A kiskereskedelemben megjelenő új technológiák, a részben vagy egészében automatizált fizikai boltok (Amazon Go) felbukkanása arra ösztönzik az iparágban működő cégeket, hogy azok is felgyorsítsák az infrastruktúra modernizálását és a vásárlási élmény fejlesztését. Ahogy azonban a politikusok is egyre jobban rárepülnek a technológia munkaerőpiaci vonatkozásaira, úgy kerülnek előtérbe az új üzleti vagy elosztási modellek járulékos hatásai, amelyekkel a digitális gazdaság egyéb vetületeivel együtt a szabályozási szintjén is foglalkozni kell majd.
Egy kaliforniai politikus néhány napja már újságcikkben értekezett a készpénz nélküli kiskereskedelmi kiszolgálás betiltásáról, név szerint is említve az Amazon Go üzleteket. Ennek legfontosabb felvetése volt munkahelyek megszűnése és a diszkrimináció volt – utóbbi alatt azt kell érteni, hogy az alacsony jövedelműek, a bevándorlók, a hajléktalanok, általában pedig az idősek vagy akár a gyerekek között is sokan vannak, akik kizárólag készpénzzel akarnak vagy tudnak fizetni a boltokban.
A visszalépés is a szabad választás része
A pénztárosokról szólva a cikk elismeri, hogy a városban egyelőre csak két Amazon Go működik, de nem csak ez a lánc készül gyors terjeszkesre, hanem más kereskedők is hasonló fejlesztéseket végeznek. Ez az Egyesült Államokban 2,3 millió munkahelyre jelent potenciális veszélyt, amit ebben a formában nyilván csak politikai hiperbolának érdemes tekinteni, bár a bolthálózatokat valóban a szemünk előtt szippantja be az automatizációs trend, ami ezen a területen is lényeges változásokat hoz.
A 2017 végi statisztikák alapján még akkor is 8,4 millió (6,5 százaléknyi) olyan amerikai háztartás volt, amely egyáltalán nem rendelkezett bankszámlával és az ahhoz tartozó digitális fizetési lehetőségekkel. További 24,2 millió háztartás (18,7 százalék) csak korlátozottan fér hozzá a banki szolgáltatásokhoz, ami praktikusan azt jelenti, hogy van ugyan folyószámlája vagy akár megtakarítási számlája, de a pénzügyi termékek és szolgáltatások tekintetében már a bankrendszeren kívül, informálisan intézi a dolgait.
Arra egyébként már most is van példa, hogy a kiskereskedőknek kötelezővé teszik a készpénz elfogadását (ilyen például Massachusetts állam), és állítólíg New Jerseyben, Washington államban, New Yorkban vagy Philadelphiában is ezt fontolgatják a szabályalkotók. Ehhez csatlakozna most a fenti cikk szerzője, David J. Canepa, aki San Mateo megyében tervezi egy ilyen irányú határozati javaslat benyújtását, röviden összefoglalva azzal az indoklással, hogy senkit sem lehet okostelefonos pénzügyi applikációk használatára kényszeríteni, ha az illető egy tál levest akar venni magának. Itt megint előjön a bizalom mint a digitális gazdaság alapja: vannak, akik valamilyen adatvesztés vagy visszaélés miatt nem akarnak hallani sem a digitális pénztárcákról.
Ahogy arra mások felhívják a figyelmet, a pénztáros nélküli (cashierless) és a készpénz nélküli (cashless) üzemek kapcsán némi fogalomzavar tapasztalható. Míg az előbbi esetekben a fizetés módját automatizálják, vagyis a készpénz használatát nem zárják ki alapértelmezett módon, addig az utóbbiaknál akár alkalmazhatnak is pénztárosokat, csak éppen fizetni nem lehet náluk készpénzzel. Ebben a tekintetben tehát nem indokolt egybites módon hagyományos vagy digitalizált üzletekről beszélni.
A robot csak arra figyel, amire muszáj
Azt is érdemes tisztázni, hogy az automatizált üzletekben ugyanúgy emberek dolgoznak, csak nem a kasszában ülnek, hanem a vásárlótérben segítik az ügyfeleket, vagy a háttérben ellenőrzik a rendszer működését. Vagyis a munkahelyek megszűnése sok esetben inkább átalakulást jelent, mert a cél nem (vagy nem elsősorban) a létszám leépítése, hanem a munkafolyamatok hatékonyabbá tétele és a vásárlói élmény megváltoztatása. A dolog nyilván nem független az ágzatban tapasztalható munkaerőhiánytól és költségcsökkentési kényszertől sem, de ezek semmiképpen sem tűnnek iparág-specifikus kihívásoknak.
Az automatizálás támogatói szerint inkább azt érdemes kiemelni, ha már a diszkriminációról van szó, hogy az autonóm check-out rendszerek elvileg nem használnak arcfelismerő vagy más bometrikus azonosítási technológiákat, csak az árucikkek helyzetét követik és rendelik hozzá anonimizált módon az egyes vásárlókhoz. Ők aztán simán kisétálhatnak a cekkerükkel, ha egy mobil applikáción keresztül szeretnék rendezni a számlát, vagy kifelé menet megállnak egy kioszknál, és ott élnek az általuk választott fizetési megoldással.
Ilyen tekintetben tehát a vásárló korát, nemét, bőrszínét vagy bármely más jellemzőjét sem rögzítik és dolgozzák fel, mivel a tranzakciók szempontjából egyik ilyen adat sem releváns – tehát a rendszer működése éppen hogy kisebb teret enged a diszkriminatív gyakorlatoknak, összehasonlítva akár a humán pénztárosokkal is.
A NIS2-megfelelőség néhány technológiai aspektusa
A legtöbb vállalatnál a megfeleléshez fejleszteni kell a védelmi rendszerek kulcselemeit is.
CIO KUTATÁS
TECHNOLÓGIÁK ÉS/VAGY KOMPETENCIÁK?
Az Ön véleményére is számítunk a Corvinus Egyetem Adatelemzés és Informatika Intézetével közös kutatásunkban »
Kérjük, segítse munkánkat egy 10-15 perces kérdőív megválaszolásával!
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak