos dolgokkal, legyen szó a közösségről, a gondoskodásról vagy a növekedésről. Dekeyser emlékeztet rá, hogy a mesterséges intelligencia támogatói már most is arról beszélnek, hogy az új technológia teljes elfogadása nélkül másodrendű állampolgárokká válunk, így a gépi intelligencia elutasítása nem választható el az ilyen kilátások elleni küzdelemtől sem, ami a szerző értékelése szerint értelmeszerűen szemben áll az MI működésének "determinisztikus logikájával" is.

Utóbbiról szólva egy korábbi beszélgetésben azt is kifejtette, hogy minden más eddigi technológiánál nagyobb problémát jelez, amikor sokan érzik úgy, hogy elveszítik a cselekvőképességüket a korábban emberinek tartott infrastruktúrákkal szemben. Az MI szerepe ebben az összefüggésben a kiszámíthatatlan események semlegesítése és stabilizálása a tőke és az állam javára, az adatgyűjtő mechanizmusok elterjedésével pedig ez az átfogó megközelítés beépült a modern kormányzási és technológiai formákba. Mivel az MI meglévő adatok alapján generál kimeneteket, hajlamos megismételni a dolgokról való gondolkodás és reprezentáció meglévő módjait, prediktív eszközökkel csökkentve "azt a képességünket, hogy radikálisan eltérő jövőket képzeljünk el és hozzunk létre" magunknak.

Részletek a Rest of World oldalán »