Az Egyesült Államok kormányzata múlt péntek óta azt is megköveteli a vízumkérelmekkel kapcsolatos eljárásban, hogy a beutazók legnagyobb része a közösségi médiában használt felhasználói fiókjairól is információkat adjon. Az új feltételek a nem bevándorló vízum igénylésekor, a DS-160 jelű nyomtatvány kitöltésekor érvényesek, és az igénylő online jelenlétéről szóló tájékoztatás megadásáról szólnak az olyan megszokott adatok mellett, mint amilyen mondjuk az útlevél száma.

A követelmény vonatkozik arra a 38 országra is, ahonnan lehetőség van a 90 napos ESTA belépésre. Az ilyen jelentkezésekkor egyébként már december óta kértek online képernyőneveket, de azok megadása nem volt kötelező. Mindazok, akik nem ezeken a helyeken élnek, vagy dolgozni mennének az USA-ba, esetleg a terrorizmussal kapcsolatba hozott helyeken jártak, a válaszadás már nem megkerülhető – mindez a beszámolók szerint összesen 14 millió embert érint majd éves szinten.

A formában eddig is szerepeltek meglehetősen személyes kérdések a családtagokról, az előző utazásokról vagy a beutazó anyagi forrásairól, de a közösségi médiaként hivatkozott mező mindenképpen újdonságot jelent. Itt meg kell jelölni, hogy a kérelmező az elmúlt öt évben használt-e hasonló szolgáltatásokat (a nem is egy opció), majd a megfelelő platformok mellett meg kell adni az ottani felhasználónevet vagy -neveket. A hivatkozott platformok, alkalmazások és weboldalak a magyarázat szerint az online kollaboráció, infómegosztás és interakciós felületeket jelentik, a cél pedig a felhasználók egyértelmű azonosíthatósága.

Se az értelme, se a folyamata nem világos

Az új szabály természetesen több kérdést is felvet, amelyek közül a legelső, hogy menniyre életszerű az ilyen önbevallásos adatgyűjtés, ha a megadott információ hitelessége csak nagyon nehezen ellenőrizhető. Részleteket azzal kapcsolatban sem tudni, hogy az amerikai kormányzat rendelkezésére bocsátott adatoknak mi lesz a sorsa, vagyis mire és hogyan használják fel a közösségimédia-profilokból kigyűjtött információt, egyáltalán: mi mindent gyűjtenek be a közösségi térben.

Ez úgy is igaz, hogy a közösségi médiában való jelenlétet már Barack Obama elnöksége alatt vizsgálhatták, bár akkoriban teljesen önkéntes alapon ment a dolog. A mostani változtatást is több mint egy éves vita előzte meg, benne a társadalmi egyeztetésnek nevezett publikus véleményezési lehetőségekkel és a hiányzó részletek kikényszerítését célzó bírósági keresetekkel. Az elképzeléssel még 2017-ben állt elő a belbiztonsági minisztérium akkori vezetője, aki az önkéntes tájékoztatást kötelező jellegűre akarta cserélni, ordító hiányosságnak nevezve azt a látogatók ellenőrzésében.

Igaz, az eredeti javaslat kicsit túllőtt a célon, mivel a felhasználónevek mellé a jelszavakat is követelte volna – ezt a szervezetet irányító John Kelly egy szenátusi meghallgatáson azzal indokolta, hogy nem elég azonosítani a profilokat, de azt is tudni kell ellenőrizni, hogy pontosan mit csinálnak a felhasználók. Nem sokkal később egy törvénytervezetet is benyújtottak ebben a témában, ami útközben annak rendje és módja szerint elhasalt, ám Donald Trump elnök aláírta azt a rendeletet, amely már lehetővé tette az ilyen irányú adatgyűjtést is.

A jogvédők tiltakozását és a pilotokat követően a külügyminisztérium addig szélesítgette az érintettek körét, amíg a kezdeti néhány százezresről felduzzasztotta a már említett 14 milliósra. Ezzel párhuzamosan a szövetségi bevándorlási és határvédelmi hivatal azt is közölte, hogy 100 millió dollárért fejlesztené a beutazók közösségi médiában tapasztalható aktivitását követő rendszerét. Az ügyben innentől hosszú ideig csend volt, míg vasárnap a New York Times be nem számolt az új szabályok két nappal azelőtti éles bevezetéséről – erről akkor még nem érkezett hivatalos kormányzati megerősítés.

Lesz, akik nem érti majd, hogy mi volt a gond

Az első kommentárok most sem azzal a hagyományos kérdéssel foglalkozik, hogy mennyire ostoba terroristákat lehet kiszűrni egy ilyen módszerrel. Sokkal jobban érdekel mindenkit, hogy a meglehetősen átláthatatlanul, szinte titokban bevezetett szabályok mögött milyen valós intézkedések születnek majd. A külügyminisztérium azóta kiadott egy közleményt, amelynek alapján az online profiladatokat ugyanolyan biztosítékokkal védik, mint az eddig bekért összes többi személyes adatot, ez pedig a profilokról később gyűjtött információra is vonatkozik; ezen felül kizárólag arra használnak fel mindent, hogy a törvényeknek megfelelően elbírálják a kérelmezők alkalmasságát az amerikai beutazásra.

Azt a közlemény is hangsúlyozza, hogy az adatszolgáltatás megtagadása vagy a hiányos, esetleg hamis adatok megadása a vízumkérelem visszautasítását vonhatja maga után. Ez némileg nyomasztó annak a fényében, hogy az illetékes kormánytisztviselők eddig is indoklás nélkül dobhatták vissza az igényléseket, sőt ugyanúgy indoklás nélkül megtagadhatták a belépést az érvényes vízummal rendelkezőktől is. Most nem csak azt írják, hogy a közösségi fiókokkal kapcsolatos adatokhoz más kormányzati szervezetek (értsd: FBI vagy NSA) is hozzáférnek, hanem az algoritmizált feldolgozás és elbírálás még több kérédést felvet majd a rendszer működéséről.

Különösen, hogy a mesterséges intelligenciára épülő szövegfeldolgozás nem csak pontatlan az ilyen jellegű feladatokhoz, de a jelentkezőknek egyáltalán fogalmuk sem lehet róla, hogy a gép pontosan minek alapján bírálta el negatívan a kérelmüket.