A felhővel kapcsolatos vállalati gondolkodás néhány év alatt látványosan megváltozott. A korábbi időszakban elsősorban informatikai modernizációs projektként jelent meg: gyorsabb fejlesztést, rugalmasabb kapacitásbővítést és kedvezőbb költségszerkezetet ígért. Ma már ugyanazok a szervezetek egészen más kérdéseket tesznek fel. Ki rendelkezik az adatok felett? Mi történik geopolitikai feszültség esetén? Mennyire ellenőrizhető egy mesterséges intelligenciát kiszolgáló infrastruktúra? Hogyan biztosítható az üzletmenet folytonossága, ha egy kritikus szolgáltatás kiesik?

A kezdeti eufória elmúlt

Az első "felhőhullám" egyik legfontosabb mozgatórugója a gazdaságosság volt. A vállalatok számára vonzóvá vált, hogy jelentős beruházások helyett szolgáltatásként vásárolhatják meg az informatikai infrastruktúrát, miközben percek alatt hozhatnak létre új környezeteket, és a felhasznált erőforrások után fizetnek. A skálázhatóság, a gyors bevezetés és a rugalmasság sok esetben valóban komoly versenyelőnyt jelentett.

Az elmúlt évek tapasztalatai azonban árnyaltabb képet rajzoltak. Egyre több szervezet szembesült azzal, hogy a felhő nem automatikusan olcsóbb, különösen akkor, ha hiányzik a tudatos erőforrás-gazdálkodás. A FinOps térnyerése pontosan ezt a felismerést tükrözte: a felhő gazdaságossága nem magából a technológiából következik, hanem abból, hogy a vállalat képes-e folyamatosan optimalizálni (gyakorlatilag költséghatékonyabbá tenni) a használatát. Ahogyan korábban bemutattuk, a kontroll nélkül működő cloudkörnyezetekben akár a költségek 20-30 százaléka is pazarlásként jelentkezhet. Ez vezetett oda, hogy a hangsúly fokozatosan áthelyeződött a felhasználás folyamatos mérésére és üzleti szemléletű irányítására.

Noha továbbra is fontosak, a költségek a döntési mátrixnak már csak egyetlen elemét jelentik. Az elmúlt három-négy évben ugyanis több olyan tényező jelent meg, amely alapjaiban formálta át a cloudstratégiákat. A geopolitikai bizonytalanság, az ellátási láncok sérülékenysége, az egyre szigorúbb adatvédelmi és iparági szabályozások, valamint a kibertámadások növekvő száma egyaránt arra ösztönzik a vállalatokat, hogy újragondolják informatikai függőségeiket.

Előtérbe kerül a digitális szuverenitás

Egyre több vállalat számára válik kiemelten fontossá, hogy pontosan melyik országban találhatók az adatai, milyen joghatóság alá esnek, milyen auditálási lehetőségeket biztosít a szolgáltató, illetve milyen feltételek mellett férhet hozzá egy harmadik fél az információkhoz. Korábban ezek többnyire a jogi osztály vagy a compliance szakemberek feladatai voltak, mára azonban az igazgatósági döntések részévé váltak.

A szabályozási környezet szintén jelentősen hozzájárul ehhez a változáshoz. Európában a DORA vagy a NIS2 előírásai túlmutatnak az informatikai ajánlások fogalmán; konkrét működési követelményeket fogalmaznak meg. Az auditálhatóság, a naplózhatóság, a szolgáltatók ellenőrizhetősége és a kockázatok dokumentálása olyan szempontokká váltak, amelyek közvetlenül befolyásolják a felhőválasztást.

Közben a mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedése teljesen új terheléseket hozott. A generatív MI-modellek fejlesztése és futtatása egészen más infrastruktúrát igényel, mint a hagyományos vállalati alkalmazások. A GPU-kapacitások elérhetősége, a nagy teljesítményű tárolórendszerek, a hálózati sávszélesség vagy éppen az adatok közelsége sok esetben fontosabb szemponttá vált, mint maga az óradíjas szolgáltatási ár.

Ez újabb stratégiai kérdést vet fel: érdemes-e minden MI-feladatot nyilvános felhőben futtatni? Sok szervezet arra jut, hogy bizonyos munkaterhelések esetében gazdaságosabb vagy biztonságosabb privát infrastruktúrát, dedikált GPU-klasztereket vagy hibrid architektúrát alkalmazni. Az infrastruktúra kiválasztása így egyre inkább az adott terheléshez igazodó döntéssé válik.

Reneszánszát éli a hibrid működés

Korábban sokan átmeneti állapotként tekintettek a hibrid rendszerekre, amely végül teljes cloudmigrációhoz vezet. Napjainkban azonban egyre inkább tudatos végállapotnak számít. A különböző rendszerek eltérő követelményeket támasztanak rendelkezésre állás, válaszidő, adatvédelem vagy költségoptimalizálás szempontjából, ezért természetessé vált, hogy egy nagyvállalat egyszerre használ több nyilvános felhőt, saját adatközpontot és menedzselt privát cloudot is.

A többfelhős működés mögött szintén stratégiai megfontolások állnak. A szolgáltatók közötti verseny fenntartása, a vendor lock-in csökkentése, a földrajzi diverzitás vagy a nagyobb üzletmenet-folytonosság mind olyan célok, amelyek korábban ritkán kerültek elő a cloudprojektek első fázisában. Ma ezek sokszor a kezdeti architekturális tervezés részei.

Mindez azt is jelenti, hogy a cloudstratégia fokozatosan kikerül az informatikai osztály kizárólagos hatásköréből. A döntésekben egyre hangsúlyosabban vesznek részt a pénzügyi vezetők, a jogi és compliance szakemberek, a kockázatkezelési terület, valamint az üzleti vezetés. A kérdés tehát az: melyik üzleti folyamat milyen környezetben működtethető a legbiztonságosabban, a legkiszámíthatóbban és a legnagyobb üzleti értéket teremtően?

Míg tehát az első időszakban a technológia ígérete dominált, jelenleg a stratégiai irányítás kerül előtérbe. A felhőre olyan üzleti platformként kell már tekinteni, amelynek működését ugyanúgy irányítani, mérni és kockázati szempontból kezelni kell, mint a szervezet bármely más kritikus erőforrását.

Ez a cikk független szerkesztőségi tartalom, mely a One Solutions támogatásával készült. Részletek »