Számos kísérlet folyik azzal kapcsolatban, hogy a szenzorokat olyan képességekkel ruházzák fel, amelyek az ember számára lehetetlenek. Ilyen terület a falakon átlátás is, amivel kapcsolatban egy amerikai kutatócsapat jelentkezett komoly áttöréssel.

Aki bújt, aki nem...

Gyorsan és a környezeti zavaró tényezőktől nem zavartatva dolgozik az a lézeres kamerarendszer, melyet több egyesült államokbeli egyetem kutatói fejlesztettek. A projektről az Optica nevű tudományos szaklapban számoltak be részletesen. A szenzort mélytanuló algoritmust segíti abban, hogy könnyedén bekukkantson például egy sarok mögé.

A rendszer egyszerűsített működési modellje

A módszer lényege, hogy a lézer első körben egy olyan felületre irányul, ahonnan visszaverődve az eredetileg nem látható tárgyra vetül a nyaláb. Ezt követően a kamera azt figyeli, hogy onnan hová verődik tovább a fénysugár. A visszaverődő mintázatot aztán a mesterséges intelligencia veszi kezelésbe, és némi gondolkodás után kitalálja, mi is lehet a sarkon túl.

A neurális hálózatot a foltkép térbeli korrelációinak elemzésére trenírozták, hogy az képes legyen megbecsülni a rejtett tárgyról visszatükröződő fény mennyiségét, ami elvezet hogy össze tudja állítani a vázlatát. A képalkotó rendszer kipróbálására a kutatók egy centiméteres betűkből és számokból álló feliratot helyezett el egy sarok mögött, a kamera pedig a 80 centire lévő falszakasz letapogatásával igyekezett kitalálni a feladványt. Ilyen sikerrel:

Az eredeti kép (a) és a végső változathoz (d) vezető stációk

A fejlesztés jelenlegi állapotában azonban komoly limitációkkal működik. Az egyik legnagyobb megoldandó probléma a szűk, mindössze néhány centiméteres "látási" tartomány. Azaz a rendszer képes elboldogulni egy házszámmal, vagy egy rendszám leolvasásával, de attól egyelőre messze vagyunk, hogy embereket vagy éppen autókat tudjon valós időben azonosítani a lézeres kamera.

Sok helyen bevetnék

Pedig az említett dolgok nagyon jól jönnének mondjuk az önvezető autók esetében, amelyek így haladás közben képesek lennének a sarkon túl elhelyezkedő tárgyak, személyek érzékelésére is. Értelemszerűen ezzel még biztonságosabbá lehetne tenni a robotpilóta működését.

A kutatócsapat viszont bízik benne, hogy ez is megoldhatóvá válik. Az ötlet az, hogy a hasonló területen már meglévő projekteket ötvöznék a saját rendszerükkel. Előbbiek között ugyanis már bőven van olyan, amely képes nagyobb tárgyakat is érzékelni, ám ezt jellemzően nagyon alacsony felbontásban érik el. A technológiák ötvözésével azonban tehetnek egy újabb lépést a gyakorlati felhasználás irányába.

Ami a felhasználási területeket illeti, egyáltalán nem csak a közlekedés számára lehet érdekes a projekt. A lehetséges érdeklődők között említhető a hadsereg, az orvostudomány, vagy éppen az űrhajózás. Például az égitesteket, meteorokat vizsgáló szondák egy ilyen rendszer birtokában képeket rögzíthetnének kráterek, barlangok belsejéről is.