Ez az oldal 0,71 másodperc alatt töltődött be, és a betöltődés 0,49 g szén-dioxid-kibocsátással járt – olvasható a Sustainable Web Design (SWD) kezdeményezés oldala. Azt persze nehéz felmérni, hogy ez sok vagy kevés. Az azonban biztos, hogy a kérdés globálisan és a web egészét nézve egyre fontosabbá válik.

Mint a kezdeményezés oldalán írják, az internet jelenleg is a globális szén-dioxid-kibocsátás 3,8 százalékáért felel. Részesedése az emisszióból azonban az adatfogyasztás mértékének növekedésével arányosan egyre nagyobb lesz. A konnektivitás és a webes technológiák ma már megkerülhetetlenek, de ellentmondásosak. És nem csak környezetvédelmi szempontból, hanem például abban is, hogy miközben kényelmesebbé teszik életünk sok aspektusát (e-kereskedelem, e-banking, e-ügyintézés, e-kormányzás stb.), a nagy e-hajszában egyre inkább lebomlanak a magánélet határai, sőt egyes országokban az online technológiák az autoriter rezsimek hatékony eszközévé válnak.
 

A digitális átalakulásnak óriási az ökológiai lábnyoma, mondta a Forbesnak a kezdeményezést elindító angol webdizájn-ügynökség, a Wholegrain Digital társalapítója, Tom Greenwood.

Greenwoodék az SWD-vel szervezett keretet szeretnének adni annak, hogy a webbel kapcsolatban is alap legyen a fenntarthatóság, amelyhez egy kiáltványban megfogalmazták az alapelveket. A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat. Egyelőre nem tolonganak az emberek, de az is fontos eredmény, hogy a manifesztum megszületett, és több mint 1600-an aláírták.

A probléma 40 ezer TWh

Ha az internet globális egészének ma már akkor az emissziója, hogy csupán hét ország előzi meg. Egy a Nature-ben megjelent tanulmány szerint ha a jelenlegi tempóban bővül az IKT szektor (kommunikáció, szoftverek, hardverek, adatközpontok stb.), akkor energiaigénye 2030-ra elérheti az évi 40 ezer TWh-t. Jelenleg csak az adatközpontok mintegy 200 TWh energiát fogyasztanak, írja a Nature-tanulmány. (A kína digitális ipar környezetterhelésével a közelmúltban foglalkoztunk.)

Ez persze a szolgáltatóknak is kihívás. Ha az energiafelhasználást végső soron a felhasználók fizetik is meg a szolgáltatási díjakban és a villanyszámlákban, az energiaszükségletet valahonnan biztosítani kell. Ezért a fejlesztéseknél nem csak a "minél gyorsabb" lett a cél, hanem a "minél hatékonyabb" is, de szakértők szerint a hatékonyságjavításnak erős korlátai vannak.
 

Az, hogy a webszolgáltatások tervezésekor is figyelembe kell venni az emissziós hatást, nem új keletű. A World Wide Web Consortiumhoz (W3C) kapcsolódva már 2013-ban alakult egy ezzel a témával foglalkozó közösség. (Ezek a közösségek nem kapcsolódnak szorosan a W3C szabványosítási munkájához.) Az SWB kiáltvány ezt a sokéves munkát összegzi. Hat olyan alapelvet rögzít, melyeket követve bolygónk erőforrásait kímélő webes szolgáltatásokat lehet építeni: az energiatisztaságot, a hatékonyságot, a nyíltságot, az erkölcsösséget, a regenerativitást és a rugalmasságot (lásd a keretes szövegrészt).

De talán ennél is fontosabb, hogy létrehoztak egy emissziós kalkulátort, valamint összekapcsolták a kezdeményezés oldalát egy energiahatékonyság-mérő szolgáltatással, az Ecograderrrel. Az emissziós kalkulátor megmutatja, hogy a megadott weboldalnak egy betöltődése megközelítőleg mennyi CO₂-kibocsátással jár. Az Ecograder pedig 100-as skálán pontozza az oldal energiahatékonyságát. Ez a két segédeszköz azt is megmutatja, hol lehet javítani egy már működő szolgáltatáson.

A kalkulátort mi is kipróbáltuk, és kiderült: a Bitport egyszeri betöltésekor 0,96 g szén-dioxid kerül a légkörbe, az Ecograder pedig 49 pontosra értékelte az oldal energiahatékonyságát. Az értékelést az rontotta le, hogy az elemző szolgáltatás szerint a tárhelyszolgáltatónk nem megújuló energiát használ – tehát a feladat számunkra is adott...