A bostoni Valoir piackutató a múlt héten tette közzé májusi felmérésének eredményeit a koronavírus-járvány nyomán távmunkára küldött tömegek eddigi tapasztalatairól. A több száz észak-amerikai, kisebb részben pedig európai és ázsai szakember válaszai mellett az anyag húsz mélyinterjút is tartalmaz az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban, ezek egyik legfontosabb megállapítása pedig nem más, mint hogy a távmunkának összességében csak igen csekély negatív hatása van a termelékenységre. Ez átlagosan mindössze 1 százalékos visszaesését jelent, amiben nyilván benne van a kis gyerekekkel együtt otthon lévő munkavállalók kedvezőtlenebb értékelése, illetve azoké is, akik teljes magányban kénytelenek eltölteni ezt az időt.

A felmérés szerint a távmunkások munkaideje (ugyancsak átlagosan) napi 9,75 óra, a legtöbben negyed 9-től dálután 6 óráig dolgoznak. Nagyon kevesen vannak, akik nem a megszokott hivatali időre koncentrálják a tevékenységüket: a megkérdezettek kevesebb mint 10 százaléka nyilatkozott úgy, hogy már reggel 7 óra előtt elkezdi a munkát, vagy este 7 óra után is folytatja azt. A hátráltató tényezőkről elmondható, hogy azokat nem elsősorban az emberek közvetlen környezetében kell keresni: a válaszadók harmada a közösségi médiát jelölte meg a leginkább zavaró dolognak, beleértve sok kisgyerekes szülőt vagy háziállat-tulajdonost is, és a különféle közösségi csatornákon való pöszmögésnek napi 2 órányi kiesést tulajdonítanak.

A legtöbben úgy látják, hogy munkáltatójuk megfelelően támogatja a távoli munkavégzést: erre ötből négyen a legjobb vagy a második legjobb osztályzatot adták, és mindössze húszból egy válasz sorolta az elégtelen kategóriába. A főbb aggodalmak között a legelső munkahelyek biztonsága, ideértve a munkáltató szervezetek túlélőképességét, ami megelőzi még a megbetegedésektől való félelmet is, és az otthonról dolgozók több mint harmada nincs róla meggyőződve, hogy eddigi egzisztenciális körülményeit a járványt követő időszakra is át tudja menteni.

Sok minden megváltozik, kezdve az elvárásokkal

A munkaszervezés tekintetében azonban a legfontosabb kérdés a távmunkára küldött dolgozók tényleges produktivitása, ami a fentiek értelmében nem romlik számottevő mértékben, és ha rajta múlna, a válaszadók több mint 40 százaléka a majdnem tízórás otthoni munkanapok ellenére is ugyanebben a formában dolgozna tovább a veszélyhekyzet elmúltával. Bár az átállás sokaknak kisebb-nagyobb nehézségeket okozott, és még most is a munkaidejük 3 százalékát technikai jellegű problémák megoldására kénytelenek fordítani.
 

forrás: valoir.com

A kutatás már a sokadik olyan anyag, amelyik megállapítja, hogy mostani helyzetnek maradandó hatásai lesznek a későbbi felhasználási mintákra és a munkavégézére, vagy általában arra, hogy ki milyennek képzel el egy átlagos munkanapot. Ez a dolgozók szempontjából a munka és a magánélet egyensúlyának átértékelését jelenti, amiről eddig is sokszor volt ugyan szó, de a gyakorlatban csak kevesen tapasztalták meg, hogy másféleképpen is lehetne szervezni a dolgokat. Az emberek egy része emellett technológiai szempontból is sokkal önállóbb lesz, képes lesz a korábbinál hatékonyabb csapatmunkára, tárgyalásra és szakmai kommunikációra.

A munkaadók szintén az eljárások és munkafolyamatok újragondolására kényszerültek. Különös tekintettel az olyan ad-hoc feladatokra, amelyek az aktuális tapasztalatok alapján tényleg elvégezhetők az irodán kívülről is, és amelyek esetében az alkalmazottak hatékonysága vagy elkötelezettsége tényleg nem múlik a fizikai jelenléten és a személyes megerősítéseken. Sőt a HR-es vagy technológiai befektetések újragondolásával optimalizálható a változatos környezetekben dolgozó, összetételében is változatos munkaerő termelékenysége és teljesítménye.