A szerverfarmok evolúcióját eddig nagy dolgok nem rázták meg: az üzemeltetők továbbra is hatalmas épületekben gondolkodnak, amelyek esetében legfeljebb az energiafelhasználás és a hűtés jelenti a kihívást. A nagy, tech központtú vállalatok ezért egyre északabbra telepítik adatközpontjaikat, hogy a földrajzi sajátosságok és a hideg levegő miatt egy problémával kevesebbel kelljen számolni.

Bennt vannak a vízben

A Microsoft azonban egy elsőre hihetetlennek tűnő ötlettel állt elő, amivel alapjaiban változtathatja meg ezt az iparágat. A frissen bemutatott Project Natick kezdeményezés szakít a hagyományokkal és a szervereket nem a szárazföldön, épületekben, hanem a víz alatt, hatalmas kapszulákban tárolná.

A program még 2013-ban indult, amikor a szoftvercég adatközpont specialistái (köztük egy aktív búvárral) tanulmányt írtak a lehetőségekről. A kezdeti, cégen belüli idegenkedés után aránylag gyorsan, 2014 augusztusában el is készült az első prototípus szerver, amit egy 2,5 méter átmérőjű, acélból készített hengerben helyeztek el, majd engedtek le a tenger mélyére. Az egyik Halo karakter (Leona Philpot) után elnevezett egység 105 napot töltött a víz alatt, mely idő alatt sikeresen látta el feladatát.

Az első vízalatti adatközpont és a Project Natick csapata

A tartály mindössze egyetlen racket tartalmazott, amit egy nyomás alatt lévő, nitrogénnel feltöltött konténerben helyeztek el. A projekt gazdái több mint 100 különböző érzékelővel tömték meg a szerkezetet, hogy pontosan nyomon követhessék a tartályon belüli és kívüli hőmérsékletet, nyomást és a különböző mozgásokat. A teszt után kiderült, hogy a víz élővilágában semmiféle kárt nem okozott a mini szerverfarm, és a víz is csak pár centiméter távolságban melegedett fel némileg.

Energia kérdése

A víz alatt, az óceánban elhelyezett, elektromos árammal működő szerverek üzemeltetése legalább annyi előnnyel, mint kihívással jár. A víz kézenfekvő, hűtő közegként való használatán kívül logisztikai szempontok is felmerülnek. A Microsoft adatai szerint a világ népességének több mint fele az óceán partjától számított 200 km-es sávon belül él, így a szerverektől való távolság jótékony hatással lenne az adatok késleltetési idejére. Ezen kívül az is fontos részlet, hogy a nagy szerverparkok évekig tartó építéséhez képet egy-egy víz alatti modul akár 90 nap alatt elkészülhet.

A Project Natick előtt álló legnagyobb kihívás az energia ellátás kérdése. A Microsoft mérnökei szerint idővel a víz mozgási energiájának hasznosítása lehet a megoldás, addig azonban marad a szokásos kábelezés. Ez a konstrukció nem nagyon teszi lehetővé a szerverek rendszeres, fizikai ellenőrzését, ezért a szerverek 5 éven keresztül működnének külső beavatkozás nélkül, a tartályoknak pedig kb. 10 éves életciklust jósolnak.

A redmondiak úgy vélik, hogy a világ adat termelési tempóját figyelembe véve ideje átgondolni az adatközpontok jövőjét. A sok megoldandó feladat ellenére a víz alatti szerver tárolás lehet az egyik megoldás, bár a rendszeresítésükig még biztosan eltelik néhány év. A cég már a projekt második szakaszán dolgozik: az elsőhöz képest háromszoros méretű tartály üzembe állítására a következő évben kerülhet sor.