Mint szinte minden új, felkapott megoldásnál, a hiperkonvergens infrastruktúra esetében is elértük azt a pontot, ahol az egyre nagyobb érdeklődés miatt kialakul egyfajta csodavárás. A technológiától határain túlmenő lehetőségeket remélő ügyfelek azonban elkerülhetetlenül csalódni fognak.

Elkerülhetetlenül? Nem feltétlenül, csak érdemes néhány fontos szempontot észben tartani.

Nincsenek hosszú távú tapasztalataink

Először is: gyors fejlődése ellenére relatíve új technológiáról beszélünk, melynek evolúciója még csak most indul be igazán. A fejlett világ – Észak-Amerika és Nyugat-Európa – régiónk előtt jár alkalmazásában, de hosszú távú tapasztalatok ott sem állnak tömegével rendelkezésre.

A hiperkonvergens infrastruktúra megoldások közös jellemzője a virtualizáció. A virtualizált platformok azonban nem üzemelhetők be annyira egyszerűen, mint egy ilyen környezetet mellőző eszközökből összeállított rackszekrény. Míg utóbbi kis túlzással az összeállítást követően szinte azonnal használható, addig a HCI megoldások alapos beállítást igényelnek.

Különösen igaz ez a megállapítás a hálózat terén, ahol a hiperkonvergens infrastruktúrában érdekelt gyártók nincsenek egységes állásponton. A legátfogóbb megoldások a hálózati virtualizációt is tartalmazzák. Így, a konfigurálást követően a korábbi rendszerekhez képest egyszerűbben üzemeltethetők, megkönnyítve az üzembentartó dolgát, valamint rugalmasabbá téve az IT mint szolgáltatás működését.

Mivel nincsenek általánosan elfogadott standardjai a hiperkonvergens infrastruktúrának, ezért többnyire egyetlen gyártótól származó eszközökre épülő platformokat építenek ki. Ez a kötöttség (vendor lock-in) azt jelenti, hogy az ügyfélnek az adott gyártó termékfejlesztéséhez kell alkalmazkodnia. Ez az ára annak, hogy a gyártók összehangolt megoldást biztosíthassanak, amely optimalizált módon valósítja meg azt, amit a hagyományos adatközponti megoldásoknál több különálló elem összeillesztéséből alakítanak ki.

A harmadik féltől származó automatizációs, felügyeleti és egyéb eszközök támogatását is érdemes előre tisztázni, hogy ne érje meglepetés a rendszert használókat. A piac legnagyobb szereplői, mint például a Cisco, a bővülő szoftveres támogatottságról és annak validációjáról folyamatosan gondoskodnak.

Elszabaduló költségek

Nincs az a projekt, ami ne tudna végtelen mennyiségű pénzt elégetni. Talán furcsa, hogy egy olyan rendszer bevezetésénél ki kell térni erre, amelynek az egyik fő előnye épp a költségmegtakarítás. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy foglalkozni kell a témával. Egy nem elég gondosan kiválasztott gyártó vagy elnagyolt implementációs terv a költségek feletti ellenőrzés elvesztéséhez vezethet. A megfelelő, megbízható gyártó kiválasztásával ezek a problémák elkerülhetők.

A fentiek miatt kihagyhatatlan az átállás előtt egy alapos költséghatékonysági ellenőrzés. Nem csupán a beszerzési (CapEx), hanem a működési (OpEx) költségek és a birtoklási összköltség (TCO) tekintetében is át kell világítani a projektet, hogy elkerülhetők legyenek a nagyobb pénzügyi meglepetések.

Az OpEx vizsgálata során kiemelt hangsúlyt kell kapjon a megnövekedő energiafogyasztás. Hiperkonvergens infrastruktúra alkalmazásakor ugyanis a magasabb erőforrás-kihasználtság értelemszerűen növeli az egységnyi területre jutó fogyasztást a hagyományos, virtualizációt nem alkalmazó megoldásokhoz képest. Ez nem pusztán magasabb áramszámlát eredményez, hanem költséges átalakításokat is követelhet (például az elektromos hálózat, a szünetmentes működést biztosító szolgáltatások és a hűtési rendszerek újratervezése).

Az emberi tényező

A műszaki és anyagi kihívások leküzdésével egyenértékű feladatot jelent a humán faktor: le kell győzni az új technológiával szembeni ellenállást. Hiszen nem csupán a korábbiaktól eltérően működő rendszer üzembe helyezéséről és használatáról van szó, hanem mentális átállásra; szemléletváltásra van szükség.

Ez egy 'IT-kulturális' csata, melyben az informatikusokban amúgy szűkölködő vállalatoknak el kell tudniuk fogadtatni munkatársaiakkal a hiperkonvergens megoldások alkalmazásával járó új gondolkodásmódot. Apropó, humánerőforrás-hiány. A HCI egyik előnye, hogy az alkalmazásával együtt járó egyszerűbb üzemeltetés enyhíti azt a nyomást, amit a vállalatoknak az egyre növekvő szakemberhiány jelent.

A szemléletváltás keményebb diót jelent, mint amilyennek látszik. A felhőalapú számítástechnika terjedésének egyik hátráltató tényezője ugyanis épp ez az elutasító hozzáállás. A cloud mindenre kiterjedő adaptálását részben az IT-szakemberek ellenállása verte vissza. Az évtized végén azonban egyre kevésbé védhető ez: a vállalati folyamatok és felhasználók feletti (vélt) hatalmának leépítése elkerülhetetlen.

Mindezt ráadásul a kontroll megtartása mellett kell véghez vinni. A vállalatvezetésnek kell kezében tartania az ellenőrzést, mert csak úgy lehet gyümölcsöző a digitális transzformáció folyamata. A sikeres átállás végeredménye busásan megjutalmazza az erőfeszítéseket: a rugalmas, költséghatékony megoldásoktól jelentősen javulhat a felhasználói élmény, ami a bevételekre és a versenytársakkal szembeni piaci pozícióra is előnyős hatással lehet.