Kézzelfogható a dominanciaért küzdő technológiai vezetők izgatottsága, amikor arról beszélnek, hogy a mesterséges intelligencia rövid időn belül képes lesz átvenni egy nagy csomó tudásmunkás feladatait, utóbbiaknak pedig be kell érniük azzal a gumicsonttal, hogy a megszűnő munkahelyek mellett sok új is létrejöhet majd. A Pew Research Center tavalyi felmérése szerint azonban még az amerikai lakosság közel kétharmada is kételkedik ebben, és mindössze 17 százaléka látja úgy, hogy pozitív hatással lesz az Egyesült Államokra a következő 20 évben – olvasható a Guardian múlt héten közölt riportjában, amelyben egy sorozat részeként az MI lehetőségeit övező felhajtást és a jövőbeni munkavégzés lehetséges kifutásait tárgyalja.

A cikkben a Kaliforniai Egyetem egyik kutatóját idézik, aki szerint a fizikai munkások régóta azzal küzdenek, hogy a technológiai fejlesztések nyomán vagy a robotok veszik át a helyüket, vagy őket magukat is robotokká próbálják változtatni. Újabban azonban a szellemi munkásoknak is feltűnik, hogy a helyzetük mennyire kezd hasonlítani kezd a fizikai munkásokéra, amennyiben hozzájuk hasonlóan fogják nyomon követni és irányítani őket, ezt pedig csak az olyan "manuálisabb munkákra" való áttéréssel úszhatják meg, amelyeket elkerül a mesterséges intelligencia. A munkavállalók általános sebezhetősége azonban lehetőséget is jelenthet arra, hogy a kollektív szorongás közös fellépésre sarkalja az alkalmazottak nagy részét.

Nem maga az MI a probléma

A Guardiannek nyilatkozva Sarita Gupta, a Ford Alapítvány amerikai programokért felelős alelnöke arról beszélt, hogy amikor már a fiatal szilícium-völgyi szoftvermérnökök is rájönnek, hogy a teljesítményüket ugyanazzal a logikával felügyelik, mint egy raktárosét, akkor az osztálykülönbségek feloldódnak. Szerinte pedig vannak jelei, hogy ismét lehetségessé válnak a "munkásosztály méltóságért" küzdő, szélesebb körű mozgalmak. Már a Covid-járvány is olyan változásokhoz vezetett, amelyek nyomán szakszervezetek alakultak az Amazonnál vagy a Starbucksnál, az MI térnyerése pedig még több muníciót szolgáltathat a szakszervezeti mozgalomnak, hogy "visszanyerje az évtizedek óta zajló munkaadói támadások miatt elvesztett erejét."

A kollektív tárgyalási képesség elvesztését nagyrészt a szükséges törvények hiányának és elégtelen betartatásnak tudják be, amire nekünk sem kell elmennünk az Egyesült Államokig látványos példákért. A bérek sehol sem tartottak lépést a termelékenység növekedésével, a szakszervezeti tagság pedig sokfelé történelmi mélypontra süllyedt. A mesterséges intelligencia megjelenése azonban csak még jobban felhívta a figyelmet a "szélsőséges egyensúlyhiányra", ahogy jobb körülmények és igazságosabb elosztás helyett a hatalom és a vagyon további koncentrációjához vezet. Az MI persze a zajos kampány ellenére is még gyerekcipőben jár, és a munkavállalók helyzete még sem lefutott dolog, bármennyire is úgy próbálják beállítani.

A cikk emlékeztet rá, hogy a "mesterséges intelligencia szabályozatlan dominanciájában érdekelt" technológiai vezetők összehangolt módon misztifikálják az új technológiát, ami egy taktika a munkavállalók, a politikai döntéshozók és a kritikus hangok gyengítésére. A készpénznek tekintett változások ehhez képest hiedelmeken alapulnak, miközben mindenki elfelejti, hogy a technológia fejlődés iránya választás kérdése – mint ahogy az is biztos, hogy ha a technológiát a tényleges munkát végző emberek terveznék, telepítenék és irányítanák, akkor közel sem jelentene akkora fenyegetést. Az MI használható egy olyan "megfigyelőgazdaság" kiépítésére, ami teljesen kifacsarja a munkavállalókat, vagy használható (lenne) a közös jólét megteremtésére is.

Részletek a Guardian oldalán »